Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-400

Az országgyűlés képviselőházának 400. ülése 1Ù30 május É8-án, szerdán. 411 zasztó nagy mértékben zuhant. A tegnapi ülés alkalmával sokorópátkai Szabó István t. képviselőtársam ezt körülbelül olyanformán adta vissza, hogy nemcsak kül-, hanem beltényezők is okai annak, hogy a gabonakrizis fennáll. Kereskedelemmel foglalkozó képviselőtársaimat ne bántsa — mert hiszen senkivel kötekedni nem akarok — Szabó István t. képviselőtársamnak idevonatkozólag «belső» értelemben tett kijelentése. Eszembe jut az a tavalyi Omge. gyűlés, amelyen állítólag a földmívelésügyi. miniszter úr egy beszédet mondott és ezért az Omke. megtámadta. Erre vonatkozólag egy hajdudorogi kereskedőtől levél érkezett hozzám, amelyet ha meg méltóztatnak hallgatni, felolvasok. Felhatalmazást kaptam erre az illetőtől, akit Reichman Sámuelnek r hívnak. Legutóbb, tudniillik, amikor Mayer János földmívelésügyi miniszter úr Hajdúböszörményben volt, meghallgatta a fagykárosult gazdákat, iparosokat, kereskedőket, földmíves munkásokat és ipari munkásokat. Jól esett annak a lakosságnak, hogy a földmívelésügyi miniszter úr törődött velük és ez megnyugtatólag hatott reájuk. Erre vonatkozólag írta ez a Reichmann Sámuel a következőket (olvassa): «Mayer földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciája mikor Böszörményben járt, sajnos, haláleset miatt én nem lehettem a küldöttséggel. Két dolgot szerettem volna ő excellenciájának megmondani: azt, hogy amikor a lapok megtámadták a nyáron amiatt, hogy kijelentette, hogy a kereskedők nem teljesítik kötelességüket. Ebben osztom nézetét és mint terménykereskedő kijelentem, hogy a nagykereskedők és bankok igenis azzal az úgynevezett állandó arbitrázsolással nagyban hozzájárulnak az árak letöréséhez. Minden kereskedőkörökből ez ellen hangoztatott ellenérvvel szemben én ezt fenntartom és igazolni tudom.» (Sándor Pál: Tudja ön, hogy mi az az arbitrázs?) Rólam, mint diplomás emberről és mint gazdáról, aki már 50 esztendős vagyok, feltehető talán, hogy már hallottam ennek hírét, de ha nem tudnám is, ez nem tartozik ide. Reám ennek a levélnek a tartalma tartozik. En ezt kuriózumképpen olvastam fel és leszögezem azért, hogy legyen ennek e levél tartalmának valami nyoma. T. Ház! Lenne még egy harmadik kérésem is ... Elnök: A képviselő úr oeszédideje lejárt. Gaál Mihály: Csak egy rövidke percet kérek! (Felkiáltások: Nem lehet!) Elnök:' Meghosszabbítást nem adhat a Ház a képviselő úrnak. Szíveskedjék beszédét befejezni. Gaál Mihály: Még egy nagyon fontos dolog lett volna, amdről beszélni akartain volna. Vanczák János képviselőtársam ugyanis megvádolt bennünket azzal, hogy mi a* földmívesmunkásság érdekeit nem tartjuk szemelőtt. Amikor az ínségakciót a földmívelésügyi miniszter úr és a kormány megkezdette, 68 vágón búza jött Hajdúböszörménybe a szegények közt leendő^ elosztásra. (Vanczák János: Nem alamizsnára van szükség!) Mivel ezt októberre ki kellene fizetni, amelyért a hatóság felelősséget is vállalt, mély tisztelettel kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urát, hogy amennyiben ezek a szegény emberek ezt ősszel nem tudnák visszafizetni, itt is kaphassanak valami haladékot. Különben a címet elfogadom, (Helyeslés jobbfelol.) Elnök: "A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani! Mayer János földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő