Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

Az országgyűlés képviselőházának 397. takarékpénztár épülete előtt hónapokon át háborítatlanul fosztogatta egy cigányzenész a Postatakarékpénztárból kijövő fiatal gyakornokokat. A feljelentések özöne ment a rendőrséghez, de nem tudták megfogni. Ha a véletlen ezt a cigánymuzsikust nem juttatja rendőrkézre, — egy civilember ismerte fel és járt utána detektívet megszégyenítő ügyességgel — akkor talián még ma is garázdálkodhatnék. De ha egy józsefvárosi vendéglőben 5 munkás Öszszejön és jókedvélben talán rázendít a Marseillaise-re, meg vagyok róla győződve, hogy egy órán belül automobilon kimenne a rendőri készültség és lefülelné az egész társaságot. Budapesti orfeumokban és tingli-tanglikban az artistanőket az igazgatók a legförtelmesebb alkohol-exeesszusokra és orgiákra használják fel. Valóságos fehér rabszolgaságot űznek ezekkel a szegény nőkkel, akiket a gazdasági viszonyok (kényszerítő ereje hajt ilyen üzelmekbe. A rendőrség csak hébe-hóba tisztogat meg egy-egy ilyen fészket, bár mindenki tudja jól, hogy 'hol vannak ezek. Ezekkel szemben a rendőrség rendkívül előzékeny és rendkívül elnéző,^ és csak amikor a förtelem nagyon nagy, és a felháborodás a lapokban is kifejezésre jut, akkor nyúl bele a rendőrség egy kicsit ezekbe a dolgokba. Ezzel szemben — még egyszer hangsúlyozom — a munkásság mindennemű összejövetele, a legártatlanabb gazdasági kérdés megvitatása is rendkívül szigorú rendőri cenzúra alatt áll, és bizony a május 1-i összejöveteleknél, de egyéb összejöveteleknél^ is nagyon gyakran olyan exceszszusok történnek a rendőrség részéről, amelyeket kultúrállamban eltűrni nem lehet. De tovább megyek Itt vannak a turáni vadászok. Nem tudom, t. képviselőtársaim tudnak-e erről »az alakulatról. (Felkiáltások, a jobboldalon: Nem,!) A. turáni vadászok soha, sehol semmiféle gyűlést be nem jelentettek. Minden gyűlésbejelentés nélkül megjelennek egy faluban, összetoborozzák a munkanélkülieket — rendszerint egy százados vagy őrnagy csinálja ezt — és amikor együtt van a társaságiakkor jön az altábornagy úr és akkor jelentést tesznek, hogy ennyi a létszám, és megindul a beszélgetés. Legutóbb Sashalmon a Lueska-majorban jöttek össze és ott szervező gyűlést tartottak. Persze rendőrnek, csendőrnek, főszolgabírónak nyoma sem volt ott. Minek? A turáni vadászoknak erre szükségük nincs. Sashalmon összeterelték az egész környék mumkanélkülijeit. Azok eljöttek abban a hi szemben, hogy valami kereset van. Összetoborozták őket, jött az altábornagy úr, és jelentést tettek. Az altábornagy úr a létszámot keveselte, azután ismertette a Turáni Vadászok Országos Szövetségének céljait, azt mondván (olvassa): «A vörösök ismét nagyon mozgolódnak, tehát résen kell lenni, minden megmozdulásukat csirájában vérbe kell fojtani». — Ezen ismertetés során a következő kijelentést is tette (olvassa): «Azért van az a nagy nyomor, az a nagy munkanélküliség, mert elrabolták az ország nagy részét és azt vissza kell szerezni.» ők, a turáni vadászok szerzik vissza! Hozzátette, hogy sürgősen kell szervezkedni, mert mái- esetleg négy-öt hét múlva szükség lehet rájuik a vörösök elleni masirozásnál. Kijelentette továbbá, hogy aki belép, annak esküt kell tennie; jól gondolja meg, aki belép, mert belépni lehet, de kilépni már nem. — A többi a szokásos frázis! T. Képviselőház! A turáni vadászoknak nemcsak ez az egy kjrándulásuk volt, hanem több ilyen kirándulásukról is tudunk. így pélülése 1930 május 23-án, pénteken. 