Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-392

76 Az országgyűlés képviselőházának 392. ülése 1930 május 15-én, csütörtökön. összekapcsolni nem engedhetjük, mert ezek Össze nem tartoznak és egyik a másikkal nem kompenzálható.» (Temesváry Imre: Nagyon he­lyes két tétel volt! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez az elmélet. Ezzel szemben a tény az, hogy a miniszterelnök úr lemondott a 250. §-ról. (Ellen­mondások a jobboldalon.) Mert micsoda perlés az, ahol az alperes nem az, aki a földeket el­vette, hanem egy olyan jogi személynek minő­sített pénzalap, amelyet a magyar adózók fi­zetnek be?! Micsoda védelme a 250. §-uak az, amely nem az ellen szól, aki felelőséggel tarto­zik, hanem egy teljesen más és absztrakt jogi személy ellen 1 ?! Micsoda védelme a szakasznak, hogy amíg a hágai megállapodás szerint Cseh­szlovákiának a jövőben semmiféle új magyar földnek elvételéhez joga nincs, addig a párizsi megegyezés után az első egyezmény 17. és 18. §-ai szerint további 50.000 hold magyar földbir­tok elvételéhez nyitottunk lehetőséget?! (Zaj.) T. Ház! A miniszterelnök úr harmadik té­tele a következő volt. «Harmadik tételünk — mondotta — amire Szterényi ő excelleneiája is hivatkozott — az, hogy Magyarország érdekében áll, hogy bizonyos általunk is jogosnak elis­mert követelések tekintetében, amelyek nem reparációs természetűek, sem nem ismertettek el olyan terheknek, amelyek az 1943-ig fize­tendő annuitásokba betudhatok, tehát a mos­tani annuitásokon felül és túlmenőleg is eset­leg Magyarországot terhelik, financiális ala­pon keressünk méltányos megegyezést, még pedig úgy, hogy az ebből esetleg Magyaror­szágra háramló terhek 1943 után s ne 1943 előtt egyenlíttessenek ki, azonban — és ezt nyoma­tékosan hangsúlyozom — itt csak olyan egyez­ményt köthetünk, amely burkolt formában re­parációt nem tartalmaz.» T. Ház! Mielőtt a tételben foglalt elmélet gyakorlati cáfolatát elmondanám, méltóztas­sék megengedni, hogy egy kulisszatitkot mond­jak el a hágai tárgyalásokról. (Bródy Ernő: Halljuk a kulisszatitkot végre! — Zaj a balol­dalon. *- Petrovácz Gyula: Kulisszatologatók! — Elnök csenget.) A hágai konferencián érvényre jutott a kisententenak az az eredetileg is elfoglalt ál­láspontja, amely a sanremói, abbáziai és bécsi tárgyalásokban többízben megkonstruáltatott, hogy amennyiben a magyar kormány ragasz­kodik az optánsok kártalanításához, akkor ő olyan jóvátételi fizetési kötelezettséget kíván ráróni Magyarországra, amelyből fedezetet találjon az optánsok kártalanítása. A kisententenak ez az állásfoglalása a tár­gyalások menetéből is kiderült, de csodálatos véletlenként bentmaradt magának a hágai jegyzőkönyvnek szövegében is. A hágai jegyző­könyv címét ugyan megváltoztatták, amint Benes csehszlovák külügyminiszter a prágai parlamentben elmondotta, azért, mert ezt kérte és kikönyörögte a magyar kormány az enten­tétől, a hitelező hatalmaktól... (Bródy Ernő: Mikor mondta Benes ?) a hágai tárgyalások után, a második hágai konferencia után..., a szövegben azonban mégis bennemaradt az, hogy ez jóvátételi ügynek volt beállítva és pedig a következőképpen. A hágai jegyzőkönyv második függelékének első cikke második be­kezdésében véletlenül a reparáció kifejezés ott szerepel. Ez a résiz így hangzik: «A 240 milliós szám úgy jött létre, — mert eredetileg 240 mil­lióban állapították meg a kasszaalapot/— (Prop­per Sándor: A Bethlen-kasszaalapot!) hogy a delegáció azon memorandumának számadatai