Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

316 Az országgyűlés képviselőházának ; leti hatásköre alá tartoznak ezek az egyesületek, semmi körülmények között sem tudok az ilyesmihez hozzájárulni s éppen azért, mivel ilyen súlyos aggályaim vannak az egyesülési jognak a törvény útján való szabályozását illetően, kijelentem, hogy én a magam részéről ilyen törvényjavaslatot nyugodt lélekkel nem tudnék a Ház elé terjeszteni. Mivel pedig lelkiismeretem ellen nem cselekszem, tehát nem is fogok ilyen törvényjavaslattal a Ház elé jönni. (Helyeslés jobbfelől.) Eothenstein Mór t. képviselőtársam a munkavédelmi kérdést egy rövid kijelentéssel elintézte, azt mondván, hogy immorális lévén, tehát ezzel a kérdéssel tovább nem is foglalkozik^ minthogy tegnapi beszédében ezzel foglalkozott. Én szintén egy egészen rövid kijelentéssel el tudom intézni ezt a kérdést. A köz érdekében van ez a munkavédelem: a közüzemeknek adott esetekben való üzembentartására. A közérdek immoralitást nem involvál magában, tehát morális ezeknek az intézményeknek feladata és éppen ennél az oknál fogva abban a lecsökkentett mértékben, amelyben ez az intézmény ma működik, (Rothenstein Mór: Sztrájktörők!) továbbra is fenn kívánom tartani. Hogy sztrájktörök, ez a kérdés magánérdek, az üzemek feladata ellenben közérdek, tehát ha a két érdeket összevetem, a magasabb érdek az, amely a moralitás szempontjából nagyobb figyelmet érdemel, tehát azért is tartjuli fenn ezt a munkavédelmet, hogy a magasabb erkölcsi felfogást érvényesíteni tudjuk ezekben az üzemekben. Egy-két érdekes adatot szeretnék még felhozni az automobilokra és a motorokra vonatkozólag abban a tekintetben, hogy az utóbbi években miként fejlődtek ebben a tekintetben az állapotok és milyenek a viszonyok az 1928. évi állapottal szemben. Ha ezt a kérdést vizsgáljuk, azt látjuk, hogy míg 1928-ban személyautó 10.000 voilt, addig 1929-ben mintegy 11.500, vagyis másfélezerrel több. Teherautó 1929-ben 792-vel volt több, béíautó 507-tel, speciális kocsi 275-tel, motorkerékpár szaporulat a múlt évben 2317, tehát az összs záporul at motoros járművekben mintegy 5400. Méltóztatnak tehát látni, hogy a fejlődés a inult évben a rossz gazdasági viszonyok ellenére is meglehetősen nagy volt, úgyhogy 1929 december 31-én az összes motorizált kocsik száma majdnem 30.000 volt, pontosan 29.417. Azt is fel méltóztatott hozni valamelyik szociáldemokrata képviselő úrnak, hogy a csendőrség és rendőrség nem teljesíti hivatását, amennyiben olyan dolgokkal foglalkozik, amelyek másodrendű természetűek és elsőrendű természetű kötelességeinek, teljesítésével nem foglalkozik. En itt csak rövid számadatokat kívánok felhozni erre vonatkozólag. A csendőrségi hatáskörben 1929-ben volt 84.723 bűncselekmény, amelyekből kideríttetett 79.406. A rendőrségi hatáskörben volt 1929-ben -96.610 bűneset, amelyekből kideríttetett 71.263. Az az egy-két szám tehát, amelyeket igen t. képviselőtársam olyan kiszínezve előadott, olyan minimális és annyira eltöirpül a mellett a tevékenykedés mellett és azok mellett a számok mellett, amelyeket bátor voltam itt megemlíteni, hogy azokra a kérdésekre bővebben nem kívánok reflektálni. Még annak idején erős sajtótámadásokban részesült az az elhatározásom, hogy a főkapitányság mellett egy életvédelmi osztályt, állítok fel. Abban az időben ugyanis nagy mérvben elszaporodtak az öngyilkosságok és ez indított engem arra, hogy lehetőleg kevés költ7. ülése 1930 május 23-án, pénteken. seggel, de melegen érző szívvel ezt a kérdést is megpróbálom jobb vágányra terelni. Lehető szociális érzékkel ezt a számot . lecsökkenteni iparkodtam, preventív intézkedésekkel pedig az öngyilkossági kísérletek számát is apasztani próbáltam. Ma már ebben a tekintetben statisztikai adatokkal szolgálhatok és a magam részéről teljesen meg vagyok elégedve, mert kielégítőnek látom annak a hivatalnak működését. 