Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-402

100 Az országgyűlés képviselőházának nál sérelmesebb a főkapitány úrnak ez az intézkedése, mert a bejelentésben meg volt mondva, hogy kisgazdapolgárok, engedélyezett függetlenségi köröknek, a vidéki centrumokban létező, alapszabályokkal működő függetlenségi pártköröknek a tagjai azok, akik ide a centrumba jönnek a tisztújító nagygyűlésre. Engedelmet kérek, ezeket ide felhívja a központi pártvezetőség és most itt állanak egy ilyen betiltással, amikor már kiplakatirózták, mert gondolni sem lehetett arra, hogy ilyen napirenddel nem engednek Magyarországon gyülekezni. Amikor mostanában kezdenek beszélni arról, hogy a közel jövőben esetleg választások lesznek, kérdezem, vájjon már ez előjele-e annak, hogyha a Kossuth-párt, vagy akármelyik párt gyűlést hirdet, amelyen bírálni kívánja a politikai helyzetet, bírálni kívánja a kormány működését, a közigazgatási tisztviselőknek egy ilyen elhatározása megakadályozhatja az agitáció szabadságát? Akkor ne beszéljünk arról, hogy itt az írott törvényeink és szokásjogaink mind a mellett szólnak, hogy a gyülekezés szabadságát óvjuk, — pedig a represszáliákra megvan a mód, megvan a mód arra is, hogy feloszlassa a gyűlést a rendőrség akkor, ha az túllépi azt a hatáskört, amelyet neki a törvény biztosít. Én azt látom, hogy egy ilyen állásfoglalás rendkívül ártalmas az ország presztízse szempontjából. Ne méltóztassék azt hinni, mélyen t. belügyminiszter úr, hogy egy ilyen határozatot nem olvasnak másutt, -csak az ország határain belül, olvassák azt kívül is és mit szóljanak ahhoz konszolidált államokban, parlamenti képviselettel és miniszteri felelősséggel bíró alkotmányos államokban, ha azt olvassák, hogy egy ország fővárosának főkapitánya azért nem engedi meg a gyűlést, mert attól tart, hogy ott olyan elemek lesznek, akik neki nem kedvesek vagy nem tetszők, mert azt mondja, hogy azok a rendet megzavarhatják. «Difficile est satiram non scribere» ilyen kitétellel szemben, mert milyen hatalom akkor a főkapitány úr, aki kezében tartja a rendnek és annak az alkotmányos szabadságnak az őrzését, amely egyúttal az ő hatalmának is a korlátja? Mert ha ezt a «sic volo, sic jiubeo» elve szerint intézi el, a tetszvényjog szabályai szerint, hogy ő csak olyan gyűlést engedélyez, amely neki tetszik, akkor egyszerűen mondjunk le a gyülekezési jogról és mondjunk le arról, hogy itt a kormánynak nem tetsző gyülekezés valaha is engedélyezhető lesz. A szabad bírálat hangja, a szabad bírála* eszköze a polgároktól meg nem tagadható éa abban a pillanatban, amikor pártok szerint osztályozza a közigazgatási hatóság azt, hogy: ennek engedélyezem, annak nem engedélyezem, akkor ez pártoskodás és politizálás. En pedig azt tartom, hogy abban a pillanatban, amikor a közigazgatás közege állásfoglalásában politikai ivelleitásokat árul el, amikor pártoskodásra vall a határozata, akkor igazságtalan, törvénytelen és alkotmányellenes az ilyen állásfoglalás. A mélyen t. belügyminiszter úrnak pedig meg kfcll óvnia az országnak e közjogi rendjét, mert a közjogi rendbe és rendeltetésbe ütközik az olyan magatartás, amellyel Budapesten és a vidéken is egyformán a közigazgatási tisztvi11 ők korlátlan hatalmi körébe vonja a gyűlés engedélyezését. Annyiszor elmondottam már, hogy ennek oka az, hogy itt más reparáció nincs, mint az interpellácionális jog. En nem tudom a főkapitány urat másképpen feleletre vonni ezért, minthogy meginterpellálom a mélyen t. belügyminiszter urat. A belügyminiszter úr válaszát