Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-391

Az országgyűlés képviselőházának vényjavaslat révén elért előnyökből valamit kapjanak a háború és béke szegény károsult­jai is. Ha ez a két szakasz nincs bent a tria­noni szerződésben, lelkeim mélvséges meggyő­ződése az, hogy 1943 után nincs a 13 és fél millió évenkénti járulékfizetés. Ez olyan kér­dés, amelyre azt mondja a francia: les opinions se discutent, les sentiments ne se discutent pas — ezek majdnem inkább érzületi kérdések, mint véleménykérdések. Az én érzésem az, hogy az a politika, amely eddig ment, tovább így nem mehet, mert ebből nagy baj lesz. Megengedem, — sohasem vontam kétségbe — hogy az igen t. miniszterelnök úr a taktikai zseninek oly nagy megnyilvánulása, amely a Jungfrau csúcsá­val vetekedik, ha nem is mindig szűziesek tak­tikájának forrásai, azt azonban állítom, t. Kép­viselőház, hogy csak taktikával, csak nagy tak­tikai sikerekkel egy országot végképpen meg­menteni nem lehet Ha a miniszterelnök úr egyik taktikai sikerét a másik után aratja is és az ország nagyrésze ott fekszik is lábánál, s azt tesz vele, amit akar, ha ugyanakkor azon­ban az igazságtalanságok súlya alatt, az er­kölcsi vétségek súlya alatt kifut kezéből maga a magyar nép, akkor nem lesz annyi csendőrje, hogy azt oda újra visszahozza. (Zaj és ellen­mondások jobb felől: felkiáltások: Micsoda be­széd ez? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: igaza van! — Malasits Géza: Fehér bolsik! — Rotfeenstein Mór: Fáj az igazság!) Elnök: Csendet kérek! Nagy Emil: őszintén és ünnepélyesen ki­jelentem tehát, hogy nekem személy szerint a miniszterelnök úr ellen igazán semmi kifogá­som nincs. De hangsúlyozom, hogy a nagy taktikai sikerek, egy gyönyörű szép nagy pártnak a legpéldásabb egységben való nagyszerű egybe­tartása: mind gyönyörű szép dolog, ez ellen nem tudok szólni, de az én felfogásom eltér ebben a dologban másokétól, — nagyon saj­nálom, de így születtem, így gondolkozom s nem tudok másképpen gondolkozni — hogy vannak kérdések, amelyekben a magyar nép­lélekkel s nagy erkölcsi szempontokkal szá­molni kell. Ez az eset szintén ilyen és ezért voltam bátor megtenni ^ az indítványo­mat. És ha ezt nem méltóztatnak elfo­gadni, sőt nemcsak^ hogy nem méltóztatnak elfogadni, hanem még haragudni is méltóztat­nak érte, akkor ez jele annak, hogy ettől a mai rendszertől nem lehet azt várni, hogy Magyar­országon más szociális és erkölcsi atmoszférát nyisson meg. Attól félek, úgy leszünk majd később a miniszterelnök úr — elismerem — óriási taktikai sikereivel, mint voltak a tria­noni béke után a németek győzelmeivel; sokan mondták Németországban és nálunk is, hogy bár ne győzött volna a^ hadsereg minduntalan borzasztóan, akkor korábban kötöttünk volna békét, amikor még nem merültünk ki telje­sen, s nem fogyott ki utolsó lélekzetünk is; akkor még életrős korunkban kötöttünk volna békét. Félek, t. Ház, hogyha az a rendszer, amely nem számol a néplélekkel és nem szá­mol ilyen erkölcsi szempontokkal, a taktikai sikerek tömegei között tovább fog haladni ez­utánis még egy ideig, pár év múlva majd azt fogják mondani, hogy bár ne lettek volna a taktikai sikerek. Mennél tovább fog menni ez a rendszer ezen az úton, hogy még azért is, amit én kívántam, haragszanak, annál inkább félek attól, hogyha majd egyszer valamikor a minszterelnök úr távozik székéből, olyan helyzetet fog hátrahagyni, amelyen azután már nehéz lesz segíteni. Ügy a közszabadsá­U. ülése 1930 május U-én, szerdán. 51 gok helyreállítását, valamint a nagy erkölcsi atmoszféra megnyitását most kell megkezdeni a miniszterelnök úrnak az uralkodása alatt. Legyen arról meggyőződve a t. miniszterelnök úr, hogy nem lenne nálamnál hűbb embere. (Elénk derültség a jobboldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Malasits Géza: Félnek, hogy eggyel többen lesznek 1 ?) Nagy Emil: Lehet, hogy furcsán hangzik, amit mondtam, ezt elismerem, állítom azonban azt, hogy igenis nagyon örülnék olyan poli­tikai változásnak, amely az ilyen kérdéseket nem kezelné pusztám csak taktikai szempon­tokból. A miniszterelnök úr nagy taktikus, óriási közjogász, de megvan, a lelkében az a bizonyos sajátság, hogy mindezt szentimentá­lizmusnak állítja és — amint a bizottságban voltam bátor hallani ezekben a kérdésekben az ő felfogását — ő ezekben nem hisz, ő csak a fogható dolgokban, csak a fogható^ hatalomban hisz. Én pedig hiszek a magyar néplélekben, a magyar néplélek szeretetében és vonzalmában. Engem javaslatomnál nem vezetett semmi egyéb, mint az, amit az imént voltam bátor kifejteni. Megkívánja a logikai igazság, meg­kívánja a tények története, megkívánja a szo­ciális szempont és a magyar néplélek egész erkölcsi struktúrája, hogy ha fizetünk az op­tánsok javára 23 éven át 13% milliót, akkor legalább osztassék meg az a haszon valamikép­pen a többi szegényekkel. Ez az én felfogásom és ennek visszautasí­tása az az dk, amely miatt a javaslatot nem tudom elfogadni. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szónokot számo­san- üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Lukács György! Lukács György: T. Képviselőház! Tekin­tettel arra, hogy a napirend tárgyalására szánt időből már csak 3 percnyi idő van hátra, ké­rem, méltóztassanak hozzájárulni beszédem el­halasztásához. (Helyeslés — Csik József: A házszabályokhoz kérek szót! — Felkiáltások: Miért? — Csik József: Én következtem volna szólásra! — Esztergályos János: Ez tévedés! — Zaj.) - I Elnök: Csendet kérek. Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatnak-e a képviselő úr halasztási kérelméhez hozzá­járulni, igen vagy nem? (Igen!) ' Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. T. Ház! Minthogy a napirend tárgyalá­sára szánt idő utolsó félórájában az interpellá­ciókra kell áttérnünk, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk ide­jére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön, folyó hó 15-én délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a mai napirendünkön szereplő törvény­javaslatnak, valamint az 1930/31. évi állami költségvetés egyes tárcáinak folytatólagos tár­gyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hoz­zájárulni 1 ? (Igen!) ' Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig a tegnapi ülésünkön tett be­jelentésnek megfelelően következik az igazság­ügyminiszter úr írásbeli válasza Hegymegi Kiss Pál képviselő úrnak folyó évi február hó 5-én előterjesztett interpellációjára.^ Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a minisz­teri választ felolvasni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom