Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-402

Í04 Àz országgyűlés képviselőházának rencsés voltam elejétől fogva azokon a tárgyalásokon résztvenni, amelyeknek eredménye volt ez a közlekedési kódé?:, és állítom, hogy ez a közlekedési kódex mintául szolgálhat bármely külföldi államnak abban a tekintetben, hogy papíron, betűk által, teljesen korrektül és teljesen helyesen szabályozva van ma nemcsak az aiutomobilfcrgalomi, hanem a gyalogjárók forgalma is Magyarország területén. Szemrehányást tettem Csontos Imre t. képviselőtársamnak, hogy felszólalásából egy olyan hang csendült ki, mintha automobilistaellenes volna (Ellenmondások a jobboldalon.) és megvédtem az automobilistáikat vele szemben. Akkor még nem gondoltam arra, hogy reá egy pár nap múlva homlokegyenest ellenkezően egy olyan kérdésben kell itt szót emelnem, amikor az automobilistájnak vétkessége, illetve bűnössége kétségtelen. Mert ha még az úttesten történt volna ez a szörnyű szerencsétlenség, hogy az úttesten gázol el egy áthaladó gyermekkocsit az automobil, akkor még hajlandó volnék meghallgatni mind a két felet, hogy mikép történt a dolog. De ha egyszer a járdára jön fel az automobil és a járdán gyermekkocsit békésen toló férfit üt el és halálos szerencsétlenséget okoz, akkor a bűnösség és vétkesség kétségtelen, mert a gyermekkocsi az. őt megillető helyen, a járdán mozgott, és az autó volt az, amely odakerült, ahová neki semilyen körülmények között jutni nem lett volna szabad. Az igen t. belügyminiszter úrhoz tartozik, hogy Magyarországon ki ülhet fel egy gépkocsira azt vezetni. Szigorú szabályok vannak ebben a tekintetben. Érdekes, hogy abban a~ tekintetben, vájjon férfi vagy nő vezethetne kocsit, a közlekedésrendészeti kódex azt a felfogást vallja, hogy közhasználatú gépjárművátlailiatnál csak férfi vezethet kocsit, tehát egy autóbuszt, egy áutótaxit, egy áru fuvarozó teherautót csak férfi vezethet, az a férfi is csak akkor, ha bizonyos kort elért és bizonyos vezetői gyakorlat van már mögötte. Itt tehát már a kódex a nőt mint kocsivezetőt teljesen kizárja, annak lehetőségéből, hogy ilyen közhasználatú gépjárművet vezessen. Teljesen szabad azonban a közlekedésrendészeti kódex szerint a magánautók vezetése, ahol bizonyos esetekben, bizonyos előzetes gyakorlat és előzetes vizsga után igenis a nő is aibba a helyzetűé juthat, hogy kocsit vezethet. Érdekes, hogy mióta köztudomásúvá vált, hogy ezzel a kérdéssel itt foglalkozni kívánok, nem egy barátom közölte velem, hogy éppen a szerencsétlenségek következtében megváltozott a felfogása abban a tekintetben, hogy vájjon nőt szabad-e jogosítani egy ilyen óriási forgalmú nagyvárosban kocsivezetésre. Egymásután két sáiyos, halálos szerencsétlenség történt Budapesten, ahol nő vezette a kocsit. Nem csoda, hogy felmerülnek ilyen gondolatok is. T. Ház! Megállapítást nyert és köztudomású, hogy az illető budapesti lakosnak gépkocsivezetői igazolványa nem volt. Ha gépkocsivezető igazolványa nem volt, felmerül a kérdés: hogyan került mégis a volán mellé, ki adta át neki a volánt, kinek a kocsiján járt? Érdekes, hogy a kocsinak nincs gazdája, a kocsi egy képviselet tulajdona volt, a kocsi egy eladó kocsi volt, amelyet még senki meg nem vett, (Egy hang a középen: De valakié csak volt!) és akkor úgy van a dolog beállítva a tíagynyilvánosság előtt, hogy ezen a kocsin tanult az illető budapesti lakos. A belügyminiszter úr jól tudja, hogy bizonyos próbarendszám-táblák vannak, ezeket a