Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-398

Az országgyűlés képviselőházának 39 E nézetem szerint morális, példásan korrekt viselkedésnek azóta megvolt az eredménye a másik oldalon is, amennyiben a múlt ősszel a Népszövetség szeptemberi ülésszakán elhangzott magas színvonalú vita folyományaképpen a legtöbb európai állam hasonló nyilatkozatot tett, úgyhogy ma tulajdonképpen benn vagyunk a szerződéseknek egy olyan hálózatában, amely evidens szerződésszegés nélkül lehetetlenné tenné egy államnak azt, hogy egy másik állammal szemben bármely konfliktus háborús elintézésének módját válassza. Nemcsak a Kellogg-paktum, amelyről szinten megemlékezem, amelyet szintén az elmúlt évben ratifikált a törvényhozás, hanem a Kellogg-paktumnál sokkal konkrétebb kötelezettség a hágai bíróság igénybevételére tartja to ennem ébren azt a reményt, hogy ha súlyos konfliktusokra is kerülne a sor a legközelebbi időkben, azoknak_ az arbitrage, a választott bírósági ein arás útján való elintézését nem lehetne kikerülni. T. Képviselőház! Az eseményeknek ebben a felsorolásában — annak végéhez közeledve — nem hagyhatom említés nélkül az időben is legutóbbi eseményt, amelynek hatásai és eredményei eddig még nem mutatkoztak, amellyel azonban foglalkoznom kell iniciáléjának nagy tekintélye folytán. Célzok itt arra a memorandumra, amelyet a francia külügyminiszter úr nyújtott toe az összes európai kabinetekhez és amelynek ezt a címet adta: «Memorandum egy európai föderális szövetségnek megszervezése tárgyában.» Ezzel a gondolattal az elmúlt időkben csak államibölcsek és utópisták foglalkoztak. (jánossy Gábor: Morus Tamás!) Morus Tamástól St. Pierre abbén keresztül Bentham Jeremiásig és Kantig voltak ennek az ideának pártolói és apostolai. Vannak az újabb időkben is. Célzok itt Coudenhove Calergi grófnak ebben a tekintetben nagy erővel folytatott propagandisztikus munkájára. Egy óriási különbség mégis van ezek között és azért kell megállania az ország törvényhozásának ennél a pontnál. Nagy külömbség az, hogy teoretikus állambölcsek agyában létezik-e gondolat, vagy pedig a tényekre, a praxisra beállított aktív államférfiak agyában; más dolog az, hogyha az eseményektől távolleivő egyének tárgyalnak ilyen kérdést, vagy hogyha ezen kérdésnek gazdája akadt annak az, európai nagyhatalomnak külügyminiszterében, amelynek végre is a legsúlyosabb» szerepe lesz vagy szerepe lenne ennek az eszmének praktikus megvalósítása körül is. Én azt hiszem, célszerűen tenné a kormány, — hiszen ennek az okiratnak tartalma nem titok, úgy tudom, valamelyik külföldi lap le is közölte — hogyha gondoskodnék arról, hogy annak tartalma egész szövegében a sajitó rendelkezésére bocsáttassák. (Egy hang a jobboldalon: Megtörtént.) Mert én azt hiszem, csak a nemzet közvéleménye adhatná meg a direktívát a kormánynak arra nézve, hogy ebben a nagyfontosságú kérdésben milyen álláspontot tegyen magáévá. Legyen szabad ebbő'l a memorandumból idéznem, hogy az nem akarja azt, amit a köztudatban legtöbben hisznek: az Európai Egyesült Államoknak megvalósítását. Egy helyen azt mondja a memorandum <:pas de l'unité, mais de l'union», nem egység, hanem szövetség. És a memorandum célja gyanánt mindjárt bevezetésében azt mondja, hogy a szövetségi kapocs egy nemét kívánja létesíteni, olyant, amely az állandó szolidaritást hozza kifejezésre Európa nemzetei között. Felmerül itt mindjárt és elsősorban egy kérdés. Egy ilyen szövetség-szerű kapcsolat, amelyben Európa nemzetei már együttvannak, '. ülése 1930 május 26-án, hétfőn. 