Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-391
Az országgyűlés képviselőházának vényjavaslat révén elért előnyökből valamit kapjanak a háború és béke szegény károsultjai is. Ha ez a két szakasz nincs bent a trianoni szerződésben, lelkeim mélvséges meggyőződése az, hogy 1943 után nincs a 13 és fél millió évenkénti járulékfizetés. Ez olyan kérdés, amelyre azt mondja a francia: les opinions se discutent, les sentiments ne se discutent pas — ezek majdnem inkább érzületi kérdések, mint véleménykérdések. Az én érzésem az, hogy az a politika, amely eddig ment, tovább így nem mehet, mert ebből nagy baj lesz. Megengedem, — sohasem vontam kétségbe — hogy az igen t. miniszterelnök úr a taktikai zseninek oly nagy megnyilvánulása, amely a Jungfrau csúcsával vetekedik, ha nem is mindig szűziesek taktikájának forrásai, azt azonban állítom, t. Képviselőház, hogy csak taktikával, csak nagy taktikai sikerekkel egy országot végképpen megmenteni nem lehet Ha a miniszterelnök úr egyik taktikai sikerét a másik után aratja is és az ország nagyrésze ott fekszik is lábánál, s azt tesz vele, amit akar, ha ugyanakkor azonban az igazságtalanságok súlya alatt, az erkölcsi vétségek súlya alatt kifut kezéből maga a magyar nép, akkor nem lesz annyi csendőrje, hogy azt oda újra visszahozza. (Zaj és ellenmondások jobb felől: felkiáltások: Micsoda beszéd ez? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: igaza van! — Malasits Géza: Fehér bolsik! — Rotfeenstein Mór: Fáj az igazság!) Elnök: Csendet kérek! Nagy Emil: őszintén és ünnepélyesen kijelentem tehát, hogy nekem személy szerint a miniszterelnök úr ellen igazán semmi kifogásom nincs. De hangsúlyozom, hogy a nagy taktikai sikerek, egy gyönyörű szép nagy pártnak a legpéldásabb egységben való nagyszerű egybetartása: mind gyönyörű szép dolog, ez ellen nem tudok szólni, de az én felfogásom eltér ebben a dologban másokétól, — nagyon sajnálom, de így születtem, így gondolkozom s nem tudok másképpen gondolkozni — hogy vannak kérdések, amelyekben a magyar néplélekkel s nagy erkölcsi szempontokkal számolni kell. Ez az eset szintén ilyen és ezért voltam bátor megtenni ^ az indítványomat. És ha ezt nem méltóztatnak elfogadni, sőt nemcsak^ hogy nem méltóztatnak elfogadni, hanem még haragudni is méltóztatnak érte, akkor ez jele annak, hogy ettől a mai rendszertől nem lehet azt várni, hogy Magyarországon más szociális és erkölcsi atmoszférát nyisson meg. Attól félek, úgy leszünk majd később a miniszterelnök úr — elismerem — óriási taktikai sikereivel, mint voltak a trianoni béke után a németek győzelmeivel; sokan mondták Németországban és nálunk is, hogy bár ne győzött volna a^ hadsereg minduntalan borzasztóan, akkor korábban kötöttünk volna békét, amikor még nem merültünk ki teljesen, s nem fogyott ki utolsó lélekzetünk is; akkor még életrős korunkban kötöttünk volna békét. Félek, t. Ház, hogyha az a rendszer, amely nem számol a néplélekkel és nem számol ilyen erkölcsi szempontokkal, a taktikai sikerek tömegei között tovább fog haladni ezutánis még egy ideig, pár év múlva majd azt fogják mondani, hogy bár ne lettek volna a taktikai sikerek. Mennél tovább fog menni ez a rendszer ezen az úton, hogy még azért is, amit én kívántam, haragszanak, annál inkább félek attól, hogyha majd egyszer valamikor a minszterelnök úr távozik székéből, olyan helyzetet fog hátrahagyni, amelyen azután már nehéz lesz segíteni. Ügy a közszabadsáU. ülése 1930 május U-én, szerdán. 51 gok helyreállítását, valamint a nagy erkölcsi atmoszféra megnyitását most kell megkezdeni a miniszterelnök úrnak az uralkodása alatt. Legyen arról meggyőződve a t. miniszterelnök úr, hogy nem lenne nálamnál hűbb embere. (Elénk derültség a jobboldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Malasits Géza: Félnek, hogy eggyel többen lesznek 1 ?) Nagy Emil: Lehet, hogy furcsán hangzik, amit mondtam, ezt elismerem, állítom azonban azt, hogy igenis nagyon örülnék olyan politikai változásnak, amely az ilyen kérdéseket nem kezelné pusztám csak taktikai szempontokból. A miniszterelnök úr nagy taktikus, óriási közjogász, de megvan, a lelkében az a bizonyos sajátság, hogy mindezt szentimentálizmusnak állítja és — amint a bizottságban voltam bátor hallani ezekben a kérdésekben az ő felfogását — ő ezekben nem hisz, ő csak a fogható dolgokban, csak a fogható^ hatalomban hisz. Én pedig hiszek a magyar néplélekben, a magyar néplélek szeretetében és vonzalmában. Engem javaslatomnál nem vezetett semmi egyéb, mint az, amit az imént voltam bátor kifejteni. Megkívánja a logikai igazság, megkívánja a tények története, megkívánja a szociális szempont és a magyar néplélek egész erkölcsi struktúrája, hogy ha fizetünk az optánsok javára 23 éven át 13% milliót, akkor legalább osztassék meg az a haszon valamiképpen a többi szegényekkel. Ez az én felfogásom és ennek visszautasítása az az dk, amely miatt a javaslatot nem tudom elfogadni. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szónokot számosan- üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Lukács György! Lukács György: T. Képviselőház! Tekintettel arra, hogy a napirend tárgyalására szánt időből már csak 3 percnyi idő van hátra, kérem, méltóztassanak hozzájárulni beszédem elhalasztásához. (Helyeslés — Csik József: A házszabályokhoz kérek szót! — Felkiáltások: Miért? — Csik József: Én következtem volna szólásra! — Esztergályos János: Ez tévedés! — Zaj.) - I Elnök: Csendet kérek. Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatnak-e a képviselő úr halasztási kérelméhez hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen!) ' Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. T. Ház! Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájában az interpellációkra kell áttérnünk, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, folyó hó 15-én délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a mai napirendünkön szereplő törvényjavaslatnak, valamint az 1930/31. évi állami költségvetés egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni 1 ? (Igen!) ' Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig a tegnapi ülésünkön tett bejelentésnek megfelelően következik az igazságügyminiszter úr írásbeli válasza Hegymegi Kiss Pál képviselő úrnak folyó évi február hó 5-én előterjesztett interpellációjára.^ Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a miniszteri választ felolvasni.