Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

460 Az országgyűlés képviselőházának sem <olyan tömegű munkaalkalmat, mint a vízszabályozás, ahol a befektetett összegnek majdnem 90%-át kapják a munkások, állván az az összes munka földmunkából, tehát a mozgósított földnek a munkájáért lesz kifizetve a munkásoknak az egész szabályozás költsége, nagyobbára tehát mégis földmunkásoknak nevezhetők és nem ipari munkásoknak. Az a megkülönböztetés, amelyet itt Gyömörey Sándor t. képviselőtársam fejtegetései során tett, nagyon helyes és indokolt. (Gyömörey Sándor: Nem mezőgazdasági szakmunkások!) Kérem, ezek földmunkások és nem ipari munkások. Malasits Géza t. képviselőtársam a kenyérdrágítás ellen szociális szempontból tiltakozott. Neki sem mondok mást, mint amit , Várnai Dániel t. képviselőtársam felszólalására mondottam. Ha valamivel drágul, nem tehetünk róla, nincsen más megoldási mód, más államok is ezt csinálják. Ha van tehát állaim, amelynek ezt be kell látni, Magyarország, a magyar agrárállam, ahol az egész gazdasági élet a mezőgazdaságon nyugszik. (Malasits Géza: Másutt a kereseti fejkvóta.) T. Ház! Szabó Sándor t. képviselőtársam a vetéstetrületek után való termelési segélyt hozta javaslatba. Igen életrevaló és igen helyes gondolat az, amelyet Szabó Sándor t. képviselőtársam itt felvetett. A mezőgazdasági termelés alátámasztásának egy igen helyes módja, ha tudniillik azon törjük a fejünket, hogy az állam által hozott áldozat hogyan jusson feltétlenül a termelőhöz, akkor Szabó Sándor képviselőtársam által felvetett gondolat igen alkalmas megoldás, mert így minden bürokrácia mellőzésével az egész öszszeg teljesen a termelőhöz jut. Ez a módszer, hogy tudniillik katasztrális vetésholdanként tíz pengő termelési segély nyujtassék és így azt a 30 millió pengőt, amelyet ő stipulai, a mezőgazdaság alátámasztására nyújtsuk, igen alkalmas lehetne arra, hogy a mezőgazdaság alátámasztassék. ö abból az elgondolásból indul ki, hogyha egy évben ezt a 30 millió pengő áldozatot a kormány meghozná, időt nyernénk azután arra a megfigyelésre, hogy a gazdasági élet milyen irányban fejlődik, hogy a jövőre jobb gazdasági konjunktúrát fogunk-e megérni, avagy folytatni kell valaminő más eszközökkel és más módokkal a mezőgazdaságnak mesterséges életbentairtását s bizonyos injekciókkal való támogatását. Ma már azonban olyan előrehaladott stádiumban vannak a tárgyalások, hogy ezt a nagyon életrevaló okos gondolatot a kormány kénytelen mellőzni. Krisztián Imre t. képviselőtársam a szakoktatás fejlesztését és a téli gazdasági tanfolyamok tartását sürgeti. Terjesen igazat adok neki, hogy a téli gazdasági tanfolyamok a legalkalmasabbak arra, — és a legkevesebbe kerülnek az államnak, — hogy tömegeket neveljünk és szakszerűen képezzünk ki. Éppen ezért erre különös súlyt helyezek és a téli gazdasági tanfolyamok tartását tervbe vettem. Ezeknek számát a jövőben szaporítani fogom, sokkal^ több községben fogok ilyen tanfolyamot felállítani a jövő télen, mint ahogyan eddig csináltuk. A selyemtenyésztés kérdését is szóvá tette Krisztián Imre t. képviselőtársam. Szóvátette azt, hogy a selyem^ubó beváltási ára az I. osztályú selyemgubónál 2'80 pengőről 2'30 pengőre, a másodosztályú selyemgubónál pedig 2 pengőről 1'70-re szállott alá. Most értünk el oda, hogy ötven esztendő óta a milanói selyemU00. ülése 1930 május 28-án, szerdaú. tőzsdén a legolcsóbban