Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-392

Az országgyűlés képviselőházának 392. ülése 1930 május 15-én, csütörtökön. 75 tésemet. (Halljuk! Halljuk! a baldoldalon.) Az agrártörvények szerint, amelyeket Csehszlovákiában, Jugoszláviában és Romániában alkottak, az elkobzott magyar biriokokérit bizonyos százalékos visszatérítést állapítottak meg. Csehszlovákiában a birtok értékének 16%-ában állapították meg a kártalanítás összegét. Körülbelül ugyanilyen százalékos kártalanítást kapnak a jugoszláviai magyar birtoktula.idósok. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Honnan tudja? Még nines is törvény! — Szilágyi Lajos: Most van előkészítés alatt! — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Honnan tudjál En nem tudom!) Rendben van, miniszterelnök úr. Mindazok a nyilatkozatok, amelyek ebben a kérdésben elhangzottak a jugoszláv agrárrendezés kérdésében, ugyanarra az alapra helyezkednek, mint a csehszlovákiai agrárkérdés rendezésénél. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Tévedés!) Egyedül Románia az, ahol az elkobzott birtokok értékének csak egyszázalékos megtérítését... (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ez novella!) Kérem, t. miniszterelnök úr, majd mindjárt bizonyítom, hogy mennyire komoly és keserű realitás. Ha ezeket a százalékos megtérítéseket szembeállítom az előadó úrnak azzal a megállapításával, hogy az optánspörökből származó jogos igények megtérítései az elvett földbirtokok értékének körülbelül 20%-áig fognak terjedni, akkor ebből kétségtelenül kiderül, hogy Csehszlovákia az elvett birtokok értékének megtérítésénél 16%-ot fizet a maga földbirtokrendező törvénye alapján. Ebből az úgynevezett A-kasszából tehát már a csehszlovák magyar birtokosok csak 4%-os kiegészítésben fognak részesülni, hogy ezt a 20%-ot elérjék. Ugyanez áll a jugoszláv földbirtokosokra is. Egyedül az erdélyi optánsoknál merül fel az az óriási differencia, hogy a földbirtoikrendező törvény által történt 1%-os megtérítés kiegészítésére 19%-os Összeget kapnak az A-kasszából, vagyis a magyar állam adózó polgárainak adófilléreiből. (Zaj a jobboldalon.) Ez teljesen így van. (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úrnak kétségtelenül nagyon kínos ez a kérdés, annál kínosabb, mert az egész optánskérdés 346 földbirtokos ügyét jelenti és ebből is 28 nagybirtokosét, akik között véletlenül ott szerepel a miniszterelnök úr is, és ott szerepel hozzá igen közelálló baráti társasága is. (Jánossy Gábor: Mondtam már tegnap, hogy magyar emberekről van szó!) Az eddigi megállapításokból legnagyobb sajnálatomra azt a szomorú konklúziót kell levonnom, hogy a miniszterelnök úr itt, ennél a kérdésnél nem az ország érdekeit, hanem az optánsok érdekelt képviselte. (Farkas Gyula: Ilyent nem lehet állítani!) A miniszterelnök úr tehát bizonyos hűtlenséget tanúsított itt az ország érdekei szempontjából, de hűtlenné vált saját korábbi nyilatkozataihoz is. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Válogassa meg a szavait! — Jánossy Gábor: Nem szabad ilyent mondani a magyar parlamentben!) De szabad mondani! (Jánossy Gábor: Nem lehet, mert nem igaz! Hűtlen nemzetével szemben! Hogy gyalázhatja a saját fajtáját? — Elnök csenget. — Fáy István: Ez demagógia!) Én adatokkal bizonyítok. (Fáy István: Ez demagógia! A közvélemény félrevezetése! — Bródy Ernő: Világosítsa fel!) Einök: Csendet kérek minden oldalon, képviselő urak. (Jánossy Gábor: Nem szabad ilyeneket mondani.) Pakots József: A miniszterelnök úr a párizsi megegyezés előtt igen örvendetes, igen önérzetes, igen iiitranzigens nyilatkozatokat tett ' az egész kérdéskomplexumról és az egész

