Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-400
420 Az országgyűlés képviselőházának tézet ma is fennáll, a kisebb gazdáknál is kezdik már, amennyiben értelmesebbek, a rendes számvitelt bevezetni. Ez azonban nehéz kérdés, mert jól tudjuk, hogy még a nagy- és középbirtokosoknál sincs a rendes számvitel az egész vonalon bevezetve, tehát hogyan kívánhatjuk, hogy azt a kisgazdáknál bevezessék. A kisgazdáknál is folyamatban van már, folyamatba tettük és ott, ahol elfogadták a kisgazdák, nagyon szépen folyik, de még hosszú idő szükséges, amíg ezt a kérdést az egész vonalon rendezni fogjuk. Reisehl Richárd t képviselőtársam a gazdatiszti törvényt sürgette. Tisztelettel jelzem, hogy ez a törvényjavaslat már elkészült, de szintén pénzügyi és gazdasági okok késleltetik annak benyújtását, Teljesen egyetértek azokkal az érvekkel és indokokkal, amelyeket Reisehl t. képviselőtársam ezen a téren kifejtett. A gazdatiszti szolgálat az, amely legrendezetlenebb ebben az országban. (Jánossy Gábor: A leghálátlanabb és legnyomorultabb]) A leghihetetlenebbül rendezetlen ez a kérdés. Éppen azért egy törvényjavaslatot készítettem már, amellyel — mihelyt a mezőgazdaság helyzete azt megengedhetővé teszi — a Ház elé fogok jönni, és a t. Ház bölcsességére bízom, hogy azt azután törvényerőre emeli-e vagy nem. A Sió hajózhatóvá tételének kérdésében megnyugtatom a képviselő urat, hogy egyetértek vele. Nem tartom ezt a kérdést közgazdasági szempontból olyan fontosnak, hogy az külön és nagyobb áldozatot igényelhetne. Ezzel a kérdéssel tehát én most egyáltalában nem foglalkozom. Ami a^ balatoni kikötőknek a zalai parton való forszírozott kiépítését illeti, azt jól tudja a képviselő úr, hogy a balatoni hajózás, a balatoni partrendezés és a balatoni kultusz terén hosszú évtizedek alatt nem történt annyi, mint az utóbbi Öt-hat év alatt. Fokozatosan van terybevéve nemcsak a somogyi, 'hanem a veszprémi és zalai partok rendezése is, és lépésrőllépésre fogunk előrehaladni ezen a téren. Vértes Vilmos István képviselőtársam a cséplési szemveszteségről beszélt. Ezzel a kérdéssel a gazdaközönség már hosszú idő óta foglalkozik, mert tényleg közel egv millió métermázsát tesz ki az, ami cséplési veszteségként elpazarlódik, amely mennyiséget feltétlenül törekednünk kell csökkenteni. En átírtam a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, hogy az iparfelügyelőknek olyan utasításokat adjon, hogy nemcsak a munkásbalesetek elkerülése és a kazánok használhatósága, hanem a cséplőszekrények használhatósága szempontjából is tartsanak vizsgálatot és a régi, cséplésre már nem alkalmas, kihasznált cséplőszekrényeket küszöböljék ki, (Br. Poldmaniczky Endre: Dobokat!) vagy ha azokon valami javítanivaló van, vagy valamilyen folytonossági hiány tapasztalható, annak kijavítására utasítsák a csépiőgéptulajdonost. (Br. Podmaniczky Endre: Új betét!) Kiszámítottuk, hogy ennek az intézkedésnek révén 50% -kai vagyunk képesek csökkenteni a szemyeszteséget. Mert az a baj falun, hogy megfelelő szakképzettség hiányában ezeket a kopott, régi, ócska cséplőszekrényeket alkalmazzák, és úgy fut át a dobon" a kalász, hogy az a mag felét kiveri, de a másik felét, sokszor a harmadát vagy negyedét bennehagyja a szalmában. t T. Ház! