Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-397
Az országgyűlés képviselőházának 397. ülése 1930 május 23~án, pénteken. 313 totta, hogy azok csak száguldoznak, gázolnak és utolérhetetlenek a felelősségrevonás tekintetében is. (Br. Podmanczky Endre: Nekimennek a másik kocsinak! Az enyémnek is nekimentek!) Az igazság a középúton van. Páratlanul kell. ezt a kérdést megítélni. Az én megítélésem szerint a budapesti gyalogjárót kérlelhetetlenül szigorúan kellene a közlekedési rendészetnek vennie. Ebben azután nem ismernék tréfái Azt a gyalogjáró embert, aki az úttesten újságot olvas, vagy azt, aki udvarolva megy át az egyik járdáról a másikra, (BrődiHarrach Tihamér: Szabálytalan helyen megy át!) mit sem törődve azzal, hogy közelednek a járművek, példás, kegyetlen szigorral büntetném. . Azokat a biciklistákat, főleg a pékinas biciklistákat, (Derültség.) akik formálisan terrorizálják a^ járókelőket, és akik — amint ezt a székesfővárosi autóbuszüzem tapasztalatai: mutatják — a legtöbb esetben okai annak, hogy az autóbusz gyalogjárót üt el véletlenül, mert az autóbusz ilyenkor a legtöbb esetben biciklistát kerül ki, az ilyen biciklistákat kegyetlen szigorúsággal büntetném és nem ismernék pardont ebben a tekintetben. Természetes dolog, hogy kérlelhetetlen, szigorral hajtanám végre a soffőrökre vonatkozó rendelkezéseket is. Velük szemben sincs kímélet. . A közlekedési rendészeti szabályzat, amelyet kifogásoltak a belügyminiszter úr előtt a tegnapi napon, az utóbbi esztendőknek éppen egyik . legkitűnőbb kormányrendelete. Alkalmam volt résztvenni azokon az értekezleteken is, amelyeken erről a közlekedési rendészeti szabályzatról volt szó, s amelyeket a belügyminiszter úr nagy^ körültekintéssel személyesen vezetett. Ez kitűnő .szabályzat, csak végre kell hajtani. Es ez pártatlan szabályzat. Nem kedvez az autósnak semmit sem, de nem kedvez a gyalog járókelőnek vagy kocsisnak sem. Csontos igen t. (képviselő úr beszélt arról, hogy nem szabad gyermekeknek megengedni, hogy motorkerékpárt vezessenek, és nem szabad fiatal, éretlen embereket gépjárómű vezetésére jogosítani. (Br, Podmaniczky Endre: Benne van a kódexben!) Igaza van Csontos t! .képviselőtársamnak, de ez is benne van a közlekedési szabályzatban. Húsz esztendőn alul senki sem kaphat ilyen igazolványt, és huszonkét évnél fiatalabb autobusz-kocsivezető nincs sehol sem, nem is kaphat állást semmi körülmények között. Ugyanakkor ^azonban, amikor ez ilyen szigorral meg van állapítva, ugyanebben a szabályzatban meg van állapítva az is, hogy ló fogatú kocsit pedig nem hánthat tizenhat évesnél fiatalabb gyerek. (Br. Podmaniczky Endre: Nagyon helyes!) C sakho eyes ezt nem figyeli igen t. Csontos kénviselő úr, nedig Karcag területén is mentem már át úgy, hogy szabálytalanul hajtó kocsisokat láttam — amint a szabálytalanul hajtó kocsisokat, a részeg kocsisokat, a bakon alvó kocsisokat a legszigorúbban-meg kell büntetni, épnúgy a legszigorúbban meg kell büntetni azokat is, akik gyermekeket ültetnek fel a bakra. Az automobilos világban nem lehetséges az, hogy 12—14 éves fiúkat ültessenek fel a bakra és ezekkel hajtassanak ijedős lovakat. Akkor az igazság nem a kocsis mellett van és nem az autós ellen szól, mert ebben az esetben a kocsis ; illetve az apa felelős és ő büntetendő meg azért, ha szerencsétlenség történik. T. Képviselőház! Továbbmegyek. Ugyanez a közlekedési rendészeti szabályzat igen gondos előrelátással külön paragrafust szentelt annak, hogy