Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-391

Az országgyűlés képviselőházának 391. ülése 1930 május lU-én, szerdán. 61 ellátva és tekintettel arra, hogy a kisgazdák ellenforradalmárok, le kell őket fegyverezni. Egy osomó ehhez hasonló tanúvallomás van, amelyek mindegyikéből kitűnik az, hogy ez az egyén a legszélsőségesebb terroristák közé tartozott, akiknek természetszerűen, mint az ilyen embereknek általában, teljesen mindegy, hogy ezt az ő garázdálkodás! tevékenységüket milyen alapon fejtik ki, egyszer vörös, egyszer fehér alapon. Nekik ez teljesen mindegy, a fontos az, hogy munka nélkül, naplopásból, lehetőleg lopásból, rablásból meg lehessen élni és nekik olyan mindegy az elv, olyan mndegy a szín, hogy vörös vagy fehér-e az, nekik esiak az a fontos, hogy valahol működjenek, már úgy, ahogy ők gondolják ezt a működést. Az említetteket bizonyítja az is, hogy ez az egyén, ;

aki már a Károlyi- forradalomb an a kisgazdákat le akarta fegyverezni, mert veszedelmes ellenforradalmároknak tartotta őket, a kommün bukása után nyomban megtalálta a helyet, hogy hogyan helyezkedhetiik megint nemzeti alapra és miután a Ferencrendiek között — ha jól tudom — volt egy fivére, ennek segítségével elbújt a ferenerendi kolostorba, nem vezeklés céljából — ez nagyon enyhe kifejezés — hanem elbújt az őt üldöző detektívek elől, akik mindenütt keresték őt, csak a Ferencrendiek kolostoraiban nem. Nem tételezték fel, hogy ott fogják őt megtalálni. Ott bújt el, míg a vihar elmúlt felette és azután beállt az ébredők közé s mint nagy nemzeti hős jelent meg. Mikit nemzeti alapon álló férfiú nem úgy járt, mint hasonló társai, akiknek egyrészét felkötötték, vagy ,; súlyos börtönbüntetésre ítélték el, hanem tényleg megúszta a dolgot oly simán, hogy csak két^ évi fizetésmegvonásina ítélték, annak ellenére, hogy — mint itt láthatjiák — teljesen elfogulatlan tanuk, kormányfőtanácsosok, iskolaigazgatók és egyéb hatósági, személyek vallomása alapján elég okot szolgáltatott arra, hogy vele szemben példásan járjanak el. Most térek reá arra, ho^v tulajdonképpen miért hozom ide ezt a kérdést. Ez az egyén a nagy tevék en vsége folytán elkerült Salgótarjánba is, ahol azután a Sasok kapitánya lett. Ennek a garázdálkodásnak volt egyszer egy halottja és volt e™""* másik súlyos sebesültje is, mert a Sasok a vendéglőben összeverekedtek a munkásokkal. Láttunk ott más eseteket is; aki ismeri ott a viszonyokat, az tudja azt, hop"v ez a társaság, amelynek élén egy ilyen bandita áll, mennyire bizonytalanná tette a salgótarjáni közbiztonsági viszonyokat és mennyire járult hozzá ahhoz, hogy a^ lakosság este tényleg nem merte kitenni a lábát az utcára, mert hallotta, Ihogy a Sasok patrouilie-ba járnak. Ez a Baranyai Aladár mindennap vagy minden héten, — ezt most nem állítom pontosan — jelentéseket (küldött, amely jelentésekből egy példányt Sztranyavszky államtitkár úr kapott, egy példányt azután egy másik alalkulat és egy harmadikat rendesen én kaptam meg. (Derültség.) Ezekből a jelentésekből azután sok minden kiderült. Ez csak tisztán szívesség, vagy pénz kérdése, mert a jelentést, amelyet elküldöttek az államtitkár "úrnak, nekem is elküldi az ilyen ember. (Fábián Béla: Az a kérdés, ki fizet többet?) Ezekből a jelentésekből azután kitűnik az, hogy ezek ott milyen tevékenységet fejtenek ki és milyen messzemenő hatósági támogatásban részesülnek. Ezzel a bírói