jegyzik a selyemgubót és még ezeket az árakat is csak nagy áldozattal tudjuk fenntartani. Az államnak ez áldozatába kerül, de ezeket az áldozatokat kénytelen voltam igényelni és ezeket a kormány rendelkezésemre is bocsátotta annál is inkább, mert hiszen a selyemtenyésztést a legszegényebb néposztály kultiválja, hogy mellékkeresetet szerezzen magának belőle és sokat jelent a budgetjében az az 1—2—300 pengő, amelyet a selyemgubótermelés révén el tud érni. Semmi kétségem sincs az iránt, hogy a magyar selyemhernyótenyésztést ennek ellenére ki lehet szélesíteni. • Idevonatkozó terveink készen is vannak, mert a magyar selyemtermés sokkal értékesebb, sokkal finomabb és ellenállóbb, sokkal kitűnőbb, erősebb is, mint más selyemtermés. Már a külföldi selyemgyárak figyelme is a magyar selyein felé irányult. Egy nagy francia tőkecsoport érdeklődik is már az iránt, hogyan és miképpen tudna belekapcsolódni itt a selyem feldolgozásába, hogy valahogyan a magyar anyagot fel tudná dolgozni. Bottlik József t. képviselőtársam a gabonának világpiaci árát kívánja biztosítani. A cél az, hogy a világpiaci árat feltétlenül biztosítsuk, de amennyiben a világpiaci ár a termelési költség alatt marad, akkor nekünk biztosítanunk'kell azt^ hogy a magyar mezőgazdasági termelés legalább a termelési költséget elérje, hogy biztosítsuk a gazdának azt a tényleges effektív költséget, amibe neki a búza és a mezőgazdasági termények előállítása kerül. Hogy ez kisebb vagy nagyobb mérvben lesz így, az mind attól a fedezettől függ, mindazoktól a módozatoktól és lehetőségektől függ, amelyek majd a tárgyalások során megállapíthatók lesznek. Ugyancsak Bottlik József t. képviselőtársunk az ipari cikkek vámbevételét a mezőgazdaság felsegítésére kívánja fordítani. Ugyanezt válaszolhatom neki, amit Flandorffer Ignác t. képviselőtársamnak válaszoltam, A vámbevételek állami bevételeket képeznek, tehát pénzügyi gazdasági célokra és az állam háztartásának céljaira lesznek fordítva a vámbevételek. Pintér László t. képviselőtársam a bürokrácia ellen beszélt, és azt mondotta, hogy valaki Brünnből idetelefonált a földmívelésügyi minisztériumba és^ valamilyen engedélyt kért. Méltóztassék elképzelni, hogyha egy minisztérium minden telefonfelhívásra messzemenő engedélyeket és nem tudom, milyen koncessziókat adna, milyen visszaélés származhatnék és milyen zűrzavar keletkezhetnék és ez esetleg egyes egyének megkárosítására vagy visszaélésekre adhatna alkalmat . Ha valaki komoly kéréssel jön a földmívelésügyi minisztériumba, ott prompt elintézést nyer, különösen azokban a kérdésekben, amelyek gazdasági jellegűek és minden bürokratikus húzás-halasztás nélkül, az akták elfektetésének mellőzésével a leggyorsabban intéztetnek el az ügyek. A gyümölcstermelés tekintetében bizonyos szaktanácsok nyújtását kéri a földmívelésügyi minisztériumtól. Idevonatkozó lag én kijelentem, hogy mindazok, akik gyümölcsöt akartak telepíteni, úgy talajtani szempontból, mint pedig a gyümölcsfajták szempontjából a legszakszerűbb felvilágosítást és utasítást kapták és kapják tőlem. Kertészeti programmomnak helyes megvalósítása céljából tartom ezt szükségesnek. Egy külön pomológiai bizottságot létesítettem, amely a legkiválóbb szakértőkből áll, amely bizottság megállapítja vidékenként, hogy melyek azok a nemes, piacképes, kitűnő gyümölcsfajták, amelyek ott termelhetek. Ugyancsak az én talajtudósaim, ta-