311 dául legutóbb jártak másutt is, ahol a munkanélküliek kérdezték, mi lesz a keresettel. Amikor szóvá tették, hogy a munkanélküliekkel mi lesz, erre Bartha úr nem válaszolt, ellenben a társaságban lévő urak közül az egyik — állítólag Ealtay százados úr — megjegyezte: majd erre is rákerül a sor. A turiáni vadászok minden hatósági ellenőrzés nélkül, azt hiszem, minden hatósági bejelentés nélkül szabadon portyázhatnak, hirdethetik elveiket ia munkanélküliek között. En nem kifogásolom ezt, egyáltalában nem kifogásolom, és nem azért hozom ide, hogy a kormány a turáni vadászok kirándulásait tiltsa el. Egyáltalában nem! Mindenkinek* lehet eszméit hirdetni, de ami jogosés szabad a turiáni vadászoknak, azt a jogot tőlünk sem lehet elvenni, és ha az urak törvénymagyarázattal, vagy törvénysrófolással ezt el akarják venni, akkor majd találunk módot arra, hogy ez alól kibújva, hirdethessük eszméinket. Mert vagy jogállamban élünk, ahol minden polgárnak egyforma joga van, s akkor, ami megilleti a turáni vadászt, az megillet engem is, vagy pedig nincs jogállam, de akkor az urak ne álljanak ide, és ne magyarázzák nekünk azt, hogy jogállamban élünk és a jogállam alapjait mi szociáldemokraták akarjuk felborítani. Kell még néhány szót szólnom a rendőrség művészi cenzúrájáról. Mert ilyen is vaní^Ezis meglehetősen furcsa. A fővárosban néhány parlamenti felszólalás hatása alatt már egy kissé enyhült a cenzúra, itt már ha húzódozva is, de mégis megengedik Schubert «Két gránátos»-íának előadását. Legutóbb az Opera színpadán Palló Imre operaénekes úr, hazánk jeles énekese énekelte a «Két gránátos»-t, sőt horribile dictu, az ellenforradalom egyik nagyszerű vállalkozása, a budapesti rádió is továbbította, ország-világ hallhatta a «Két gránátos»-t, amely a rendőrség előtt azért van proskripciós listán, mert benne a Marseillaise két üteme előfordul A «Két gránátos» Napoleon császár glorifikálása, de mert két ütem van benne a Marseillais énből, ezért a rendőrség proskripciós listára tette és nem engedi énekelni. Mondom, a fővárosban most már húzódozva ugyan, de megengedik előadását, vidéken azonban ne adj' Isten; ha a rendőrség látja a «Két gránátos»-t, — amit pedig baritonisták előszeretettel énekelnek, mert hangulatos szép dal — rögtön törlik, azt mondják: ezt nem szabad! Szép Ernőnek, akit igazán nem lehetőseim szocialistának s ínég kevésbbé kommunistának mondani, — hiszen szimpla, jóravaló polgári költő — van egy verse, ha jól tudom, «Játék» a címe. (Lázár Miklós: Kitűnő író! Nem szimpla!) Nem művészetére, hanem egyéniségére mondtam azt, hogy szimpla*, mert nagyon egyszerű, szerény ember, aki azonban nagyszerű íróművész. Van egy igen szép költeménye, azt hiszem, «Játék» a címe; ebben gyermekéveinek sorsát tárgyalja. A rendőrség sem Budapesten, sem vidéken ezt a költeményt, annak izgató tartalma miatt munkíáselőadáson előadni nem engedi. Ezzel szemben a múltkor éppen a rádión keresztül hallottam, — csoda, hogy megengedték — hogy Bajor Gizi színművésznő, a Nemzeti Színház jeles tagja, az Operaház színpadán (május 6-án ezt a költeményt szavalta. Hogy össze nem dőltek az Opera falai, azt csodálom! De meg vagyok arról győződve, hogy Bezegh-Huszágh főkapitány úrnak minden hajszála égnek álltjaimkor hallotta, hogy Bajor Gizi színművésznő ezt a költeményt -szavalta. Nekünk ezt nem engedik meg. 46*