lettek alapulvéve, amelyeket a magyar dele­gáció a hágai konferencia nem német jóvá­tételi második bizottságának adott át.» Ha ezt méltóztatnak kétségbevonni, akkor itt van a hágai megegyezés eredeti francia szö­vege, ebben a francia szövegben szórol-szóra ugyanaz foglaltatik. (Bródy Ernő: Megjelent?) Igen, de nem Magyarországon. Sőt, itt meg kell állapítanom egy különös és sajátságos tényt. A miniszterelnök úr a hágai, párizsi és korábbi tárgyalások egész során ebben a kér­désben olyan közömbösséget tanúsított a ma­gyar társadalom érdeklődésével szemben, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) amely közömbös­ség sértő volt úgy a parlamentre, mint a ma­gyar közvéleményre, sőt odáig ment a t- mi­niszterelnök úr, hogy hónapokon át nem hívta össze a külügyi bizottságot, hogy tájékoztassa a külügyi bizottság útján a magyar parlamen­tet, a nemzet szuverén testületét arról, hogy milyen tárgyalások folynak. Még lett volna más módja is a miniszter­elnök úrnak a parlamenti formák szerint is, hogy tájékoztassa a magyar nemzetet, a köz­véleményt. Itt voltak a parlamenti pártok poli­tikai vezérei: bizalmas tanácskozáson eléjük kellett volna tárnia az anyagot, megkérdezni, hogy vájjon a tárgyalások bizonyos fázisában mi legyen a követendő magatartásai (Farkas Gyula: Benes úgy csinálta? — Bródy Ernő: Mi baja Benessel? — Farkas Gyula: Benes így csi­nálta? — Propper Sándor: Minden diktátor fü­tyül a parlamentre! — Bródy Ernő: Nekünk nem- kell Benest követnünk! — Hajós Kálmán: Jó forrás!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Pakots József: Továbbmenőleg, módja lett volna arra is a miniszterelnök úrnak, hogy a parlament zárt ülésein letárgyaltassa ezeket a kérdéseket, amelyek kényes természetüknél fogva az ő számára is rendkívül fontos és je­lentős szerepet képviseltek, mert hiszen már a köztudatban a miniszterelnök úr személyi ér­dekeltsége ebben az ügyben nyilvánvalóvá vált. Éppen ezért ebből a kényes helyzetből, hogy a maga salvus conductusát, felmentését megta­lálja a parlament képviselete és a nagy közvé­lemény részéről, kötelessége lett volna ezeket az ügyeket itt velünk megismertetni. Mi történt? Még a hágai konferencia jegyző­könyvével sem ismertette meg a miniszterelnök úr a közvéleményt, hanem megtörtént az, hogy a magyar közvélemény a hágai konferencia jegyzőkönyvét egy magyar ügyvédnek, dr. Nagy Lajosnak, aki pártunk tagja, közlése ré­vén tudta csak megismerni. A külföldi lapok közölték, de a magyar közvélemény számára hozzáférhetetlen volt ez a hágai megegyezés. (Propper Sándor: A sajtóiroda lefújta! — Bródy Ernő: Egyetlen közlemény jelent meg, a Nagy Lajos közleménye!) A harmadik tétel szerint a miniszterelnök úr tiltakozott az ellen, hogv burkolt formában jóvátételi fizetést eszközöljünk. Csodálatos __do­log, csodálatos előrelátás, csodálatos önmagába­látás: 1929 decemberében tiltakozott az ellen, hogy burkolt formában Magyarország jóváté­telt fizessen, pedig soha jóvátételt a nagyen­tente és a hitelező államok a legyőzött államok­tól burkolt formában nem kértek, hanem egé­szen nyíltan Németországtól, Bulgáriától, sőt 1924-ben 1944-ig terjedő határidőre Magyaror­; szagtól is. Milyen érdekes, hogy a miniszter­| elnök úr már 1929 decemberében megtudta, hogy i 1930 januárjában, egy hónap múlva, burokban j fog a világra születni a gyermek. (Bárdos Fe­I renc: Ha nyíltan szavazunk, nyiltan is fizes­1 sünk! —• Propper Sándor: De megmentette a

Next

/
Oldalképek
Tartalom