Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-398
324 Az országgyűlés képviselőházának vallott célja, de mindenesetre szuppoziciója a statusquo merev fenntartása s amelynek talán tendenciája is, hogy egy újabb szerződéshálózattal erosebbé tétessék a dolgok jelenlegi rendje. (Pékár Gyula: Természetesen!) T. Képviselőház! Mi egyszer kényszerítve aláírtunk egy szerződést, nyögjük annak terheit, de arra nehezen lehet a magyar közvéleményt megkapni, hogy spontán módon írjon alá olyan szerződést, amelynek az a célja, hogy ez által az^ előző szerződés által teremtett dolgok rendjét, immár szabad akaratából szankcionálja. (Br. Podmaniczky Endre: Nem, nem, soha! — Jánossy Gábor: Ilyen öngyilkosságra nem vagyunk kaphatók!) E Briand-féle tervről gróf Apponyi Albert az egyik magyar sajtóorgánumban írt, ahol — valószínűleg nem gondolta úgy — egy kifejezést használt és én a félreértés tisztázása szempontjából hozóim fel ezt a dolgot: Ost-Locarnoról írt. mint létező dologról. Az én tiszteletteljes nézetem szerint Ost-Loearno imég nincs és semmi sem állhat tőlünk távolabb, minthogy a megkötött párizsi szerződéseket Ost-Locarnonak minősítsük. Mert micsoda Locarno? Locarno becsületes kimagyarázkodás volt a németek és a franciák között, lojális kéznyujtás (kölcsönös koncessziók alapján, amelyek után Németország' kijelentette, hogy nekem pedig veled, Franciaországgal szemben többé elintézetlen kérdésem, panaszom nincs v Mi (likvidáltuk a párizsi egyezményekben a, békeszerződés'pénzügyi vonatkozásait, ez a kimagyarázlkodás azonban, azok a nem pénzügyi koncessziók, amelyekre Magyarországnak súlyt kell helyeznie, Magyarországnak még neon. adattak ímeg és így Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy azt mondja; én az Ost-Locarno-t magaimira nézve már megkötöttem^ T. Képviselőház! Az én személyes nézetem az, hogy a magyar Locarno-nak még ára van és ezt az árat ,nekünk eddig még senki .sem fizette meg. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Jánossy Gábor: A revízió! — Barabás Samu: Az integer Magyarország!) Tulajdonképpeni célja ennek a gondolatnak — hiszen lehetetlen, át nem látni, de nem is titkoják, maga a memoranduma is ímegmondja — mégis csak az, ihogy egy gazdasági vivere posse-t, megélhetési lehetőséget nyújtson Európa, nemzeteinek, amely gazdasági lehetőséget fenyegetnek olyan tényezők, amelyek nagyrészt Európán kívül állanak. Ha 'hivatkozik a memorandum arra, hogy ennek a szövetségnek éle nem irányul senki ellen, s legkevésbbé Amerika ellen, ez természetes is. Senki ellen nem akar irányulni, de egy szorosabb gazdasági kapcsolat mégis valakinek javára szól és ami valakinek javára szól a gazdasági életben, az nagyon gyakran tendencia nélkül is másnak a hátránya. Amidőn a memorandum azt mondja, hogy tulajdonképpeni távolabbi célja az európai nemzetek termelésének és árucseréjének racionális megszervezése, aíkkor engedje meg a t. Képviselőház, hogy ehhez a következő reflexiót fűzzem. Az a hallatlan intenzitású gazdasági krízis, amely most Európában dúl, egyik főokát az agrártermelésű országok és az # indusztriális termelésű országok közötti — majdnem azt kell mondanom — áthidalhatatlan ellentétben találja. Amikor a természetes munkamegosztás elvét áttörve, minden ország magas vámvédelembe kényszerül és olyan országok is, amelyeknek nem' természetes fejlődésük