a 402. ülése 1930 június 4-én, szerdán. mindenkori többség állandóan tudomásul veszi és ezzel az akta le van zárva. Nézzék meg, mélyen t. uraim, hogy milyen más a helyzet Németországban és Ausztriában, nem is beszélve arról, hogy Angliában milyen más a helyzet. Az ilyen intézkedést, amelyet a polgárság magiára nézve törvénytelennek tart, független bíró előtt kellene beperelni. Erre nekünk nincs törvényünk, nekünk erre csak az a szokásunk van, hogy idejövünk a Ház elé és a nyilvánosság elé menekülünk, ha a gyülekezési jogot megsértik. Méltóztassanak elképzelni, mennyivel más volna a helyzet, ha volna itt egy független bíróság, a közigazgatás felett őrködő bíróság, laihol például a miniszter úr intézkedését és a főkapitány intézkedését is beperelhetnénk s úgy, amint Németországban és Ausztriában is, itt is törvény biztosítaná azt a jogot, hogy a törvénysértő tisztviselő kártérítéssel felel a törvény ellenére hozott és végrehajtott határozatokért. Akkor szeretném én azt látni, hogy mernék-e szolgabírák és kapitányok úgy kezelni a gyülekezési szabadságot, amint nálunk kezelik? Itt tehetetlenségbe fullad bele ez a kérdés, mert a tehetetlenség érzetét kelti, ha nem kap engedélyt ilyen négy úr, akik mind feddhetetlen jellemű, független polgárok, társadalmilag is tekintélyeseknek nevezhetők, — volt főispán, volt miniszter, volt egyetemi tanár, volt országgyűlési képviselő — akik a nevük aláírásával felelnek azért, hogy az a gyűlés, amelyet ők rendeznek, a törvény keretei között tartatik meg. Mit gondoljanak erről az országról, ahol ilyen férfiaknak nem engedik meg gyűlés tartását? En azt gondolom, hogy ez egy veszélyes játék, t. Képviselőház, és éppen olyankor, amikor arra készül a főváros polgársága, hogy új arca legyen a törvényhatóságnak. A mélyen t. miniszter úr kiadott egy csomó rendeletet f azon felhatalmazás alapján, amelynek folytán itt gyülekezések kell hogy történjenek. t Kérdés, hogy az a rendelet kiáll ja-e azt a próbát, hogy megóvta-e a miniszter úr a törvényes felhatalmazás alapján azt a keretet és azt a rendet, amelyet a törvényhatóság újjáalkotása tekintetében a^ polgárságnak a törvény megad? Igénytelen nézetem szerint itt is a nyilvános kritikának olyan fellobbanása! fognak következni, hogy a miniszter úrnak hallania kell majd, hogy a kerettörvényben meghatározott felhatalmazás sokunk nézete szerint túl van lépve. Nem volt joga a miniszter úrnak törvénypótló rendeletet kibocsátani akkor, amikor maga a törvény intézkedik. Erre most nem térek rá, csak jelzem, hogy olyan helyzetek vannak, amelyek mellett nincs más mód^mint a szabad gyülekegondolatszabadság és a szólásszabadság erejével a felvilágosítást meghirdetni az ország polgársága előtt. Ha a mélyen t. miniszter úr és közegei annak, hogy mi ezt el akarjuk mondani, azzal fogják útját állani, hogy egyszerűen nem veszik tudomásul a gyűlést, mondván, hogy ott olyan elemek jöhetnek össze, amelyeik a rendet megzavarhatják s ebbe a jóslásba bocsátkoznak és előre tudják azt, hogy ott a rendet nem fogják megtartani, akkor higyjék meg, legjobb lesz, ha a polgárság a passzív rezisztencia terére lép, nem vesz részt olyan mozgalmaikban és választásokban, amelyeket előkészíteni nem lehet. (Hajós Kálmán: Amit Nagy Vince vezet, abba nem megyünk bele!) Nomina sunt odiosa. Nem jó a nevekkel játszani, nem jó azokkal a szereplésekkel kísérletezni, amelyek a múltban egyes egyéniségekre ráillenek, mert hiszen találni a legkonstruktívabb elemek között ma olyanokait, akiket destruktíveknek tartottak és