Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-398

Àz országgyűlés képviselőházának 3 külpolitikánk aktivitásának és annak, hogy nem mul asztalik el oly országokkal szemben és oly viszonylatban, ahol ezt valamely érdekünk szükségessé teszi, a szokásos neutrális viszonyon túlmenőleg melegebb atmoszféra megteremtése és a lehetőséghez képest való ápolása. T. Képviselőház! Ezzel végeztem külügyeinknek azzal a résziével, amely — mint említettem — .a külügy napi munkájához tartozik. Immár áttérek azoknak az eseményeknek rövid szemléletére, amelyek az elmúlt évben dominálták .a világ közvéleményét, imégpedig tekintet nélkül arra, vájjon Magyarország csak néző volt-e ezekben az eseményekben, avagy résztvevő is, mert tulajdonképpen nincsenek olyan események, amelyekiben mi csak nézők voltunk. Hiszen, ha azokban közvetlenül nem is vettünk részt, következményeiknek kihatása a jövő magyar külpolitikára nézve majdnem minden esetben kimutatható és nagyon természetes is annak folytán, hogy a modern nemzetközi politika sokkal inkább képez egységet, abban sokkal kevésbbé vannak izolált csoportok, mint a múltban. A tehnikai tökéletesedés következményei, amelyek a rádiuszokat szélesítik ki, a politikában is mutatkoznak. A rádió, a repülőgép, minden akciónak kiszélesedése természetesen nagyobb egységbe olvasztja külpolitikailag azokat a nemzeteket is, amelyeknek azelőtt látszólag semmi közük sem volt egymáshoz. Azok között a külpolitikai események között, amelyekről elsősorban akarok beszélni, éli az elmúlt évben a. békeszerződések financiális vonatkozású, kérdéseinek végleges likvidálása. Lehetetlenné vált fenntartani a békeszerződé" seknek azt a múltban soha elő nem fordult stimulációját, amely megállapít reparációt egy állam terhére a nélkül, hogy megmondaná, hoigy az az állam mivel tartozik. A gazdasági bizonytalanságot létesítő, egyébként is immorális és a legnagyobb mértékben kegyetlen intézkedésnek lehetetlensége bebizonyult. Az elmúlt év elején Párizsba hivattak össze szakértőik, hogy tegyenek prepozíciót a német jóvátétel rendezésére, aminek következtében múlt év augusztusában ült össze az első háfirai «konferencia, amely az Owen Young által kidolgozott tervet immár a kabinetek által is magáévá tette Anglia által követelt bizonyos módosításokkal együtt. Ebben az időpontban, azaz mondjuk, az események folyamatának ezen a pontján kapcsolódott be kényszerűi eg és a maga kívánsága nélkül Magyarország e fontos események láncolatába. Bekapcsolódott akaratán kívül, mert hiszen a maga részéről mindig azon az állásponton volt, hogy a békeszerződés financiális klauzulái reá nézve újabb terheket már nem jelenthetnek. De (bekapcsolódott azért, mert Németország, mikor a Young-tervet aláírta, kellett hogy felmentést kapjon a maga részére azzal a szolidáris felelősséggel szemben, amely őt többi keleti szövetségeseinek reparációjáért terhelte. Sajnos, bekapcsolódott Magyarország azért is, mert a kisentente egyes államai, amelyekkel szemben magyar államipolgárok a 250. § alapján igényeket támasztottak, a Young-tervnek életbeléptetését nem közvetlenül, de közvetve meggátolhatták azzal, hogy azt szabotálják, mielőtt ez a kérdés-íkomplexum is teljes rendezést nem nyert. Ebben az adott ^helyzetben alakult ki külpolitikánknak az a ténykedése, amelyet ez at. Képviselőház in extenso ismer s amelynek további ismertetésével nem untatnám ezt a Képviselőházat, annál kevésbbé, mert hiszen az eknult közeli ihetekből itt van még az 8. ülése 193Ô május 26-án