mi a magatartás, ha egy ijedős lovat hajt valaki és szembejön egy automobil. A leghatározottabban elő van írva, hogy a gépkocsivezetőnek lassítani, esetleg megállnia kell, esetleg a motort is meg kell állítania, viszont azonban annak a kocsisnak is, aki ijedős lovat hajt, jeleznie kell karjával már messziről, — úgy, hogy a gépkocsivezető lássa — hogy ijedős lónak a gazdája. (Erődi-Harrach Tihamér: Csakhogy rendesen a kocsis bolondítja meg a lovat; Össze-vissza rángatja!) Ha ezt mind betartanák, ezzel a szerencsétlenségek 99%-át kiküszöbölnők. Ámde ezeket nem tartják be, és olyan nagy csendőrlétszám vagy rendőrlétszám nem tartható fenn, hogy. ezt a közlekedési utvonalak mindegyikén naponta és állandóan ellenőrizni lehessen. Felhívom az igen t. belügyminiszter úr figyelmét arra, amire már a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét is felhívtam. A veszélyes helyeket jelző táblák Magyarországon úgy vannak felállítva, hogy az automobilista a legtöbb esetben nincs abban a helyzetben, hogy kiparirozza a veszélyt a veszélyes helyeken. Régi vasútvonalak mentén a «Vigyázz, ha jön vonat!» felírású táblák annakidején olyan helyre kerültek, ahol szabadon és tisztán láthatták azokat. Időközben azonban bokrok keletkeztek, fákat ültettek, és innen eredt, hogy például tavaly is Marcali község határában éppen a honvédelmi minisztérium gépkocsi osztályának vezetője járt szerencsétlenül, és ez a kitűnő automobilista, aki tényleg annyira nyugodt és kitűnő vezető, hogy igazán ura a gépéinek, majdnem az életével lakolt azért, mert a tilalomtábla, a veszélyes helyet jelző tábla olyan helyen volt, ahol a fáktól már teljesen el volt takarva. A közlekedésrendészeti kódex előírja, hogy a veszélyes helyeket táblákkal kell jelezni. Hogy a vasút tartozik-e azokat helyrehozni, vagy nem a vasút, azt nem tudom. De hogy ezen változtatni kell, — hiszen amint hallottam, legutóbb Félegyháza környékén történt meg az, hogy csak ÜZ utolsó pillanatban menekült még egy társaság — az tény és való. Felhívom tehát az igen t. belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy a köalekedésrendészet terén a közlekedésrendészeti szabályzat 43. <5>-át, amely a veszélyes helyek jelzésére vonatkozik, kérlelhetetlen szigorúsággal -méltóztassék végrehajtani. (Helyeslés.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kérem tehát, szíveskedjék beszédét befejezni! Szilágyi Lajos: Befejezem beszédemet azzal, hogy sok vita van a közlekedés terén a kitérés kötelezettsége tekintetében. Megint csak azt mondom, hogy aki a szabályokat ismeri, ebben a tekintetben sem kerülhet semminemű kényes helyzetbe. A közlekedési szabályzatban a legvilágosabban elő van, írva, hogy kinek kell kitérni, s aki ezt betartja és alkalmazkodik a közlekedési szabályzathoz, az, semmiesetre i>em kerülhet bajba. S akár tetszik Csontos képviselő úrnak, akar nem, az autóbuszok azok közé a járművek közé vannak sorolva, amelyek elől ki kell térni, éppen iigy, mint a postajárművek élők Ha ezt a szabályt betartanák azok, akiket a képviselő úr is védeni akar, akkor természetesen • sohasem 1 történnék szerencsétlenség, amelyért azután utólag az autóbuszokat okolják. Mégegyszer csak a legnagyobb elismerésemet fejezem ki a közlekedési rendészet fokozatos fejlődése felett és az igen t. belügyminiszter urat ebben a tekintetben a legkérlelhetetlenebb szigorra biztatom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik" Petrovics György jegyző; Rotheusteiu Mór!
