Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

438 Äz országgyűlés képviselőházának birtokpolitikával egyidejűleg: nem fejlesztettük volna olyan mértékben az ipari védővámos rendszert. Felelős tényezők részéről ismételten hallottam és el is hiszem, hogy ha az autonóm vámtarifa nem is létesült volna és ha mi meg; is engedtük volna azt, hogy piacunkra az ipari államok importálhassák iparcikkeiket, még* ebben az esetben sem tudtuk volna mezőgazdasági terményeink számára biztosítani a külső piacokat, mert a szomszéd államok ellenséges érzülete a fegyveres háború után folytatta a gazdasági háborút, az elzárkózás politikáját nemcsak a mi érdekeink, hanem még saját gazdasági érdekeik rovására is. De ha már a vámpolitikával kapcsolatban nem sikerült a külkereskedelmi szerződések megkötésénél a külfölddel való kompenzációs megoldás, megítélésem szerint a belső kompenzációnak feltétlenül sikerülnie kellett volna, és sikerült volna is a különböző termelési ágak, respektive a mezőgazdasági termelési ág és az ipari termelési ág között. Hiszen ez a védővám, amely 140 millió pengőre rúgott és amely leszállított színvonalán is 110 millió pengőt tesz ki, a fogyasztók által s azok keretében a legnagyobb fogyasztókontingens, a mezőgazdasági fogyasztókontingens által fizettetik le. Ez közgazdasági célzatú vám volt, (Krisztián Imre: Néhányan veszik hasznát! Néhány igazgató!) a belső gyáripari termelés által eladott hazai ipari cikkek ár pedig a kartellek révén felemeltetett oly magas nívóra, amilyenre csak felemeltethetett, annak veszélye nélkül, hogy a külső ipari cikk bejön. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Most már kérdem: nem alakult-e át ez a közgazdasági célú, korábban 140, millió, most 110 millió körül levő védővámbevétel olyan egyszerű pénzügyi vámmá, amilyent a kávé vagy a tea után fizetnek. Már pedig ha közgazdasági céhí volt ez a védővámbevétel, továbbra is meg kellett volna maradnia közgazdasági célú vámnak. Értem ez alatt azt, hogy a védővám nem az iparnak, még kevésbbé a GyOSz-nak és legkevésbbé a GyOSz nagy hitbizományosainak adatott, hanem adatott a magyar közgazdaságnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha azonban adóbevételként kezeljük a védővámból befolyt összeget, ha megengedjük és tűrjük azt, hogy a kartellek révén 100%-ig a védővám révén elérhető magas árakat, mint monopolisztikus helyzetben elért árakat, akkor tulajdonképpen nem a magyar közgazdaság veszi a vámvédelemnek hasznát, hanem elsősorban a GyOSz kötelékébe tartozó vállalatok. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Igenis kötelességünkké kellett volna tenni ezeknek az uraknak, — ha maguktól nem jöttek rá korábban erre — hogy a mezőgazdasági termelési ágban felhasznált ipari cikkek árát saját józan érdekükben is mérsékeljék, mert hiszen ma már maguknak is bekell látniok, hogy a fogyasztókörök egyre vásárlóképtelenebbé váltak, ma a magyar mezőgazdaság nem tudja felvenni az ipari cikkeket, még azokat sem. amelyek pedig a maga termelési ágában szükségesek volnának, nem tudja pedig felvenni a kartellárak folytán. De kapcsolatos ezzel a hitelválság is, mert hiszen Magyarországon fordított helyzet van, mint külföldön. Ha külföldön nézzük a kartellek, a trösztök és a konszernek történeti fejlődését, akkor azt tapasztaljuk, hogy ott először megalakultak ezek a vállalkozások és azután létesítettek maguk finanszírozó bankokat. Magyarországon pedig fordítva van: a bankok létesítették a kartelleket és mentek be az iparvállalatokba. Az csak természetes, hogy ha UOO. ülése 1930 május 28-án, szerdán. 30—60%-ot talál a bank abban a kartell vállalatban, akkor nem jön el még 12—14%-ért sem} hitelt nyújtani a magyar mezőgazdasági termelésnek. (Ügy van! jobb felől.) Végzem fejtegetéseimet. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Meg lehet és meg kell tenni — ha lehet * a kompenzációs tárgyalások terén — hogy a gyáripar szállítsa le 20—25%-kai a mezőgazdasági termeléshez szükséges ipari cikkek árát és használja fel az állam a közgazdasági célú védő vámbevételt a magyar mezőgazdasági termelés fejlesztésére, hiteligényeinek kielégítésére, esetleg kamatdifferenciák fizetésére, mert ebben az esetben valósul az meg, hogy a magyar védővámos politika közvetve a magyar mezőgazdaságnak is szolgál, és a vámpolitika nem lesz a mezőgazdasági termelési ágnak kiuzsorázásává. Csak ekkor juthatunk abba a helyzetbe, azok, akik földbirtokhoz jutottak a földbirtokreform révén, hogy áldást lássanak abban, és csak akkor lesz folytatható, — mert rentábilis, — a magyar mezőgazdasági termelési ág a jövőben feltétlenül követendő és megvalósítandó észszerű, okszerű földbirtokpolitika terén. Minthogy meg vagyok arról győződve, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ezeket a nagy célokat és nagy szempontokat tartotta szem előtt és tartja a jövőben is, a legnagyobb örömmel és készséggel fogadom el az 1. címet. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Flandorffer Ignác! Flandorffer Ignác: Mélyen t. Ház ! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott igen t. képviselőtársaim már igen kimerítően bírálták ugyan a földmívelésügyi minisztérium költségvetését és sok mindenféle aktuális kérdésre mutattak rá, méltóztassék mégis megengedni, hogy néhány dologra én is felhívjam a t. miniszter úr figyelmét. Mi, akik állandóan kontaktusban állunk a földmívelő néppel és közvetlenül tapasztaljuk azt a nagymérvű pénztelenséget és lerongyolódó st, amely úgy a kisgazdáknál, mint a nagyobb gazdaságokban tapasztalható, a legnagyobb aggodalommal és a legforróbb vággyal várjuk, hogy a gazdatársadalom, amely ennek az országnak, ennek az-agyonsanyargatott, szegény országnak talán a legnagyobb és — nem mondok nagyot — a. legértékesebb részét képezi, végre-valahára talán a tizenkettedik órában talpraállíttassék, mert ettől reméljük az egész közgazdasági élet fellendülését s az ország boldogulását. Most, hogy — igaz elég nagy áron — végre visszanyertük pénzügyi szuverenitásunkat, reméljük a t. kormánytól, hogy alapos, jól meggondolt és kidolgozott terv szerint nyúljon egy megfelelő nagyságú és kedvező feltételű kölcsönnel a gazdatársadalom hóna alá, annak kiadásánál, elosztásánál pedig a legnagyobb körültekintéssel, az Összes körülmények igazságos mérlegelésével és minden protekció mellőzésével járjon el, szervezze meg mezőgazdasági terményeink és termékeink értékesítését és igyekezzék a körülöttünk fekvő s főleg a velünk barátságban álló országokkal, elsősorban Ausztriával és Olaszországgal olyan megállapodásokat kötni, hogy azokat a szükségleteket, amelyeket úgyis külföldről kénytelenek behozni, elsősorban tőlünk vásárolják s így necsak szavakkal és barátságos gesztusokkal, hanem tettekkel is azt bizonyítsák be, hogy velünk tényleg jó barátsági viszonyban vannak. ,