Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

Az országgyűlés képviselőházának 4-00. ülése 1930 május 28-án, szerdán. 421 sites következtében úgy tudjuk ezeket a faj­tákat irányítani, hogy minden irányban ked­vezőbb eredményt fogunk elérni. Mert eddig mi volt a helyzet? A nemesítésnél csak arra törekedtünk, hogy kvantumot produkáljunk, a fagyállóságot, a szalmaerősséget, a koránérést, a rozsdával szemben való ellenállóképességet tekintettük, de a belső érték, a sikértartalom és a süthetőség szempontjából nem volt szük­ség a fejlesztésre, mert akkor a tömegterme­lésre helyeztük a súlyt. Most, amikor tazután a minőség kérdése merül fel és nyomul elő­térbe, a nemesítést erre a térre is ki kell ter­jeszteni, és semmi kétség aziránt, hogy ezen a téren megfelelő eredményeket tudunk pro­dukálni. Vanczák János t. képviselőtársunk azt kéri, hogy a munkások felé való áradozást váltsuk végre készpénzre. Ami a munkáskér­dést illeti, ezen a téren mindent elkövetünk, amit csak elkövethetünk. Sajnos, ez az or­szág szegény ahhoz, hogy ezen a téren teljes eredményt tudjon produkálni. A legnagyobb és leghatalmasabb államok a legnagyobb erő­feszítés ellenére .sem képesek a munkáskérdést eliminálni. Sőt, Angliában, ahol szocialista kormány van, a munkanélküliek száma nap­ról-niapra emelkedik, és a munkanélküliség terjedése következtében a nyomor is növek­szik. Ha tehát a legnagyobb államok sem ké­pesek ezt a szociális kérdést marói-holnapra megoldani, mi sem vagyunk képesek rá. A legjobb indulattal és a legjobb törekvésekkel azon vagyunk azonban, hogy amennyire lehet, a kérdést rendezzük és ia munkáskérdést a megoldáshoz közelebb vigyük. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Ezekben voltam bátor a vita során elhangzott egyes felszólalásokra válaszolni (Éljenzés.) Akik a tavaszi mezőgazdasági ki­állítást és a napokban bezárult ipari kiállítást végignézték, azok meggyőződhettek róla, hogy a mai igen nehéz gazdasági viszonyok között is a magyar ész és a magyar szorgalom mit produkált. Meggyőződhettek arról, hogy a gaz­dasági helyzet nehézsége ellenére is milyen színvonalon áll ennek az országnak mezőgazda­sági termelése, ipara és kereskedelme. Rajtunk kívül álló okokból következett be ez a nagy gazdasági krizis, de törekszünk azon enyhíteni és abból kijutni. Akik ezt a két kiállítást meg­nézték, azt a meggyőződést is meríthették, hogy a legnagyobb bűn a nemzet ellen ma defetista hangulatot a közhangulatba bevinni. (Ügy van! a jobboldalon.) Defetista hangulattal önönma­gunkat verjük le. (Ügy van! Ügy van! jobb­felöl) A 'magyar ezeréves mult a küzdelemre volt alapítva. Ne ringassuk magunkat tehát abban a hiú ábrándban és reményben, hogy ez meg f og változni. A magyar jövő is a küzdelmen fog alapulni. Ennek a nemzetnek osztályrésze a küzdés volt, amióta csak a Duna medencéjében letelepedett. Ezt a küzdelmet azonban csak ak­kor tudjuk megvívni sikerrel és eredménnyel, ha összefogunk, ha tárgyilagosak vagyunk a bírálatban, és ha a mai súlyos gazdasági hely­zetet nem arra használjuk fel, hogy a nyugta­lanságot, amely a nyomasztó gazdasági viszo­nyok következtében tényleg fennáll, még jobban fokozzuk, hanem arra, hogy a népet, a közönsé­get, a nagy nyilvánosságot tárgyilagosan fel­világosítsuk s a kérdéseket olyan szemszögből világítsuk meg előtte, amely a tényeknek meg­felel. (Ügy van!) Azzal nem használunk az országnak és nem enyhítjük a gazdasági krí­zist, ha a sebeket még jobban tépjük s nyugta­lanságot szítunk. Amikor nyilvánvaló, hogy megfelelő ha­talmas eszközök nem állanak és máról-holnapara nem állhatnak rendelkezésünkre a ma fenn­álló hatalmas krízissel szemben, akkor úgy szolgáljuk a közérdeket és úgy segítjük elő Nagy-Magyarország alapjainak lerakását, ha vállvetett munkával, egyetértésben küzdünk a bajok ellen s egymás iránt több bizalommal és megbecsüléssel törekszünk a bajokat orvo­solni. (Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Abban a reményben, t. Ház, hogy meglesz ez az egyetértés és ez a vállvetett munka, amely meg fogja alapozni a jövő Magyar­országot, megköszönve az előadó úrnak az ő nagyon értékes és szakszerű beszédét és meg­köszönve á tárca vitája során elhangzott fel­szólalásokat, kérem a t. Házat, hogy a tárca általánosságban elfogadott költségvetését rész­leteiben is r elfogadni méltóztassék. (Hosszan­tartó általános élénk helyeslés, éljenzés és taps. Szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A minisz­ter úr beszédét három részre osztom. (Zaj. — Várnai Dániel: Szünetet kérünk! A miniszter urat üdvözlik!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak helyeiket elfoglalni s lehetővé tenni, hogy a felhívott szónok beszédét folytathassa. Kérem a képviselő urat, méltóztassék be­szédét folytatni. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Lajos: A miniszter úr beszéde első részében beszámolót tartott a múlt költ­ségvetési tárgyalás és a mostani költségvetésd tárgyalás között tett intézkedéseiről; beszéde második részében programmot adott a jövő­ről; beszéde harmadik részében pedig pontról­pontra válaszolt az elhangzott felszólalásokra. En először a miniszter úr beszédének utóbbi részével foglalkozom s megállapítom, hogy igen sok miniszter tanulhatna a miniszter úrtól a parlamentáris s alkotmányos kötelességek te­kintetében, mert a miniszter úr igenis vette magának azt a fáradságot, hogy az összes fel­szólalásokra pontról-pontra válaszoljon, s vette magának azt a bátorságot is, hogy állást fog­laljon minden egyes kérdésben határozott igen­nel, vagy nemmel, és így a miniszter úr min­denesetre tiszta helyzetet teremtett a fölvetett kérdések tekintetében. Engem is megtisztelt a miniszter úr, be­szédem két részére válaszolván. Az egyik az volt, amikor Vass József népjóléti miniszter úrnak Veszprémben elmondott beszédével fog­lalkoztam. Engedje meg az igen t. földmívelés­ügyi miniszter úr, hogy habár nyilatkozata nagyban enyhítette a népjóléti miniszter úr nyilatkozatának káros kihatásait, mégis meg kell, hogy jegyezzem, hogy. ha földbirtokpoliti­kát akar a népjóléti miniszter úr csinálni, akkor a földbirtokpolitika tekintetében van bizonyos sorrend a teendők között, amelyet szem előtt kell tartani. En a sorrend tekinte­teiében fontosabb és sürgősebb földbirtokpoli­tikai teendőt nem ismerek, mint a már föld­hözjuttatott kisexisztenciáknak birtokukban való megerősítését. (Helyeslés.) A népjóléti miniszter úr a kalocsai nagyprépostság birto­kában lévő homokföldek szétosztásáról és ott a jövőben kisgazdák részére gyümölcsösök telepítéséről beszélt. Ez lehet okos földbirtok­politika, de mindenesetre egy távolabbi teendő. En sürgősebb teendőt nem ismerek, mint a már

Next

/
Oldalképek
Tartalom