Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-391

52 Az országgyűlés képviselőházának Griger Miklós jegyző (olvassa): «Dr. Hegymegi Kiss Pál országgyűlési képviselő úrnak a Képviselőházban 1930. évi január hó 30. napján a m. kir. kormányhoz intézett írásbeli interpellációjára válaszomat a következőkben van szerencséim megadni: Zöld Aladár ellen a debreceni kir. törvényszók' előtt Péchy László főispán sérelmére elkövetett, hivatalból, felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége miatt bűnvádi eljárás indult meg. Ennek a bűnügynek a főtárgyalásán a bíróság helyt adott a valódiság bizonyítására irányuló indítványnak és ennek a bizonyításnak keretében elrendelte dr. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszternek, mint . volt közélelmezési miniszternek, továbbá báró Korányi Frigyes volt pénzügyi és dir. Tomcsányi Vilmos Pál, a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízva volt igazságügyminiszternek tanúként kühall gátasát. A bíróság felterjesztést intézett az igazságügyminiszterhez, hogy az imént nevezettek részére a Bp. 204. §-ának 3. pontja értelmében a hivatali titoktartás kötelessége alól a felmentést eszközölje ki. A szóbanforgó bűnügyben a valódiság bizonyítása részben arra lett elrendelve, hogy Péchy László főispán Jeszenszky Béla volt mátészalkai főszolgabírót üldözőbe vette és állásából kiüldözte. Ezzel kapcsolatban a bíróság dr. Tomcsányi Vilmos Pált a hivatalvesztésre ítélt Jeszenszky Béla főszolgabíró fegyelmi ügyében arra vonatkozólag kívánta kihallgatni, hogy mint a belügyminisztérium vezetője, milyen körülmények között hagyta helyben Szatmár vármegye közigazgatási bizottságának, mint fegyelmi bíróságnak hivatalvesztést kimondó véghatározatát, s hogy döntésére Péclhy László főispán minő befolyást gyakorolt. A valódiság bizonyítása másrészt arra is el lett rendelve, hogy Péchy László, mint földbirtokos és mezőgazdasági szeszgyártulajdonos, a szeszfőzéssel kapcsolatban tilos dolgokat követett el. Ezzel kapcsolatban a bíróság dr. Vass Józsefet és báró Korányi Frigyest ugyancsák tanúképpen kívánta kihallgatni, hogy dr. Matavovszky István, az Országos Burgonyaköztvetítő Iroda mellé az 1920/21. években kirendelve volt kormánybiztos teljhatalmú kormánybiztos volt-e, s mint ilyennek a felterjesztésben felsorolt tiltó kormányrendelkezések dacára volt-e joga arra, hogy az 1920. évi október 1. napjától kezdve az 1921. évi március hő végéig terjedő időben Szatmár vármegye mátészalkai járására nézve Péchy Lászlónak, mint földbirtokosnak és szeszgyártulajdönosnak emberi élvezetre nem alkalmas burgonya beszerzésere és szesszé kifőzésére, valamint saját termésű, de emberi élvezetre nem alkalmas burgonyának szeszgyárában való felhasználására, illetőleg annak szesszé való kifőzésére engedélyt adjjon. Az abban az időben az igazságügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott miniszterelnök úr a bíróság által^ szorgalmazott felmentések tárgyában a kormányzó úr ő főméltóságához oly értelemben tett előterjesztést, hogy a felmentéseket a Bp. 204. §-ának utolsó bekezdése alapján közérdekből ne adja meg. A kormányzó az 1929. évi január hó 18. napján kelt legfelsőbb elhatározásával ennek az előterjesztésnek az értelmében döntött. Dr. Hegymegi Kiss Pál képviselő interpellációjában egyrészt azt a kérdést teszi fel, hogy ebben az ügyben minő közérdekkel lett 391. ülése 1930 május 14-én, szerdán. megindokolva a felmentés megtagadása, másrészt arra mutat reá, hogy a felmentések megtagadásániaik kieszközlése által a kormányzó Zöld Aladárt elzárta a bizonyítás lehetőségétől. Az interpelláló képviselő úr által felvetett kérdéssel szemben reá kell mutatnom arra a sokszor tapasztalt visszásságra, hogy bűnügyekben a felek hivatalos intézkedésekkel kapcsolatos ténybeli állítások bizonyítása végett igen gyakran indokolt szükség nélkül hivatkoznak tanukként közvetlenül az illetékes miniszterekre, holott ezeknek az ügy tárgyáról közvetlen tudomásuk egyáltalán nincsen, számit esetleg az üsyre vonatkozóan előadhatnának, a hivatalos ügyiratokból sokkal pontosabban megállapítható. így volt ez a jelen esetben is, amikor a felmentés megadásától annál is inkább el kellett tekinteni, mert az egyjük volt miniszter kihallgatása útján a bizonyítás körébe bevonni szándékolt abban a kérdésben, hogy az illetékes miniszter hivatalos ügyben- döntésének meghozatala előtt az ügyre vonatkozóan hivatalos személyektől szerzett-e bizalmas természetű tájékoztatást, és ennek mi volt a tartalma, a bűnügyi eljárásra a hivatali titoktartás kötelezettsége alól a felmentést amúgy sem lehetett megadni. Egyébként a felmentések megtagadása által a szóbanforgó bűnügyben sem a közérdek, sem a vádlott anyagi érdeke nem szenvedett sérelmet, s a vádlott a valódiság bizonyításától elzárva, vag^ abban korlátozva nem lett. A miniszterek ebben az ügyben a bűnvádi eljárás szempontjából lényeges vallomást nem tehettek, másrészt pedig azok a hivatalos személyiségek, akik az ügyben eljártak, az üdvben a bíróság előtt eskü alatt ki lettek hallgatva s a szükséges felvilágosításokat a bíróságnak megadták. Végül csak arra kívánok még reámutatná, hogy a szóbanforgó bűnügyet időközben úgv a kir. törvényszék, mint a kir. ítélőtábla is elintézte, s az ezidőszerint a m. kir. Kúria döntése alatt áll. Kérem válaszom tudomásulvételét. Zsitvay s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat a szóbeli viszonválasz joga megilleti. (Zaj a Ház minden oldalán.) Hegymegi Kiss Pál: T. Ház ! Tekintette! a nagy zajra, az igazságügyiminiszter úr váJ laiszát... (Folytonos zaj a Ház minden ol| dalán.) Elnök: Csendet kérek. Kérem a képviselő j urakat, méltóztassék helyeiket elfoglalni. Hegymegi Kiss Pál: ... nem hallották at. i Ház tagjai, így tehát megméltóztatnak nekem j engedni, hogy ezt az anyagot igen röviden | ismertethessem, annyival is inkább, mert nem | vagyok abban a helyzetben, hogy az igazságügyminiszter úr álláspontját magamévá tehessem és válaszát tudomásul vehessem. Zöld Aladár határrendőrségi felügyelő 1921 tavaszán többek között azt a kijelentést tette Péchy László úrról, Szatmár megye főispánjáról, hogy 1920-ban a burgonyatermés zárolását, forgalombahozatalát és ipari célokra való felhasználását szabályozó rendeletekkel szemben szabálytalanságot és súlyos visszaélést követett eL , < •*(*! Péchy László főispán ezért Zöld Aladár ellen rágalmazás és becsületsértés miatt az eljárást megindíttatta, az illetékes minisztertől erre vonatkozólag r felhatalmazást kapott, az ügy folyt a járásbíróságnál, hat esztendő múlva azonban, mivel az ügyet nem fejezték be, egy-