Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

Az országgyűlés képviselőházának 39 hatóság így gondolkodik ezekben az ügyekben és hogy ennek a hatóságnak élén olyan belügyaniniszter áll, aki nem kíván tágítani, aki, ha málr egyszer elhatározta, hogy önnek így kell lenni, mi beszélhetünk nem tudom mennyiszer és nem tudom hogyan, azt feleli: «annak kell történnie, amíg én ezen a helyen vagyok». (Br. Podmaniczky Endre: Nagyon helyesen, úgy is kell! Határozott ember, szigorú ember kell!) Kérem, t. képviselőtársam, ha egyszer önt mint szónokot üdvözölhetném, (Br. Podmaniczky Endre: IS ein mint szónok beszélek én most!) akkor ennek a parlamentnek szokása szerint reflektálnék arra, amit ön mondott, de miután ön csak köz beszólás okkal áll elő, (Br. Podmaniczky Endre: Én nem akarom, hogy ön reflektáljon! A világért sem! — Elnök csenget.) úgy látom, hogy ön inkább csak a szónokot akarja zavarni. Elnök: Kérem Podmaniczky képviselő urat, maradjon csendben. Kothenstein Mór: Így tehát csak megismételhetem, hogy egy olyan költségvetést, egy olyan címet, amely ilyen tendenciával van összeállítva, nem fogadhatok el. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy a felszólalásokra, amelyek nem mind a harmadik címre vonatkoztak, hanem átcsaptak az 5. címre is, itt tegyem meg a magam, reflekszióit. Elsősorban is nékem a legnagyobb örömöm az, hogyha intézkedéseimmel és a fennhatóságom alá tartozó szervezetek működésével igen t. képviselőtársaim meg vannak elégedve és az objektív kritika mellett, hébe-hóba elismerő szavakat is méltóztatnak hangoztatni. Ezt mindenesetre azért is szívesen veszem, mert helyesebb, hogyha a magam törekvéseit nem magam dicsérem, hanem az objektív kritika során csendül ki a dicséret képviselőtársaim felszólalásából és ha ők maguk vannak elismeréssel, egykét kormányzati ténykedés iránt, amiben a magam részéről csak buzdítást látok, hogy arról az útról, amelyen bizonyos kérdések megoldásánál elindultam, ne térjek le^ hanem ezen az úton továbbra is haladva az elhangzott elbírálás alapján teljesítsem a magam kötelességét. Az útrendészeti kódexre vonatkoztatva szavaimat, nem volt könnyű feladat ennek megoldása, de belevontuk az összes érdekeltségeket, magát a földmívelésügyi minisztériumot a kisgazdák érdekeinek szempontjából, a kereskedelemügyi minisztériumot, az autósok, biciklisták érdekeivel foglalkozó testületeket és a nemzetközi vonatkozásokra is figyelemmel hoztuk létre ezekkel az érdekeltségekkel karöltve ezt a kódexet. A délelőtt folyamán is tettem említést erről a kódexről, de mivel úgy tapasztaljuk és úgy látjuk, hogy ez a rendel- kezes ma nem elegendő, mert nem megy át a testébe és vérébe a közönségnek, a kultuszminiszter úrhoz fordultam abban a tekintetben, hogy adjon módot és alkalmat a népiskolában és a többi iskolában is, hogy a közlekedési kódexnek a szorosan vett közlekedésre vonatkozó részei már az iskolákban is szemléltető úton is ismeretére hozassanak az ifjúságnak. (Helyeslés.) Aki már így ifjú korában megszokja a rendet az utcán, felnőtt korában könnyebben hajlik ezeknek a rendelkezéseknek betartására. Ettől az intézkedéstől is várjuk, hogy minden nagyobb zökkenő nélkül fognak ezek a rendelkezések az életbe átmenni. '. ülése 1930 május E3-án, pénteken. 