Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-402

Az országgyűlés képviselőházának U megfordítva. A politikai élet nem olyan, hogy abból fotografikus képe maradjon az állandó magatartásnak. Hiszen a viszonyok változnak és abban a magatartások is változnak. (Hajós Kálmán: Károlyi magatartását nem lehet menteni!) Én a Károlyi magatartásáról nem beszélők, nem is érdekel ebben a pillanatban. (Jánossy Gábor: De az országot érdekli, mert tönkretette! Ma arról beszélünk! .— Malasits Géza: Át tetszett aludni a háborút!) T. képvisellőtársajn, én nem tartozom a Károlyi követői közé, de a történelemben már láttunk olyat, hogy azt, akit hazaárulónak tartottak, évtizedek titán másnak ismerte fel a történelem. (Jánossy Gábor: Károlyi Mihály mindig- az marad, aminek a magyar királyi Kúria és a nemzeti közvélemény kimondta!) Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: T. Képviselőiház! Én nem szeretném, ha ennek az interpellációnak keretében olyan területekre tévednénk, amelyek ide nem tartoznak. (Jánossy Gábor: Helyes, hiszen nem én hoztam elő!) En semmi mást nem vitatok, mint azt, hogy egy olyan közületnek, amely magát 48-as Koissuth-pártnak nevezi, amely nemzeti alapon áll és amely azt hirdeti, hogy az ő nacionalista meggyőződése megengedi azt a bírálatot, hogy a kormánnyal szemben foglaljon állást, ennek kifejtését megtiltani és belefojtani a szót .azokba, akik alkotmányos úton a meggyőzés fegyvereihez folyamodnak, az erőszak jeliegét viseli magán. A törvényességnek első postuíiatuma az, hogy mindenkinek egyformán! A jog nem egy elaisztikum, amelyet a szerint lehet kimérni, hogy hogyan nyuDtjuk vagy szorítjuk össze. A jog mindenkinek egyformán jár ki és amikor én, aki nem tartozom a Kossuth-párthoz, szót emelek itt ebben a parlamentben csak azért, mert nincs parlamenti képviselete és nincs aki pártjukból ezért szót emelne, tisztán azért teszem, mert a jogérzeteni parancsolja. Egy hozzám nem tartozó párt érdekében kötelességemnek tartom óvó szavamat felemelni. Nem vezet semmi más, minthogy arra kérjem a belügyminiszter urat, ne mutassa a kormány a maga gyöngeségét azzal, hogy nem engedi meg a Kossuth-pártnafc agitacionális gyűléseit, mert a<z előre való betiltás nem mutat egyébre, minthogy tartanivalója van a kormánynak attól, hogy az ő vélt igazságaik elmondása folytán kellemetlen helyzetbe kerülhet. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni! Gál Jenő: Befejezem. En tehát, t. Képviselőház, a régi magyar tradíciókra, azokra a jogszokásokra való hivatkozással, amelyek irott törvényként a 48^as .alkotásokban jelentkeznek, kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék megállapítani, hogy a főkapitány úr túllépte hatáskörét, amikor ezt a gyűlést betiltotta és kérem, szíveskedjék kijelentést tenni abban az irányban, hogy a szólásszabadságot, a gyülekezési szabadságot ezentúl nem ilyen ridegen, hanem úgy fogják kezelni, amint azt egy olyan kormánytól várjuk el, amelyik a maga részére a cselekvési szabadságot a törvény keretein belül biztosítja. Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni. Scitovszky Béla belügyminisater: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk/ jobb felől.) A képviselő úr interpellációjára röviden kívánom a magam válaszát megadni. A képviselő úr két kérdést intézett hozzám. Az első kérdés a*z, Jfiogy: értesült-e a miniszter arról az eljárásról, amellyel Budapesten és vi?. ülése 1930 június 4--én, szerdán. 101 déken a Kossuth-párt politikai gyűléseit a közigazgatási hatóságok b etiltiák, vagy nem engedélyezik. Arról nincs tudomásom, hogy vidéken betiltottak volna ilyet. Tudomásom van arról, hogy a Budapesten május hó 25-ére kért gyűlést a székesfőváros főkapitánya betiltotta volt azzal az indokolással, amelyet az igen t. képviselő úr is felolvasni szíves volt. A magam részéről a főkapitány úr indokolását helyesnek láttam. Helyesen tette a főkapitány úr, hogy abban az időben a gyűlést nem engedélyezte. Ez az időpont vasárnapra esett, és majdnem a Belváros területén, a Sándor-utcában kívánták ezt a gyűlést megtartani. A mi értesüléseink szerint abban az időben, május hóban egyáltalában a lehetőség fennforgott arra. nézve, hogy ilyen gyűlések felhasználtatnak utcai zavargásokra, amelyek a város belbékéjét és csendjét mindenesetre feltétlenül megzavarták volna. Ebből az indokból — jelzem, abban az időben — tétettek ezek a kérdések mérlegelés tárgyává és ebből az indokból tagadtatott is meg nemcsak ennek a gyűlésnek, hanem több más gyűlésnek is engedélyezése és azok a gyűlések, amelyek májusban megtagadtattak, júniusra már engedélyeztettek. így hivatkozom a tattersali gyűlésre és hivatkozom a holnap, szintén a Sándor-utcában, a régi képviselőházban megtartandó munkanélküli gyűlésre is. Ebből is láthatja tehát a t. képviselőtársam, hogy itt nem bizonyos politikai tendenciából történnek a gyűlésbetiltások, hanem megvannak a súlyos belső okok, amelyek a rendőrhatóságokat arra kényszerítik a főváros belbékéjének biztosítása okából, hogy adott viszonyok és körülmények között , magasabb szempontokat szem előtt tartva, és az egész polgárság békéjét és nyugalmát biztosítandó, ezeket a gyűléseket ne engedélyezzék. Ugyanis a magam részéről ; sem tartom elvileg helyesnek az olyan korlátlan szólásjogot, amely esetleg átcsaphat ezen a téren olyan terrénumra, amely ellen elsősorban a képviselő úr emelne kifogást, mert mégsem lehetne a fővárosban eltűrni, hogy ilyen esetekből kifolyólag olyan exeesisusok támadjanak, amelyek a rend felforgatásával az egész polgárság békéjét és nyugalmát megzavarják. Ma, sajnos, olyan időket élünk, hogy a rendőrhatóságoknak ezekre a szempontokra feltétlenül figyelemmel kell lenniök. Nem első alkalommal jelentem ki ezeket nyiltan és felemelt fővel, felelősségem teljes tudatában, abban a biztos tudatban, hogyha t. képviselőtársam ülne itt, neki is kötelességszerűleg ugyanezt kellene tennie az ország békéjének biztosítására és megóvására, és a saját lelkiismeretének megnyugtatására. Éppen azért ebben a kérdésben helyeselni tudom a főkapitány úrnak ebben a tekintetben való eljárását. Mármost arra vonatkozóan, hogy a nomenklatúra tekintetében nem helyes a határozat, teljesen osztozom t. képviselőársam nézetében, mert itt betiltásról r nem lehet szó, hanem csak a gyűlés megtartásának tudomásul nem vételéről. A másik dolog az, hogy a fellebbezésre nem volt kellő idő. A főkapitányi határozat 22-én hozatott és 25-én, vasárnap délelőtt 10 óra után jutott ez a fellebbezés a belügyminiszériumba, úgyhogy vasárnap hivatalos óra nem lévén, és minthogy a terminus már elmúlt volt, intézkedés tehát már alig volt