tárgyalással kapcsolatosan az aktákhoz csatolva volt egy levél és azt hiszem, itt ugrik a dolog. Valószínűleg annak, aki ezt a levelet hozzácsatolta, kellemetlensége lesz az én interpellációmból kifolyólag, hogy miért nem vette ki az iratokból ezt a levelet. Ilyen módon ez a levél nyilvánosságra került. Erre alapítom állításomat, hogy az államtitkár úr július 11-én történt .kijelentése nem felei meg a valóságnak, mert az államtitkár úr ennek az általam vázolt egyénnek érdekében Klebelsberg kultuszminiszter úrhoz a következő levelet intézte (olvassa): «Kedves barátom! Baranyai Aladár 1926 év eleje óta az EME titkára Salgótarjánban. Mostanáig sikerrel működött, ahol alkalmam volt személyesen is megismerni. Megbízható, becsületes, lelkes embernek bizonyult, aki Salgótarjánban értékes szolgálatot tett a szociáldemokrata szervezetek megbontásában. Légy szíves reaktiválni... stb. Aláírás: Sztranyavszky.» En meg tudom érteni, ha miniszteri és államtitkári protekciókat igénybe vesznek az emberek, azonban azt hiszem, hogy viszont az az állás, amelyet betölt egy főtisztviselő, kötelez is bizonyos dolgokra és nem lehet ilyen ajánlóleveleket adni csak azért, mert valakit alkalmasnak találunk arra, hogy esetleg pillanatnyilag politikai szolgálatokat teljesítsen. Éppen ezen előbb elmondottak alapján nem tartom alkalmasnak az államtitkár urat arra, hogy politikai pozíciót betöltsön. Az államtitkár úr amikor ilyen határozottan itt a Házban kijelenti és azt mondja, hoir ezt a megjegyzést visszautasítom, mert én semmiféle protekcióban nem részesítem, engem semmiféle néven nevezendő kötelék, kapcsolat, hozzájuk nem fűz. Ezzel szemben pedig itt az áll, hogy «személyesen ismerem, megbízható, becsületes, lelkes embernek tartom.» Ezek után — azt hiszem, — bebizonyítottam azt, amit állítottam és úgy gondolom, a konzekvenciák levonása tekintetében nem nekem van kötelességem, hanem az államtitkár úrnak kötelessége ezek alapján a konzekvenciákat levonni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. -— Kabók Lajos: Letenni a tisztséget!) Elnök: A belÜTminiszter úr kíván szólani ! Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az első kérdés, amelyet a képviselő úr hozzám intéz, az, hogy (Olvassa): «Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkárnak Klebelsberg kultuszminiszterhez Baranyai Aladár, volt bolsevista Sas-kapitány reakti válása érdekében írott leveléről?» Válaszom az, hogy tegnaptól kezdve tudomásom van róla és amennyiben a képviselő úr nem teljes szövegében olvasta fel a levelet, én bátor lessek azt a levelet teljes szövegében felolvasni, amely lényegesen nem tér el a felolvasottól. (Peyer Károly: Az első részét felolvastam, a többi nem lényeges! Megvan az egész. — Halljuk! Halljuk! — Olvassa): «Levél Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz! Kegyelmes Uram! Baranyai Aladár nyugalmazott elemi iskolai tanító reaktiválásáért folyamodik. Nevezett 1923. évben helyeztetett B-listára, azóta tevékeny részt vett hazafias és keresztény mozgalmakban, amelyek érdekében eredményes munkásságot fejtett ki. 1926. év elején, imint Eme-titkár Salgótarjánba rendeltetett ki, ahol mostanáig sikerrel működött és ahol volt alkalmam őt közelebbről is megismerni. Mindenkor megbízható, becsületes, lelkes embernek bizonyult, aki Salgótarjánban értékes szolgálatokat tett a szociáldemokrata szervezet megbontásával és aki ott a sok