Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-391

Az országgyűlés képviselőházának 31 elmondtam, mint itt — elégedetlenek vagyunk, nem vagyunk belenyugodva a békeszerződések által teremtett helyzetbe. (Elénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Jelentenők ki ma, hogy ml egyszer és mindenkorra leszámoltunk minden törekvéssel Trianon megváltoztatására; jelentenők ki ma, hogy mi nem törődünk a tőlünk a tőlünk elszakított területeken levő fajrokonainkkal, sérelmeikbe nem szólunk bele; jelentenők ki r ma, hogy mi nem törődünk a lefegyverzést, szóval: lennénk mintagyerekek, — abban a pillanatban ugyanaz a bőségszaru ömlenek reánk,, mint amelynek áldásaiban Ausztria részesül, amely taktikájánál — ezt nem kritikaként mondom... (Rassay Károly: Taktikájánál?) — bocsánatot kérek, si duo faciunt idem, non est idem — amely helyzeténél fogva, mert osak vele egy uralkodó alatt levő országoktól szakadt el, de nem egy organikus egység feldarabolásának lett áldozata, (Ügy van! Ügy van! — Taps.) egy osztráknak neon fájhat úgy, hogy Csehszlovákia nincs egy monarchiában vele, mint nekünk fáj az, hogy faj rokonainkat, a székelyeket elszakították tőlünk. (Hosszantartó taps, és éljenzés.) T. Ház! Engem egyszer egy kiváló francia államférfiú megszólított azzal, hogy Uram, van egy feltétele annak, hogy önökkel kitűnő lábon legyünk: Jelentsék ki egyszer és mindenkorra, hogy belenyugodtak végleg a trianoni szerződés által teremtett helyzetbe. (Felkiáltások: Soha!) En erre azt mondtam. Uram, minek hazudjam önnek, hiszen úgy sem hinné elí-(Hoszszantartó taps.) Ez mutatja azt a nagy különbséget, hogy mi soha arra a jóindulatra nem számíthatunk, amelyet a teljes lemondás útján igenis megvásárolhatnánk. De «propter vitám vivendi ammittere causus», ez nem az út, amelyet-mi a nemzetnek tanácsolhatnánk. (Elénk helyeslés és taps.) En kívánom a mérsékletet, az óvatosságot, a körültekintést, a kellő időpontnak és a kellő alkalomnak a bevárását és felhasználását az akcióra, hanem, hogy a teljes törlésinek, minden természetes aspirációnk törlésének terére őszintén lépjünk, nem ajánlhatom; hogy pedig ezt színleljük, hiábavaló dolog volna, mert megtisztelnek minket azzal, hogy ezt nem hinnék el. (Hosszantartó taps a Ház minden oldalán ) T. Képviselőház! Éppen GZ ciZ cl mérleg, amelynek alapján én bár nem állíthatom, hogy jobb megegyezést nem lehetett volna létesíteni, azt sem állíthatom, nogy jobbat lehetett volna létesíteni, azt találom, hogy a sok bizonytalanságtól való szabadulás, az akciószabadságnak elnyerése, amely alatt nemcsak az adósságcsinálás értendő, hanem egy észszerű népkimélő pénzügyi politikának a terére való lépés, mégis csak javulás. Ehhez hozzáteendő még a nemzetközi helyzetünkben beállott javulás, — itt megint Rassay Károly t. barátommal kell foglalkoznom, aki azt mondta, hivatkozva egyik mondásomra, íiogy velünk szemben, ba nincs jogi érv, az utolsó pillanatban a Brennus kardját dobják a mérlegbe s erre azt mondotta, hogy ő nem tapasztalta azt, hogy Brennus kard-atmoszféra lett volna Hágában és Párizsban. Hát a végén nem, de az elején igen. En nem vettem részt azokban a tárgyalásokban, de azok előjátékába Párizsban betekinthettem, mert véletlenül más okból kifolyólag Párizsban tartózkodtam, amikor ott megindultak azok az előcsatározások, amelyek Hágát megelőzték. Volt alkalmam ottan mérvadó államférfiakkal beszélni, s megdöbbentem attól a lelki diszpozíciótól, amelyet náluk találtam, mert az volt a verbum régens: . ülése 1930 május lU-én

