Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-392

78 Az országgyűlés képviselőházának 3í optánsokat az ország által fizetendő jóvátételből elégítsük ki, ón levonom a konzekvenciákat.» Nem tudjuk, hogy az országnak melyik illetékes tényezője szólította fel a miniszterelnök urat arra, hogy az ország pénzéből fizessük az optánsokat. de viszont kétségtelen az, hogy az aptánsok kielégítését az A-kasszába fizetett magyar pénzekből fogjuk végezni, ezt a magyar adózó polgárság fogja ennek az ügynek elintézése céljából kiverejtékezni. Miniszterelnök Úr! Az ön számára nem maradhat más hátra, minthogy tessiék levonni a konzekvenciákat. Én levonom enoiek az esetnék konzekvenciáit, s a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés bálfelől.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Képviselőház! Báró Korányi a párizsi tárgyalások befejezése után visszatérvén Budapestre olyan értelmű nyilatkozatot tett, amely szerint a hágai és párizsi egyezmények különös jelentősége abban rejlik, hogy egészséges atmoszférát teremt a politikai és gazdasági megértésre. Én úgy foglalnám össze a várható eredményt, ha ilyen eredmény egyáltalában várható, hogy Magyarország számára ezeknek a rendkívüli súlyos és rendkívül terhes kötelezettségeknek elvállalásával talán a gazdasági és politikai szabadabb érvényesülés ideje következik be. A kérdés azonban az, hogy vájjon ez a helyzet tényleg így áll-e, vájjon politikailag és gazdaságilag a szabadabb érvényesülés ideje elérkezett-e, (Farkas István: Pedig jó volna egy kis ellerőrzés!) és milyen a helyzete Magyarországnak Hága és Párizs után. Éppen ezért, t. Képviselőház, én eltérőleg az előttem ebben a vitában felszólaltakkal két szempontból, európai és külkereskedelmi szempontból kívánom vizsgálni Magyarországnak a párizsi szerződés megkötése utáni helyzetét. A politikai helyzettel aránylag röviden végezhetek. Magyarország okos tartózkodása a trianoni szerződés, illetve 'béke megkötése után meghozta annyiban a maga gyümölcseit, hogy nem köteleztük el magunkat semmiféle irányban, olyképp, amely később károssá válhatott volna számunkra, és kivártuk azt a kedvező pillanatot amidőn értékes barátokat szerezhettünk magának Olaszországnak személyében. De éppen a Young-terv megvalósításával az a nemtörődömség, amellyel a nagyhatalmak látszólag Közép- és Kelet-Európa kisebb államaival szemben viseltettek, ma megváltozott, elsősorban és főképpen megváltozott Németország jövőbeli magatartása szempontjából, mert éppen a Young-terv tető alá hozatalával, amint azt a Reichstag-ban Berlinben minden párt és árnyalat világosan kifejezte, elkövetkezik a német birodalom számára az az idő, amidőn főképp gazdaságpolitikai szempontból Európa keletére kell irányítania figyelmét és ezen a téren is és Európa keletén keresztül Ázsia felé a háború által álmodott német gazdasági hegemóniát biztosítani. Ebből a szempontból tehát kétségtelen, hogy a Young-terv elfogadása után Ma gyarország és a többi kisállamok a német birodalomnak nagyobb érdeklődésére és jövő sorsukba való mélyebb belenyúlására számíthatnak. Franciaország viszonya Itáliához viszont aktívabb szerepre fogja Ösztökélni Kelet-Európa államait. Az a szerep, amelyre Itália vállalkozni kíván, és a vezetést magához akarja ragadni, feltétlenül antagonizmust váltott ki Franciaország részéről. De a sohasem leplez'. ülése 1930 május 15-én, csütörtökön. hető, bár leplezni szándékolt félelem Németország esetleges megnagyobbodása miatt, szintén csak közrehat olyan irányban, hogy Franciaország nem fogja nyugodtan nézni Középés Kelet-Európa mikénti kialakulását. Az a látogatás, amelyet az osztrák kancellár Párizsban tett, az a fogadtatás, amelyben részesült és az a kitüntetés, amellyel kitüntették, élénk tanújele és bizonysága annak, hogy Párizsban magukhoz kívánják kötni az érdekek legkülönbözőbb szálaival a közép- és keleteurópai kisebb államokat és így csak felújul az a régi francia politika, amely a francia tőkét mindig politikai szempontoktól vezérelve vitte oda, ahol politikailag is, gazdaságilag is a legjobban érvényesülhetett. (Elénk helyeslés ajobbés a baloldalon.) Itália szerepét Közép- és Kelet-Európa politikájában sokszor tárgyaltuk ebben a Házban is, plénumban is, bizottságban is, hogy Itáliát egyfelől Jugoszláviával való ellentéte, másfelől gyarmatositási politikája,^ amely folyton növekvő, óriási emberanyagának minél teljesebb elhelyezésére tör és ezt legjobban egyfelől Kelet-Európában, másfelől a messze Keleten véli megtalálni, arra bírják, hogy ezt a gazdaságilag is, politikailag is vezető szerepet a maga számára próbálja biztosítani. Ugyancsak az osztrák kancellárnak Mussolininál tett látogatása, azok a tervek, amelyek azután napvilágot láttak, a francia sajtónak élénk hadakozása és tiltakozása egy osztrák elkötelezés ellen Itália felé, mind élénk tanujelei annak, hogy a francia politikai közvélemény és a Quai d'Orsay féltékenyen nézik azt a közeledést, amely esetleg pozitív gyümölcsöket és eredményeket is hozhat, amelyekre a francia sajtó rá is mutatott, mint amilyen egy közvetlen út kiépítése Ausztrián keresztül Olaszország és Magyarország között, és amely a jugoszláv erődök háta mögött, egy sztratégiai utat biztosít egyenesen Magyarországba, s így egy esetleges olasz felvonulás esetén megbéníthatná n jugoszláv ellenállást. De a nagyhatalmaknak ez a nagyhatalmi politikája ellentétben áll sok tekintetben a nagy- és kishatalmak gazdasági politikájával. A háború alatt és a háború után kiélesedett gazdasági elzárkózás! politika a félelemnek, az irigységnek és önmagukra utaltságnak eredménye volt. Az európai államok — különösképpen a kisebbek, de a nagyhatalmak is — látták, hogy a súlyos háborús viszonyok és gazdasági válságok között csak Önmagukra számíthatnak, hogv ennélfogva autarkhikus gazdasági berendezkedésüket minél teljesebben ki kell építeniök. Ez vezetett a nemzeti elzárkózás gazdasági politikájának érvényesüléséhez, ahhoz, hogy már s háború alatt, de a háború előtt is mindig egyegy állam kötött csak egymással gazdasági szövetséget és az így és ekképpen egy-egy állam között létre jött gazdasági tarifális szerződéseket összefogták egy nagy abronccsal, amelyet a legnagyobb kedvezmény elvének vallottak, de amely nagy abroncson belül az egyes államok közötti tarifális szerződések lépten-nyomon felboimlottak és felbomolhatták és ez a felbomlás mindig veszélyeztette a legnagyobb kedvezmény által összefoglalt többi állam tarifális szerződéseit is. Az egész nem volt egyéb egy mozaikképnél, amely mozaikképből ha kiesik egy-egy kövecske. veszélyeztetve van az egész mozaikképnek összhangja. Ez volt az oka és magyarázata annak- hogy a háború előtt, de a háború utáni gazdasági viszonyok között is csak laza összekötőkapoes volt a legnagyobb kedvezmény elve, egy olyan