} hétfon. 321 emléke annak az érdekes és magas színvonalú vitának, amely a párizsi egyezmények ratifikálásával kapcsolatosan itt 'elhangzott. Ma már megállapítható, ha pártszempontok felé emelkedve igyekszem e vitának anyagát elemezni és ahhoz hozzáteszem azt is. amit a Felsőház külügyi bizottságában már azóta hallottunk, ihogy az ország közvéleményének nagyrésze azt a kényszerű kompromisszumot, — hangsúlyozom, kényszerű kompromisszumot — amelyet e párizsi szerződések magukba foglalnak, nagyobb diadalöröm nélkül, nagyobb újongás nélkül, de mégis olyannak tekinti, amely az adott helyzetben elérhető optimum közel áll az adott helyzetben elérhető optimumhoz, amelyhez tehát a maga hozzájárulását megtagadni nem volt oka a magyar törvényhozásnak. Láttuk azóta ennek az egyezménynek ratifikálását más országokban is és itt célzok a ratifikálással kapcsolatos vitára, amelyet a prágai parlamentben hallottunk. Nem kívánok ebből az előadói székből debattokat folytatni más^ államok parlamentjében elhangzott kijelentésekkel szemben és így nem kívánom külö

1 nösebben^ karakterizálni vagy minősíteni azt a támadást sem, amelyet egy ottani képviselő úr célirányosnak tartott ezzel a vitával kapcsolatban Magyarország ellen intézni. (Barabás Samu: Gyalázat!) Mindössze leszögezni kívánom a következőt és ajánlom ezt az illető képviselő úr figyelmébe. Olvassa el a magyar parlament vitáját a párizsi egyezmények ratifikálásáról, azét a Magyarországét, amelynek talán elvégre panaszra mégis csak kissé több oka van, mint a csehszlovák respublikának és nézze meg, vájjon ennek a vitának egész folyamán egyetlen animózus szó elhangzott-e (Ügy van! jobbfelől.) azokkal az utódállamokkal szemben, amelyekkel szemben igyekeztünk viszonyainkat tisztázni. Azt iis az illető t. képviselő úrnak meggondolásra ajánlom, vájjon szabad-e a politikusnak a relativitás törvényét oly messze vinni, hogy Magyarországgal szemben meg akarja tagadni azokért a nemzeti eszményeiért való küzdelem jogát, amely nemzeti eszményekkel harangozta be Csehország az egész világot és ugyanazoknak az elveknek, amelyekkel létét megteremtette, alkalmazását egy másik nemzettől megtagadni akarja. Tudom, hogy a politikában az emlékező tehetség rövid, de ilyen rövidnek az emlékező tehetségnek még sem szabad lenni és Benes külügyminiszter úr, aki egvébként e vita folyamán igen korrekt nyilatkozatokat tett, abban talán mégis optimista, midőn azt mondja, hogy minden nehézség és minden súrlódási felület a két állam között — mert körül, belül ezt mondta — a párizsi egyezményekkel el- van hárítva, különösen akkor, ha ennek az országnak — Magyarországnak — pszichológiai kezelése nem történik olyan ügyesen, amint az nagyobb áldozatok nélkül a másik oldalról is lehető lenne. T. Képviselőház! Itt élveztük az elmúlt napokban egy szomszédállam kitűnő, bár jelenleg nem felelős állásban lévő nagy államférfiának előadását, — célzok Seipel volt osztrák szövetségi kancellár előadására — amelyből fel akarok olvasni egy passzust, amely illusztrálja ebben a kérdésben a magyar álláspontot és amelyet, azt hiszem, minden magyar magáévá tehet. Legyen szabad ezt az egy mondatot németül felolvasnom. A következőket mondja (olvassa): «Das Friedonsproblem ist nicht nur ein Problem der Politik, es ist nicht ein Problem der Moral, was übrigens in meinem 48*