Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-402

Az országgyűlés képviselőházának U02. ülése 1930 június 4,-én, szerdán. 99 Héjj Imre jegyző (olvassa a 22. címet, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 23. címet): Br. Kray István! Elnök: A képviselő úr nincs itt; jelentkezése -töröltetik. Kíván valaki szólni? (Nem!) Senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A 23. cím elfogadtatott. Következik a 24. cím. Héjj Iinre jegyző (olvassa a 24—26. címeket, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a t. Ház a vallás- ás közoktatásügyi tárca költségvetését a részletekben is letárgyalta iéts elfogadta. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Az ülést öt per ere felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és * napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk a következő napirenddel: az állami költségvetés még hátralévő két tárcájának, úgymint a miniszterelnökségi és a pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalása. Méltóztatnak napirendi jíavaslatoimhoz hozzájárulni. (Igen!) Ha igen, azt elfogadottnak jelentem ki. Most pedig áttérünk az interpellációkra. Az első Gál Jenő képviselő úr interpelációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): Interpelláció a belügyminiszter úrhoz. 1. Ertesült-e a miniszter úr arról az eljárásról, amellyel Budapesten és a vidéken a Kossuth-párt politikai gyűléseit a közigazgatási hatóságok betiltják, vagy nem engedélyezik'? 2. összeegyeztethetőnek tartj* £t~6 Si gyülekezési jog szabad gyakorlásával és a magyar alkotmánnyal a szólásszabadság ily korlátozását? Budapest, 1930. július hó 2. Gál Jenő». Elnök: A szó az interpelláló képviselő urat illeti meg. Gál Jenő: T. Képviselőház! 1930. május hó 22-én Nagy Vince volt belügyminiszter, ügyvéd, dr. Király Aladár nyugalmazott főispán, ügyvéd, Rupert Rezső volt nemzetgyűlési képviselő, ügyvéd és dr. Vámbéry Rusztem egyetemi tanár, ügyvéd, kérvényt r nyújtottak be Budapest székesfőváros főkapitányához, amelyben bejelentették, hogy nyilvános gyűlésen óhajtanak beszámolni a Kossuth-párt működéséről, a politikai helyzetről, tisztújítást akarnak tartani és indítványokat óhajtanak előterjeszteni. A főkapitány úr ezt a bejelentést neon vette tudomásul. Megokolása ennek a határozatnak a következő (olvassa): «A gyűlés megtartását megtiltom. így kellett határoznom, mert a gyűlésen értesülésem szerint olyan elemek nagyszámú megjelenése r is várható, akik a gyűlés alatt és után a szétoszláskor rendzavarásokat idéznének elő». T. Képviselőház! A főkapitány úrnak ez a határozata nézetem szerint sérti a törvényt. A főkapitány úr egyedüli oknak azt jelöli meg, hogy neki értesülései vannak arról, hogy ezen a gyűlésen, amelyet egy politikai párt akart összehívni, — amelynek ezidőszerint nincs ugyan parlamenti képviselete, de azért mint politikai párt él és létezik — olyan elemek részvétele várható, akik rendzavarásokat idézhetnek elő. Az én igénytelen nézetem szerint ez a megokolás annyira beleütközik a gyülekezési szabadságba, hogy a főkapitány úrnak ezt a határozatát erről a helyről nem lehet eléggé perhorreszkální. Hogyan képzelhető el az, hogy egy köztisztviselő, akinek joghatósági körébe tartozik a gyűlés engedélyezése, illetőleg tudomásul vétele, vagy tudomásul nem vétele, előre tudja azt, — a nélkül, hogy megjelölné azt a forrást, ahonnét tudja — hogy rendzavarások történnek? Hiszen azt, hogy egy népgyűlésen kik jelennek meg, előre tudni teljes lehetetlenség. En azt gondolom, hogy erre a mélyen t. belügyminiszter^ úr azt fogja mondani, hogy bizalmas helyről tudja, emberei útján tudja, apparátusa útján tudja. Hát éppen ez az, ami ellen egy jogállamban tiltakozni kell. Semmiféle olyan bizalmas közlésnek és semmiféle olyan jóslásnak a gyülekezésig szabadsággal szemben helye nincs. A rendőrség arra való, hogy azon a gyűlésen a maga közegeivel óvja meg a rendet. Hiszen minden politikai gyűlésen, amelyet itt a fővárosban tartanak, rendszerint igen nagy rendőrségi apparátus jelenik meg, magán a pódiumon egy aranygalléros rendőrtisztviselő ül, aki vigyáz a szónokokra, magában abban a helyiségben, ahol a gyűlések tartatnak, elszórtan titkosrendőrök vannak, a bejáratoknál és kívül pedig egyenruhás rendőrök tartózkodnak. Azt hiszem, hogy ha folyton azt mondjuk, hogy Magyarországon helyreállott a konszolidáció, és azt mondjuk, hogy itt alkotmányos rend van, ennek legelső követelménye az, hogy a gyülekezési szabadság tiszteletben tairtassék. En azt is perhorreszkálom, hogy politikaigyűléseken a rendőrség tisztviselője, mint ellenőrző közeg, olyképpen foglal helyet, hogy valósággal a fő helyet foglalja el a teremben. Egy ilyen ellenőrzésnek nem szükséges olyképpen r megnyilatkoznia, hogy a tanácskozó polgárság vagy munkásság kénytelen legyen annak a hatása alatt lenni, hogy előtte egy felfegyverzett államhatalom áll a gyűlés középpontjában. Ez nincs sem Franciaországban, sem Angliában. Mi mindig szeretünk angol szokásokra hivatkozni; ha pedig azokra hivatkozunk, akkor legalább a gyülekezési jog legelemibb szabályait tartsuk be és amikor ilyen polgárok, mint akiket megnevezitem, akik egyúttal a rendért is felelősséget vállalnak, jelentenek be gyűlést, akkor ez a gyűlés be ne tiltassák már a priori. A mélyen t. főkapitány úrnak ez az elhatározása már azért is kihívja a bírálatot, mert a gyülekezési jog helyes és egyenes magyarázata nem tűri meg, hogy ő engedélyez-e egy gyűlést, vagy nem. Hiszen már abban a tervezetben is, amelyről egyszer a mélyen t. belügyminiszter úr említést tett itt a Háziban s amely a gyülekezési jog szabályozásáról szól, az a nomenklatura használatos, hogy: «tudomásul veszi, vagy nem veszi tudomásul». Vagyis a magyar alkotmány sarktétele az, hogy a gyülekezés szabad, gyülekezni és tanácskozni a polgárságnak imminens joga. Nem lehet ab ovo betiltani egy gyűlést; lehet azt mondani, hogy nem veszi tudomásul, de akkor gondoskodni kell a jogorvoslatról olyan időben, hogy azt még a belügyminiszter úr felülvizsgálhassa. Mi történik itt? Május 22-én tiltja be a mélyen t. főkapitány úr s ma június 4-ike van és ebben a kérdésben, annak ellenére, hogy kellő időben beadatott a felebbezés, még nincs belügyminiszteri határozat, vagyis az eső után köpenyeg receptje szerint dolgoznak ebben a kérdésben: mire az engedély megérkeznék, akkorra azok, akik ezt a gyűlést tartani akarják, már régen elszéledtek. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy an-