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Kun Béla képviselőtársunk azt a kérdést teszi fel, hogy: mehet-e ez így tovább? Mint ahogyan voltam bátor bejelenteni, nem mtehet; mindannyian azon az állásponton vagyunk, hogy U00. ülése 1930 május 28-án, szerdán. nem méhet. (Ügy van! Ügy van!) Remélem azonban, hogyha mindazokat a rendszabályokat és intézkedéseket, amelyeket én itt csak általánosságban voltam bátor jelezni, végrehajtjuk — s azt hiszem, hogy ha azoknak részletei is a közvélemény elé kerülnek és a t. Hálzj is elbírálhatja ezeket, ezt úgy a Házban, mint a Házon kívül mindenki meg fogja állapítani —, ezek az intézkedések alkalmasak lesznek arra, hogy ne így menjünk tovább, hanem ezekkel az intézkedésekkel egy kissé kedvezőbb irányba tereljük a gazdasági élet lefolyását, kedvezőbb mederbe, mint amely mederben most halad. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Azt is érthetetlennek tartja Kun Béla t. képvíselőitiársunk, hogy a magyar liszt Csehországban drágább, mint az amerikai. (Kun Béla: Volt!) A magyar búza és magyar liszt Pozsonyban találkozik az amerikai búzával és liszttel. Sajnos, mi 12 cseh koronát fizetünk métermázsánként Pozsonyig és ugyancsak 12 cseh koronáért olcsó viziúton bejön az amerikai búza szintén Pozsonyba. Pozsonytól Prágáig pedig még 13 cseh koronát kell fizetni, tehát 25 cseh korona terheli métermázsánkint a magyar lisztet, míg Prágába ér. (Kun Béla: A lisztkiviíeli illeték is túl nagy volt nálunk a múltban!) Milyen kiviteli illeták? (Kun Béla: Lisztkiviteli illeték volt a múltban!) Lisztben 1 ? (Kun Béla: Lisztben! Lisztkivi teli illeték hogyne lett volna! Volt!) Ez nem volt akadály. (Kun Béla: E miatt is drágábbak voltunk Prágában, mint az amerikai búza!) Drágábbak voltunk, mert a szállítási költség és a termelési költség tette drágábbá a magyar lisztet és a magyar exportot az amerikainál. Ugyancsak Kun Béla t képviselőtársam azt a kérdést teszi fel, hogy miért kell nekünk külföldi gyümölcs, külföldi termék, külföldi szövet akkor, amikor nem rosszabbat, de ugyanolyat, sőt jobbat magunk produkálunk? E tekintetben azután már a társadalomra hárulna az a feladat, (Jánossy Gábor: Régi hibája a magyarnak!) hogy bevigye a maga körébe azt a fegyelmezettséget, amelyet minden állam törekszik: bevinni a maga társadalmába. Mert hiszen minden államban már külön jelszó, hogy mindenki hazai terményt fogyasszon. Nálunk is propagálni kell tehát ezt az eszmét, amely nagyon bölcs, helyes eszme, amelyet tehát szükséges is bevinni a társadalomba és annak a legmesszebbmenő propagandát csinálni. (Jánossy Gábor: A kereskedők ne tartsanak külföldi árucikkeket, majd nem vesz akkor a magyar olyanokat!) Krúdy Ferenc t. képviselőtársain az ő igen értékes és szakszerű felszólalásában rámutatott arra, hogy a bánkúti 1014-es^ akklimatizált búza a laboratóriumi vizsgálatnál több értékpontot hozott M a Manitobánál is ; Ez igaz, ez megtörtént. Mi ezeket a vizsgálati adatokat nyilvánosságra hozni nem kívánjuk, a vizsgálatok azonban igen kedvező eredménnyel folynak és semmi kétségem az iránt, hogy ezt a nagy és fontos búzakérdést megoldjuk, mert hiszen maga a Manitoba nem búzafajta, hanem szelekció révén létrejövő, kiválasztott búzaminőség, tehát kiválasztás útján produkálják a Manitoba I-et, azt a legfinomabb terméket, amelyet a Manitoba-búzában produkálnak. Ha ugyanezt a módszert alkalmazzuk mi is a tiszayidéki búzánál, ha tehát szelektálás útján aprószemű, kemény, acélos és^ magasabb sikértartalmú búzát tudunk produkálni, akkor a versenyt ezen (a téren fel tudjuk venni a Manitobákkal is, (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) annyival is inkább niert a neme-