próbarendszám-táblákat azonban nem lehet U02. ülése 1930 június h-én, szerdán. . odaadni iskolázás céljaira, és ilyen kocsikkal, amelyeken próbarendszám-tábla van, a közlekedésrendészeti szabályzat határozmányai alapján voltaképpen tanulni nem is volna lehetséges. , ,, A belügyminiszter úr a rendőrhatóság utján beavatkozhatik — és interpellációm egyik célja az, hogy avatkozzék be — abban a tekintetben, hogy mikor és hol lehet tanulni és gyakorolni. Annyi bizonyos, hogy a város belterületén — ezt a kérdést már a közlekedésrendészeti kódex szabályozza — gyakorolni csak olyannak szabad, aki már kérvényét a soffőrvizsgára beadta, aki számára a soffőrviszga letételére a határidő kitűzetett, és akinek külön erre a célra szolgáló írásbeli engedélye van. Faludi Sári budapesti lakosnak ilyen engedélye nem volt, ő tehát még tanulás címén sem, gyakorlás címén sem jelenhetett meg ott az automobillal. Az esetet még kellemetlenebbé és a nagyközönség előtt még bosszantóbbá és visszataszítóbbá teszi az, hogy az Összes napilapok közlése szerint az illető budapesti lakos a Concours d'Elegance-ra készült, tehát egy bemutatóra, amely — úgy tudom — irá két napra lett * volna a Margitszigeten és ott akarta az automobilt az autó-szépségversenyen elővezetni. Ez a közlés, amelyet a hírlapokból vettem, még jobban felháborítja a székesfőváros lakosságát, és megint csak arra késztet, hogy a belügyminiszter úr beavatkozását kérjem, mert íme, lehetséges Budapesten az, hogy a Concours d'Elégance-on, szóval egy automobilversenyen — legyen az akár szépségverseny, akár nem — szerepelhetnek olyanok, akiknek gépkocsivezetői igazolványuk nincsen, hiszen az illető budapesti lakos kocsivezetői igazolvány nélkül szerepelt volna rá két napra a versenyen. Itt is rendőri ellenőrzést, rendőri beavatkozást kérek tehát a jövőben, hogy az illető versenyek rendezőbizottsága teljes felelősséggel tartozzék abban a tekintetben, hogy aki ott autón megjelenik, az rendes előírásszerű kocsivezetői igazolvánnyal rendelkezzék. (Helyeslés.) Azt ítrák egyes lapok, hogy az illető budapesti lakos elájult és ez okozta volna a szerencsétlenséget. En megállapítottam, — szemtanuknál kérdezősködtem — hogy ez egyszerűen nem igaz. Az megtörtént, ;

hogy később elalélt, elájult, de ez megtörténhetik egy erős idegzetű férfival is akkor, amikor látja, hogy mit okozott, (Csontos Imre: Ügy van!) de a közlekedésrendészeti kódex éppen ellenkezőleg, a legnagyobb hidegvért és nyugalmat követeli baleset esetén is, sőt a közlekedésrendészeti kódex szigorú kötelességévé teszi az automobilistának, hogy első segélyben ő részesítse azt, akit elgázolt. Minő lelki nyugalmat, hidegvért követ el a közlekedésrendészeti kódex a soffőrtől, amikor ezt tartozó kötelességévé teszi és szigorúan bünteti akkor, ha az első segélynyújtás kötelezettségének nem tett eleget! Ha valaki testileg gyenge, tőlem áll a legtávolabb, hogy itt a parlamentben ezt ellene kiélezzem. De ha valakinek olyan tulajdonságai vannak, hogy könnyen ájul, vagy sűrűn ájul, engedelmet kérek, ennek tudatában még kevésbbé vállalkozhatok arra, hogy egy olyan óriási nagy amerikai gépre ráüljön, amelyet még gyakorlott soffőr is, amikor először beleül, nagy óvatossággal vezet. Mert tudni kell ezeknek az újabb és legmodernebb kocsiknak érzékenységét. A gázpedál egyszerű nyomására mi történik? Valósággal kisiklik, előresiklik és egyszerre tud nagy gyorsasággal az állóhelyből megindulni. Aki ezt tudja, — és tudnia kell mindenkinek,