323 amely nem egységbe kovácsolja őlket össze, de egy szerződésnek kereteiben összehozza őket, már létezik, és ez a Népszövetség. (Wolff Károly: Kitűnően bevált!?) Hogyan képzeli a francia külügyminiszter úr a Népszövetséggel parallelnek az intézmények működését, miután egyrésztől kijelenti, hogy nem kívánja a Népszövetségnek hatáskörét semmiben sem korlátozni, másrészről kijelenti _ azt, hogy ennek a szövetségnek kompetenciája nem lehet kényszerű, hanem csak konzultatív és előkészítő, —amint mondja — lényegileg tehát ugyanazt a hatáskört akarja megadni Európa nemzeteinek, amely már úgyis a népszövetségi kompetencia körébe tartozik. Nem kell-e először attól tartanunk, hogy rivalitás származhatik a Népszövetség és ezen új alakulat^ között, másodszor, hogy alapjában nem fog más történni, minthogy megduplázódik még egy organizációval az az organizáció, amely már úgyis létezik, újabb hivatalokkal, újiabfo tanáccsal. íijabb szekretariátussal, (Wolff Károly: Ujabb költségekkel!) a nélkül, hogy a nemzetek egymáshoz való közeledésének ügye ezzel újabb fejlődési stádiumba jutna! Ez után az első kérdés után a második kérdés, amely azonnal kínálkozik és amely mellett nem haladhatunk el, a következő. Azt mondja a francia külügyminiszter úr (olvassa): «Európa nemzeteinek közös érdekei lévén, ezen közös érdekeket Európa nemzeteinek kell egymásközt megbeszélni». Melyek azonban Európa nemzetei? Itt első kérdés gyanánt Anglia viszonyát kell felvetnünk, ezzel az esetleges tervvel szemben, Anglia viszonyát, amely a kultúrközösség minden kapcsával Európához csatlakozik, amelynek azonban birodalmi és közgazdasági érdekei olyanok, hogy súlypontja Európán kívül esik. A harmadik kérdés ezzel a tervvel kapcsolatosan egy hatalom kérdése, — Oroszországra célzok — amelynek jelen struktúrája állandóságában nem hiszünk. Kernéijük, hogy^ a polgári rendhez visszatérvén, a diplomáciai és érintkezési kapocs e között az európai ország között és a többi európai országok között súrlódás nélkül helyre fog állni, amikor az a kérdés fog felmerülni, vájjon Európa-e Oroszország, vagy nem, vájjon mely érdekek azok, amelyek e világbirodalom politikájában prevaleálnak, európai érdekei, vagy ázsiai érdékei. Amidőn erről a dologról egyelőre csak teoretikusan, elméleti előadás körében értekezve beszélek, teszem ezt azért és ezekre a nehézségekre azért toívom fel a figyelmet, mert Briand külügyminiszter úr ebben a memorandumában azt mondja, hogy a terv megvalósításánál szubordinálni kell, tehát alá kell rendelni a gazdasági szempontokat a politikai szempontoknak. (Halljuk! Halljuk! a jobbközépen. — Petrovácz Gyula: Francia hegemónia!) Azt gondolja tehát, hogy elsősorban a politikai nehézségeket kell eliminálni és csak akkor lehet áttérni a gazdasági kapocs szorosabbátételére, ami pedig tisztelettel teljes nézetem szerint ennek a szorosan európai tervnek tulaja donképpeni értelme kell, vagy kellene, hogy legyen. A politikai nehézségek körében, mint minden ezzel kapcsolatos kérdésben, azt hiszem, nekünk Magyarországnak a magyar szempontokat tisztán kell látnunk (Ügy van! a középen.) és ha ebben a kérdésben a politikai szempontokat nézem, akkor nem tekinteném lojálisnak, ha el nem mondanám a következő dolgot: Magyarország nehezen adhatná a maga hozzájárulását egy olyan szorosabb kapcsolathoz, amelynek bevallott, vagy be nem