315 Ami a székesfőváros közlekedési rendőr- p ségét illeti, nagy mértékben látom a haladást,* bár azt nem minden tekintetben tartam még magam sem kielégítőnek. Természetesen tapasztalásokat kell gyűjteni magának a rendőrségnek is. A rendőrség több kísérlettel foglalkozik és a legjobban beváltat kívánja természetszerűleg véglegesen ér vényre juttatni, A budafoki esettel kapcsolatban a magam részéről az intézkedéseket megtettem. A kódexben is meg ván adva a lehetőség, — hogy ezekkel a letompított lámpákkal, reflektorokkal lehessen az ilyen utakon haladni és »ott, ahol megfelelő világítás nincs, — úgy tudom ez a szó van a kódexben is — ott rendes reflektorokkal is lehet haladni. Az utak a közlekedésre vannak és nem arra, hogy bizonyos szekatúrákkal veszélyeztessék az emberi életet, hogy kényszerítsék a sötétben való menetelre az autókat. Nem ez a célja ezeknek az intézkedéseknek, hanem az, hogy abban a helyes szellemben hajtassanak végre ezek az intézkedések, amelyet megelőzőleg kifejteni szerencsém volt. (Szilágyi Lajos: Helyes!) Wolff Károly t. képviselőtársam f a rendőrlegénység illetményeinek rendezését is kívánja és óhajtaná. Nemcsak a rendőrfelügyelői karnak magának, hanem ezzel együtt a rendőrlegénységnek az illetményrendezése is meg van állapítva, s ez július elsejétől életbelép. A fogalmazói karnak és a detektívtestületnek is rendezni kívánom az illetményeit, amennyire az anyagiak ezt lehetővé teszik. Az erre vonatkozó törvényjavaslat előkészületi stádiumban van, amelyet f a pénzügyminiszter úr lesz szíves annak idején megállapodásunknak megfelelően a törvényhozás elé terjeszteni,' a honvédség, a csendőrség, rendőrség, folyamőrség, szóval az egész karhatalmi alakulatnak az illetmény- és nyugdíjkérdésével kapcsolatban. Szociáldemokrata részről, nevezetesen Malasits Géza és Rothenstein Mór képviselőtársaink részéről, felemlíttetett itt az egyesülési jog kezelése. Én már tegnap megemlítettem volt, hogy az egyesülési joggal történik a legtöbb visszaélés. Es nemcsak szélsőséges irányzatokban, de magában a iszociáldemkoratapárt kebelében is nem arra a

? célra használtatik fel ez az egyesület, amely cím alatt az létesült. A címek igen hangzatosak. Akár f eszperantóegyesület, akár dalegyesület, akár különböző sportegyesület, akár pedig természetbarátok egyesülése a cím, a legtöbb visszaélést tapasztaltuk, úgyhogy indokolt, hogy ezekbe a legbehatóbb an belenyúljunk, mert nemcsak énekek megtanulására, nemcsak természeti szépségek bámulatára viszik el a tagokat, hanem itt ezen a téren sok olyan visszásság és szélsőség történik, amelyet az egyesülés^ jog keretén belül nem vagyok hajlandó) eltűrni, mert ezek a visszaélések és visszásságok sem a vallással, sem az erkölcsösséggel nem egyeztethetők össze. En a legnagyobb megbotránkozás sal vettem tudomást azokról a tanításokról, .amelyet ezen egyesületek némelyikében folytatnak. Éppen azért, mivel olyan visszaélések vannak, nemcsak a kommunista szélsőségeknél, de magában az egyesületekben is s különösen az if júmurukásoknak az ilyen egyesületekbe való bevezetésénél, amik nem azt a célt szolgálják, amelyre. ezek az^ egyesületeik engedélyeztetnek, hanem kihasználják ezeket teljes^ mértékben vagy a szociáldemokrata mentalitás továbbépítésére és fejlesztésére, vagy még ennél is sokkal szélsőségesebb mentalitások kifejlesztésére, én természetesen, mint akinek a felügye-