Képviselőházi napló, 1927. XXIX. kötet • 1930. június 3. - 1930. június 25.

Ülésnapok - 1927-402

Az országgyűlés képviselőházának 4 sajnos, mutatkozott. (Helyeslés a jobboldalon.) Az összehasonlítás alapja tehát már gyökeré­ben van elhibázva s ezt mindenki beláthatja, aki ezeknek a viszonyoknak lényegébe behatol. Azt mondják, hogy túlságosan nagy az én budgetem. Beszéde folyamán már Szinyei Merse Jenő nagyrabecsült barátom rámutatott arra, hogy a közel egymilliárd állami beruhá­zásból 95 millió jutott az évek hosszú során át a kultusztárcára, tehát nem egészen egytized. Ügy beállítani tehát a dolgot, minthogyha a beruházásoknak ebbe az egytizedébe tönkre ment volna az ország, hogy a mai gazdasági válságnak oka a kultusztárca könnyelmű köl­tekezése, mégis csak igen erős túlzás. De tegyük fel, hogy a kultusztárca nem kapta volna meg azt a 95 milliót. Méltóztattak hallani, hogy eb­ből 50 millió ment az 5000 népiskolai objek­tumra, amely létre jött, és azonkívül létesült 21 klinika. Ez a kiadásoknak több, mint három­negyed része. Kérdem, hogy boldogabb lenne-e a magyar akkor, ha ez az 5000 népiskola és ez a 21 klinika a maga 3500 ágyával nem létesült volna! (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a balközépen.) Igen t. uraim! Azt mondja az igen t. kép­viselő úr, hogy a kultuszminisztérium köz­ponti kiadásai nem apadtak, illetve nem apad­tak eléggé. Éppen az ellenkezője a valóság, hiszen tegnapi beszédemben mondottam, hogy mióta miniszter vagyok, 56%-tfeal apadt a kul­tuszminisztérium alkalmazottainak száma és hogy a két legutóbbi esztendőben ez 350 ; Ö00 pengő tényleges megtakarításiban, illetőleg apadásban jelentkezik éppen az első címinéi, a közDonti igazgatásnál, amelyet most tárgya­lunk. (Jánossy Gábor: Ügy van, ia legkisebb személyzettel dolgozik, 'a többi minisztérium példát vehetne róla!) Igen, a legkisebb sze­mélyzettel dolgozik. Hogy állunk .az abszolút számokkal? En nem is értem ezt az állítást. A békében volt 3,200.000 pengő, most 2,600.000 pengő, de 400.000 pengővel vannak előirányozva a központban a tárca külső alkalmazottainak félárú vasúti je­gyei, úgyhogy 400.000 pengőt le kell ebből ütni, mert hiszen nem központi kiadás a tanárok és tanítók félárú vasúti jegyének a fizetése, csak nem akartuk minden cínmél szétaprózva elő­irányozni, tehát a központnál irányoztuk elő. Ha ezt levonjuk, marad 2,200.000 pengő, tehát a békebeli 3,200.000 pengővel szemben a kultusz­tárca központi igazgatása kerül 2,200.000 pen­gőbe. Teljesen szolidáris vagyok a kabinet többi tagiával, de miután valami különös elő­szeretettől vezettetve, engem választott ki az igen t. gróf úr, (Derültség.) mégis csak rá kell mutatnom arra, hogy én apasztottam a tárcáit legjobban, tehát az én tárcámnál ezt előhozni mégti's kicsit furcsa. Sokallja a dologi kiadáso­kat is, holott úgy áll a, helyzet, hogy a, kultusz­tárcánál 80% a személyi kiadás, tehát az ösz­szes tárcák között a legkevesebb dologi kiadás itt van. Ezekben a dolgokban ninos^ logika. Me­hetnék még így tovább is, de miután az igen t. képviselő úr nincs jelen, nem is vitatkozhatom és csak rámutattam ezekre az alaptévedésekre. A nagv sláger volt a szegedi miseruha. Ne­hogy ebből megint szállóige legyen, jmint a Szépművészeti Múzeum görög szobráról, vagy a szegedi bábjátékból, kénytelen vagyok a kö­vetkezőkre rámutatni. Méltóztatmak tudni, hogy a csanádi püspökség székhelye Temesvár volt. Temesvárt elvesztettük. (Felkiáltások a jobb­és a baloldalon: Egyelőre!) A csanádi rmspök­ség tehát itt volt