y ország közvéleménye örömmel, rokonérzéssel vette tudomásul ezeket a nyilatkozatokat. Engedje meg a t. Ház, hogy én ezeket a nyilatkozatokat idézzem. Ezekben a nyilatkozatokban a legpregnámsabban kifejezésre jutott a miniszterelnök úr felfogása a Felsőház 1929 december 10-i ülésén tartott felszólalásában, amikor napirenden szerepelt a Bulgáriával Budapesten 1929. évi július hó 22. napján kötött békéltető eljárási és választott bírósági szerződés becikkelyezéséről szóló törvén !yjiavaslat. Akkor báró Szterényi József engedélyt kért a Felsőháztól arra, hogy kitérjen az optánskérdésre, magyarázta a miniszterelnök úrnak az optánskérdésben való érdekeltségét és megadta a miniszterelnök iirnak a felmentvéinyt arra^ hogy éppen az ország érdekében nem szabad feszélyezettnek éreznie magát, amikor az optánskérdés ben tárgyalásokat folytat. A miniszterelnök úr erre a beszédre válaszolva, négy tételben állapította meg a maga álláspontját. Ezt a négy tételt vagyok bátor felolvasni. (Halljuk! Halljak! — Olvassa): «Az első tétel a következő. 1924-ben olyan kijelentések történtek — mondja a miniszterelnök úr — egyes faktorok részéről, amelyek indokolttá teszik, hogy annakidején ezekre a kijelentésekre hivatkozva utasítsam vissza azt a követelést, hogy Magyarországgal szemben 1943 után is újabb fizetések követeltessenek. Magyarország 1924-ben 20 évre való réparációt és további áldozatokat a szomszédállamokkal szemben, különösen Romániával szemben csak ilyen kijelentések után és azokban bízva vállalt. Megengedem, hogy ezek jogi formákba akkor nem Öntettek, de velünk szemben morális obligációt alkotnak, amelyekre mindig férfiasan és nyiltan hivatkozni kötelességem lesz. Nem vállalhat Magyarország reparációt a 250. § alapján a magyar állampolgárok követelésének kiegyenlítése érdekében sem. Ezt immorális követelésnek tekintjük, mert a békeszerződés megsértéséből származnak, azok, amelyeket nem mi, hanem mások követtek el és amelyekért financiális téren Magyarországot éppen ennélfogva felelőssé tenni nem lehet.» (Propper Sándor: Ez az elmélet! — Zaj. — Elnök csenget.) Megállapítom tehát, hogy a miniszterelnök úr az 1944 utáni fizetéseket immorális követelésnek minősítette és amit 1929 decemberében immorálisnak nevezett, azt 1930 januárjában vállalta. (Zaj. — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Maga is tudja, ha elolvassa, hogy ez nem áll! Vagy pedig nem érti meg, amit mondtam.) A miniszterelnök úr második tétele így hangzott. {Olvassa): «Második tételem az volt, hogy Magyarország nem mondhat le arról a védelemről, amelyet neki a 250. § nyújt abban a tekintetben, hogy ma magyar állampolgárok az elcsatolt területeken birtokaikat, vagyonukat megtarthatják, és azok szekvesztrum alá nem vehetők. Nem mondhatunk le erről a védelemről a múltra nézve sem, mert hiszen ez precedenst képezne a jövőre nézve, de nem mondhatunk le a jövőben sem, mert ez felbátorítás lenne szomszédaink részére abban a tekintetben, hogy azt a munkát, amelyet a múltban folytattak, ezentúl fokozottabb mértékben folytassák. Hajlandók vagyunk a múltra nézve barátságos megegyezésre azokon a kereteken belül, amelyeket a Népszövetség előtt is bejelentettünk és^ amely kereteken belül folytak azok a tárgyalások, amelyek a Népszövetség égisze alatt .folytaitattak. A két kérdést, a reparáció és a 250. §-szal kapcsolatos fizetések kérdését 12* i