1928-ban Budapesten 1901 öngyilkossági eset volt, 1929-ben pedig 1695. A javulás tehát a milliós létszámra vonatkoztatva 206. Ezek közül halálos végű volt 1928-ban 574, tehát összhalandóságban 3'5%, az öngyikosságok számában 30%. 1929-ben 504, az összhalandóságban 2'89%, az öngyilkossági számban pedig 29%. A javulás milliós létszámra vonatkoztatva 70. Az általános javulás az 1929-es év első felében frappáns és átlag 40% körül volt. A második félévben már kisebb természetű visszaesés mutatkozott. E visszaesés az osztálynak az 1928. év második felében megindult működése következtében feljavított statisztikai számokkal szemben mutatkozik, másrészt pedig ez a kisebb visszaesés a katasztrofális gazdasági helyzetnek tudható be. A preventív intézkedések száma 2057 volt. Dunai életmentés volt 205, ebből sikeres 196, azaz 95*6%. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatik látni, annyit jelentettem ki, a sok sajtótámadással szemben, hogyha a sajtótámadások csak egyetlen életet fognak megmenteni, akkor a sajtó ezzel a maga kötelességét teljesítette. Ezt az egy életet ellenben, nem a sajtó mentette meg, hanem a sajtó által igen kifogásolt intézmény, amely azonban nemcsak ezt az egy életet mentette meg, hanem sokkal több életet is megmentett az öngyilkossági haláltól és igen sok embert tartott vissza az öngyilkossági kísérlettől. A vidéken összesen 2387 eset volt, amelyből halálos végű 1664 volt. Ebből is méltóztatnak tehát látni, hogy kevés anyagi áldozattal, de megértő szívvel és humánus, szociális érzékkel is lehet ezen a téren valamit tenni. Az anyagi áldozat, amellyel ezt az eredményt elértük, igen minimális volt. Ha tehát több pénz állna rendelkezésemre, többet tudnéjk ezen a téren is tenni. Azoknak, akik ezen a téren ilyen humánus és szociális tevékenységbe t fejtettek ki, itt fejezem ki elismerésemet és köszönetemet. Legyen ez egyúttal buzdítás is arra, hogy igenis, a mai nehéz időkben fokozottabb mértékben kell ezt a kötelességünket teljesíteni és remélem is, hogy e fokozottabb mérvű kötelességteljesítéssel fenn tudjuk tartani a mai állapotot, ha nem is tudjuk meg*javítani. Ezeket voltam bátor a felhozott észrevételekre megjegyezni és ezek után kérném, méltóztaíssanak a címet változatlanul elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást a harmadik címre nézve befejezettnek nyilvánítom és magát a címet, mint meg nem táanadottat, elfogadottnak jelentem ki. Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt és a belügyi tárca költségvetésének részletes tárgyalására előírt egynapi határidő is lejárt, a házszabályok 153. §-a értelmében a belügyi tárca költségvetésének részletes vitáját bezárom. Következik a hátralévő címekre nézve vita nélkül a határozathozatal. Kérdem tehát a t. Házat, méltóztatnak-e a 4. címet elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 4. címet elfogadta. Következik az 5. cím. Kérdem a t. Házat,