az agrártermelés erőltetett fokozása, ezt megteszik ezzel az agrártermelési országokat abba a gazdaságilag 398. ülése 1930 május 26-án, hétfőn. '•— így kell mondanom — lehetetlen helyzetbe hozzák, amelyben jelenleg Magyarország is benne van. Ebből a helyzetből való kivezető út nekünk Létszübségességünk v Egy olyan kapcsolatba, amelynek tendenciái vagy lehetőségei is meggátolnák,^ vagy hia^ nem^ is gátolnák, csak nehezebbé tennék reánk nézve azt, hogy ezt a vitális problémánkíat meg tudjuk oldani, mondom egy^ ilyen szövetségbe való belépés Magyarországra nézve közgazdasági lehetetlenséget jelentene. Ezt, azt hiszem, kötelességem megmondanom, hogy azok a nemzetek, amelyek ipari termelésük vagy agrártermelésük fokozása érdekében akarják ézt az egyezményt megcsinálni és létrehozni, ne ringathassák magukat illúziókban abban a tekintetben, hogy Magyarország hozzájárulását ezen reá nézve legvitálisabb kérdésnek kellő megoldása nélkül meg tudnák kapni. Már túlságosan igénybe vettem türelmüket, különösen ennek az utolsó kérdsének taglalásával; ezt be is fejezem. Befejezem azzal a személyi benyomással és hittel, hogy minden politikai és gazdasági nehézség ellenére ez a terv nines életrevalóság nélkül. Ennek a tervnek jövője igen nagy és én hiszem, hogyha nem is ennek a generációnak életében — hiszen az emberiség életében mit jelent egy-két generáció! — de később, a történelem evolúciója ebben az irányban fog haladni. Miért? Mert elvégre ez Európa racionalizálása közgazdasági és politikai problémáinak és a ráció, az észszerűség, ha nagy akadályokon keresztül is, végül lassan mégis utat tör magának. Ha meglesznek Magyarországra nézve ia politikai előfeltételek és^ ha elhárítják a szabad árucsere útjában lévő gazdasági nehézségeket, talán hiszem, hogy ez a terv valósággá lesz. Mert engedje meg a Képviselőház, hogy most citáljam Wilde angol író mondását, (Erdélyi Aladár: Mikor szoktad olvasni?) amely reám mindig mély benyomást tesz és amelyet én igen bölcsnek és okosnak tartok: «Nem jó térkép az, amelyen utópia országa nincsen felrajzolva.» En hiszek ebben; hiszek pedig azért, mert nagyon sok utópiája volt az emberiségnek, amely bizonyos idő lefolyása után valósággá lett. Ezekután tulajdonképpen befejeztem azoknak az eseményeknek tárgyalását, amelyeket akkor, annikor külügyeinkről a költségvetéssel kapcsolatosan beszélünk, nem hagyhatunk figyelmen kívül. Örvendetesen állapíthatjuk meg, nogy az elmúlt esztendőkben a nemzetek ténykedése nem egymás meg nem értésében, esetleg : . háborúval fenyegető konfliktusok elhárításában folyt, hanem konstruktív feladatoknak megoldásán dolgozott az emberiség. Dolgoztak az arbitrázs eszméjének kiépítésén, likvidálták a háborúnak pénzügyi konzekvenciáit, kerestek egy módot Európa nemzeteit szorosabb szolidaritásba kapcsolni ecvmással. Es ha Magyarország mindezekhez az akciókhoz nem csatlakozik eleve és spontán módon, hogy úgy mondjam, ujjongva, hanem azokkal szembe bizonyos mértékű szkepszis, bizonyos mértékű fenntartás atitüdjére helyezkedik, akkor ennek oka van és ezt mindenkinek meg kell értenie, aki a magyar, népleiket és az elmúlt évtizedek történetét ismeri. (Ügy van! Ügy van!) Mi magyarok láttuk az abszurdumot valósággá válni; mi láttuk, hogy olyan intézkedések, amelyeket elvetett volna minden morál, — de ennél többet mondok, amelyeket elvetett