intézmények nélkül és újra szervezkedett magyar földön, Szegeden. Szeged '£. ülése 1930 június 4-én, szerdán, 93 városa befejezi óriási költséggél a maga - foga­dalmi templomát, minden állami hozzájárulás nélkül. Azonkívül ez a templom egyetemi templom is lesz. Ezért kapott a kultusztárcától éppen úgy, mint a pécsi egyetemi templom, egy ornátust. Itt tekintetbe jött az.is, hogy ez püspöki székesegyház lett és minthogy a csa­nádi püspökség elvesztette székhelyét, templo­mát, szemináriumát, ezeket a dolgokat pótolni kellett. Mit oélzuiuk még a mellett ezekkel a ren­delésekkel, igen t. uraim? Van nekünk egy altruisztikus, teljesen al­truista alapon álló háziipari egyesületünk, ahol mindenki, aki ott közreműködik, ezt tisztán az ügy érdekében teszi. A munkások a középosz­tály asszonyaiból és leányaiból kerülnek ki, akik ott keresethez jutnak. A műhely a régi magyar művészies kézimunkának tradícióit ápolja. Tehettem volna azt is, hogy ennek .az egyesületnek szubvenciót adok, — mint ahogy szoktak ilyen esetekben eljárni — de jobbnak láttam, hogy inkább művészies megrendelést adok, amelyen kerestek is s akkor kettős haszna van a dolognak: életben tartottuk a műhelyt, és azon kívül szép és értékes magyar iparmű­vészeti emlék is jött létre. Ezek voltak azok a nagy dolgok, amiket előhoztak és hogyan? Ügy, hogy nyolc évi miniszterségem zárszámadásait és költségvetéseit átkutatták, a számokat össze­adták és így hozták ki a dolgokat. Es nem le; het mondani, hogy mindezt a legjobb akaró szemmel kutatták volna át. Ennek a rettenetes, a legapróbb részletekig terjedő, a veséket és szíveket is megboncolgató részletességnek az eredménye az volt, amit felhoztak. Felhozták elég éles hangú kritikával kísérve. T. Ház! En már expozémban mondottam, hogy most, amikor nyolcévi miniszterségemen végigtekintek, látom, hogy csináltam közepes, csináltam talán jó dolgokat, de követtem el hi­bákat is, hiszen ember vagyok. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) De több mint 31 éve, hogy a magyar állam szolgálatába lép­tem és ebből több mint 12 évet töltöttem állam­titkári és miniszteri pozicióban. Régi szolgája vagyok tehát ennek a nemzetnek. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés a jobboldalon.) Azt hiszem, ilyen igazságtalan támadások: azt a becsületes ooziciót, amelyet talán ennek a nemzetnek lel­kében nyertem, megdönteni nem fogják. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Es ha más meg nem győzte az igen t. gróf urat arról, hogy igazságtalanok voltak támadásai, (Malasits Géza: Ilyenek a grófok! — Derültség!) az a fagyos fogadtatás, amellyel beszédét az egész Ház fogadta és azok az elismerő szavak, amelyek az ellenzék részé­ről is elhangzottak felém a támadás után, meg­győzhette erről. (Ügy van! Ügy van.[ a jobbolda­lon és a középen. — Egy hang a jobboldalon: Kun Bêla!) En úgy érzem, nogy az ellenzéken ülő méltányos emherek ezekkel az elismerő sza­vakkal egy bizonyos fokig méltányolni akarták ennek a nemzetnek résn szolgáját. (Elénk he­lyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Nyugodt lelkiismerettel állok ezen a helyen, és azt hiszem, hogy ilyen politikai módszerekkel nem fogják aláásni becsületes munkával megszerzett tekintélyemet. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Ezeket óhajtottam elmondani. Kérem a t. Házat, méltóztassék az első címet elfogadni, amely egyben elismerést jelent a kultuszminisz­térium derék tisztviselőkarának is. (Hosszan­tartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom