Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-391
60 Az országgyűlés képviselőházának Rendelettervezet! A gonosz szándék megvolt, az előkészületi cselekmény megvolt, — hogy büntetőjogi nyelven beszéljek. Most mé r mindig vissza lehet lépni a szándéktól, ez a belügyminiszter úr részére büntetlenséget eredményez. (Derültség ) Kernelem, hogy a miniszter úr nem fogja megvalósítani az ő tudomása nélkül megfogamzott szándékot, de míg ennek bizonyítékait nem látom, a magam részéről a választ nem vehetem tudomásul. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Iqen.) A Ház a választ tudomásul vette. Következik, Peyer Károly képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Urbaincs Kálmán jegyző (Olvassa): «Interpelláció a belügyminiszter úrhoz Sztranyavszky Sándor államtitkár Baranyai Aladár volt bolsevista, Saskapitány ügyében gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszterhez intézett levele tárgyában. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkárnak Klebelsberg kultuszminiszterhez Baranyai Aladár volt bolsevista, Saskapitány reaktiválása érdekében írott levéléiről? Tudja-e a miniszter úr, hogy a belügyi államtitkár a Ház nyilt ülésén 1928. július 11-én tagadta a Sasokkal és Baranyaival való összeköttetését. A Házat tehát tévedésbe ejtette? Minthogy a levélből és a járásbírósági tárgyaláson felderített tényállásból az államtitkárnak a Sasokkal és Baranyaival való összeköttetése megállapítható, az államtitkár politikai tevékenységre alkalmatlan, hajlandó-e a miniszter úr őt államtitkári állásáról való lemondásra felszólítani?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Ház! A Képviselőháznak 1928 július 11-iki ülésén szóvátettem egy esetet, amely szerint az Ébredő Magyarok egyik különítménye, amelynek tagjai magukat Sasoknak nevezik, kirepült a Budapest mellett levő egyik téglagyárba és ott azután az a meglepetés érte őket, hogy az asszonyok megverték. -En azoktól a Sasoktól elvett egyik fokost, amelyet ők fokosnak neveznek, amely azonban nem fokos, hanem baltaszerű, durva botra erősített gyilkoló szerszám volt, annak idején a Ház asztalára tettem le és, úgy tudom, azóta a Ház múzeumában őrzik ezt a bűnjelet. A Sasok miután az asszonyok őket alaposan helybenhagyták, még különböző zavargásokat csináltak, amelyekkel kapcsolatosan én itt a Házban interpellációt terjesztettem elő, amely interpellációra a távol levő miniszter úr helyett Sztranyavszky államtitkár úr válaszolt a miniszter úr megbízásából. Ebben a válaszban az államtitkár úr nem nyilatkozott világosan erre az esetre vonatkozólag, csak a tényállást ismertette. Ezzel kapcsolatosan én a napló szerint egv közbeszólási tettem és pedig ezt: Illik védeni protezsáltjait! Nagyon helyes ! Erre az államtitkár úr a következőt válaszolta: «Ezt a megjegyzést visszautasítom, mert én semmiféle protekcióban nem részesítem. engem semmi néven nevezendő kötelékek va^v kapcsolatok hozzájuk nem fűznek.» Az államtitkár úrnak ez a kijelentése valószínűleg alapul szolgált annak idején arra, hogy a Ház az államtitkár úr válaszát tudomásul vegye. T 391. ülése 1930 május lU-én, szerdán. Legyen szabad utalnom arra, hoc-y legutóbb a büntető járásbíróságon lefolyt t tárgyaláson világosság derült erre az ügyre és én bebizonyítom azt, hogy az államtitkár úr, amikor a fentebbi kijelentést tette, nem mondott valót. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Itt vannak a tények. (Sztranyavszky Sándor: Majd még beszélünk erről!) Tessék csak bevárni. Az államtitkár úr azt mondotta, hogy semminéven nevezendő kapcsolata a Sasokkal nincsen, én pedig ezzel szemben azt állítom, hogy ez a kijelentés ia valóságnak nem felel meg. A büntető járásbíróságon 1930. május 9-én egy tárgyalás volt, amelyen Büchler József bizottsági tag volt a vádlott. A vádat egy Baranyai Aladár nevezetű volt tanító emelte ellene azért, mert ő az illetőt a főváros pénzügyi bizottságában főkommunistának nevezte. Ennek a tárgyalásnak folyamán beszerezték a közérdek címén elrendelt bizonyítás alapján Pest vármegye közigazgatási bizottságának 1979/922. számú és a Baranyai Aladárra vonatkozó fegyelmi ítéletet. E szerint az ítélet megállapította, hogy Baranyai Hódmezővásárhelyen a tanítói szakszervezetben vezető állást töltött be, hogy résztvett a hódmezővásárhelyi egyletek kommunizálásában, vezető szerepe volt a itanítók ós a tanárok ellen lefolytatott vizsgálatban, Hermann igazgatátaníitó letartóztatásához az adatokat ő szolgáltatta, 1919. április 27-én fegyveresen hagyta el Hódmezővásárhelyt a románok elől való visszavonulás folytán. Nieder Mária tanítónőhöz «testvérem» kezdetű levelet írt, amelyből a kommunista eszmékhez való rokonszenve világosan kitűnt és ezért a nyomatékos enyhítő körülmények figyelembevételével fizetésének két évre való megvonására ítélték. Enyhítő körülménynek vették, hogy a kommün végén bevonult a Ferencrendiek zárdájába vezekelni és a fegyelmi ítélet meghozatala alkalmával már a keresztény és nemzeti eszme buzgó harcosa volt. Megállapítást nyert azután az, hogy 1924-ben e fegyelmi ítélet alaHán B-listára került, 1927. december 24-én Klebelsberg miniszter elutasította Baranyainak azt a kérését, hogy újból népiskolai tanítóvá nevezze ki, mivel még fegyelmi büntetése nem volt kitöltve sem. 1928-ban azután december 18-án Klebelsbers' miniszter a fegyelmi büntetést kegyelemből törölte. Bizonyára nem véletlenül történt ez az intézkedés. A tanúvallomások során kihallgatták dr. Szappanos Mihály ny. tisztifőorvost, kormányfőtanácsost, aki azt vallotta, hogy Baranyai a terroristák között volt és fejtett ki tevékenységet. Egy ízben tejfelt Küldött neki, ő nem fogadta el azzal, hogy lopott tejfelre nincs szüksége. Erre nyilvános helyen f Baranyai fegyveresen arra kényszerítette a város tisztiorvosát, egy öreg embert, hogy négy fegyveres terrorista kíséretében végigsétáljon a város utcáin és kezében vigye azt a tejfeles köcsögöt. A legszélsőségesebb kommunistának ismeri Baranyait. Hermann János igazgatótanító vallja, hopy Baranyai jelentette fel őt, amiért le is tartóztatták, mert ellenforradalmi működést fejtett ki. Fegyveres, vörös katona alakulatokkal távozott el Baranyai a városból a román megszállás alkalmával. Dr. Ivánka Zoltán szintén vallja, hogy Baranyainak a terroristák között vezetőszerepe volt. Gál János kőmíves vallja, hogy a budapesti terrorcsapatba akart belépni Baranyai s ő és egy társa beszélte le erről a tervéről. Osztó Sándor vallja, hogy 1918-ban jelentést tett a nép tan ácsnál, hogy a tanyán lévő gazdák fegyverrel vannak