} szerdán. 45 mi nem tűrhetjük, hogy maguk akadályai legyenek annak az általános megegyezésnek, amelyet mi létre akarunk hozni. Ezt egyik érdeméül s ezért mondtam a pénzügyi bizottságban ennyit és nem többet, — ha többet mondattak velem a tudósítások —? akkor ez tévedés volt, hogy a kormány érdemes munkát végzett, mert fokról-fokra látni lehetett a hangulatnak, a diszpoziciónak velünk szemben való. javulását. Ezt részben a kisentente fellépésében történt hibáknak, részint tagadhatatlanul a mi államférfiaink ildomos magatartásának köszönhetjük. (Hosszantartó taps a jobboldalon és a, középen.) Ez pedig t. Képviselőház, sokat jelent. Nem volt meg az a hangulat távolról sem, amely részrehajlatlan tud lenni a háborúban szövetséges és ellenség iránt egyaránt. Sőt merem állítani, talán lehetetlen, hogy ma már meg legyen. Ennek is lassan kell fejlődnie és e hangulat fejlődése előfeltétele a további akcióknak és ez a hangulat valamivel előbbre jutott a hágai és a párizsi tárgyalások folytán. E tekintetben — nekem alkalmam van ezt. konstatálni — ma jobban állunk politikai pozíciónk tekintetében, mint állottunk ezen tanácskozások megkezdése előtt. Mi következik ebből? Az, hogy először azoktól a hatalmaktól, amelyeknek kívánságait mindazon pontig honoráltuk, amely teljesen jogfeladás lett volna részünkről, kívánjuk, várjuk és reméljük, hogy ők is viszont honorálják azt a szolgálatot, amelyet mi ezáltal az európai kibékülés ügyének tettünk; itthon, pedig a kormányra kétszeres felelősség pehezedik, hogy azt a teljes önrendelkezési jogot, amelyet pénzügyi téren visszanyertünk, kellőképpen használja egy olyan politika tekintetében, amely nem elégszik meg 5%-os levonásokkal a költségvetésben, amit én mint metódust sem tartok szerencsésnek, mert vannak kiadások, amelyeknél 55%-ot sem lehet levonni és viszont vannak olyan kiadások, amelyeknél 20—30^-50, avagy 100%-ot is meg lehet takarítani, (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hanem bele kell vágni a dolognak a mélyébe és visszamenni egy olyan pénzügyi alapra, — nem akarok számot mondani — amely megfelel az ország teljesítőképességének. (Élénk helyeslés a bal és a szélsőbaloldalon.) Az adók befolyása, terén legutóbb mutatkozott mauco komoly figyelmeztetésül szolgál. (Ügy van! Ügy van!) Hisz utóvégre a répnek teljesítőképességében, a népnek vagyonosodásában van az állandó pénzügyi egyensúly fenntartásának egyedüli biztos alapja. Nagy feladat ez, de kell hogy azokban, akik az ország ügyeit viszik, meg legyen az a tudat, hogy nem mindennapi nehézséggel kell nap-nap után megküzdeni, hanem a gyökérig , menő reformátori munkát kell keresztülvinni. Ha ezt a kormány végre tudja vinni, szívesen támogatom, ha nem tudja keresztülvinni, ellene fogok fordulni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És az is igaz, — | előbb mondottam, — hogy javult a hangulat , kifelé. De teljesen igaza van Rassay Károly igen t. képviselőtársamnak — ós ebben teljesen aláírom, amit ő mondott, — hogy azokat a bizonyos külföldi sajtóban elterjedt himnuszokat, hogy most már rendben van minden, most már előállott Európa békéje, most már előállott a harmónia, a mi részünkről honorálni nagy hiba volna és nem is volna igazságos. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Mert hiszen azok a pénzügyi és közgazdasági kontrover!Í ziák>, amelyek köztünk voltak, nagyon fontosak