költségvetésnek az előadó úr által történt ismertetése és indokolása után méltóztassanak megengedni, hogy annak további részletezésétől eltekintsek és kizárólag arra szorítkozzam, hogy a vita során elhangzott egyes felszólalásokra válaszomat röviden megadhassam. A mezőgazdasági helyzet súlyosságára vall az, hogy ma már nemcsak a közvetlenül érdekelt gazdaközönség, hanem a közgazdasági élet minden számottevő tényezője is a mezőgazdaság bajaival és azok orvoslásával foglalkozik. (Sándor Pál: Ügy vian!) Kétségtelen bizonyítéka ez annak, hogy a mi agrárországunkban a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségének biztosítása nemcsak a közgazdasági élet fejlődésének fő-fő alapfeltétele, hanem ennek az országnak létkérdése is. (Ügy van! Ügy van!) Régi közgazdasági tétel, hogy minél nagyobb egy fogyasztási és gazdasági egység, annál biztosabb alapja a közgazdasági élet fejlődésének és annál előnyösebben szolgálja az egyes egyed gazdasági megerősödését is. Az a gazdasági és fogyasztási egység, amelyben Magyarország a háború előtt, mint termelő-állam elhelyezkedett, a trianoni határok által darabokra szaggattatott, külön vámterületekre osztatott. Ezek a vámterületek prohibitív vámokkal, ma már úgyszólván kínai falként zárjak el a piacokat (Ügy van! Ügy van! jobbfelol.) és a trianoni határ következtében a mezőgazdasági termelésen kívül minden más gazdasági fejlődési feltételeitől megfosztott r Csonka-Magyarország egyoldalú mezőgazdasági állammá változott át és csak a legnehezebben képes megvívni azt a termelési és gazdasági versenyt, amely a háború után keletkezett. Ha ezeknek a bajoknak, amelyekben ma a magyar agrárélet szenved, eredőjét kutatjuk, akkor nagyon hamar rájövünk arra, ami nem egy elkoptatott és elcsépelt frázis, — mert, sajnos, örökös és véres valóság — hogy ez Trianonban és az azt követő gazdasági helyzetben keresendő. (Ügy van! jobbfelol és a középen.) A tőkehiány, a magas kamatok, az ipari cikkek drágasága, a piac elzárkózása, azok a nehézségek, amelyekkel nekünk ezidőszerint küzdenünk kell. A külföldi kölcsön, a svéd kölcsön, egyéb rövidlejáratú kölcsönök révén a kormány sokszázmillió pengőt bocsátott a gazdasági élet vérkeringésébe. Az általam lefolytatott termelési akciók, amelyek jelentős kamatkedvezményekkel sok milliót nyújtottak a gazdaközönségnék, igen jelentősen csökkentették a termelési költségeket és ha ezek az intézkedések nem történtek volna meg, akkor a mai gazdasági krízis áthidalhatatlanná szélesedett volna ki. Az általam képviselt tárca költségvetése úgy itt a plénumban, de különösen és kiváltkép a pénzügyi bizottságban éles bírálat tárgya volt. Legtöbb felszólaló képviselőtársunk kiemelte, hogy a tárca gyengén van dotálva. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán. — Sánd'or Pál: Botrányosan gyöngén!) Ebben teljesen egyetértek t. képviselőtársammal. Amikor azonban a költségvetés egyes tételeit bírálták, mindig megfeledkeztek arról, amit már ismételten voltam -bátor bejelenteni, hogy nemcsak a költségvetés keretei adják biztos képét annak, hogy milyen összeg áll a földmívelésügyi tárca rendelkezésére, hanem ezenfelül a beruházási összegek is jelentős milliókat bocsátanak rendelkezésemre, amely öszszegekkel éppen azokat a célokat mozdítom elő, amelyekre az itt felszólalt képviselőtársaim rámutattak. (Gyömörey Sándor: De csak 61*