Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

310 Az országgyűlés képviselőházának 39 7. ülése 1930 május 23-án, pénteken. legénység javadalmazását javítsuk. (Sci­tovszky Béla belügyminiszter: Megvan!) Tu­dom nagyon jól, hogy jóléti intézményekkel is kívánja az igen t. belügyminiszter úr a rendőrséget támogatni és ebben a tekintetben is történtek olyan javulások, amelyekkel kap­csolatban el kell ismernie mindenkinek, hogy kétségkívül történt gondoskodás. t Minthogy a miniszter úr fejbólintásából úgv látom, hogy ebben a tekintetben konkrét intézkedések tör­ténnek, nagy megnyugvással veszem ezt az értesülést, (Helyesléi! jobbfelöl.) mert akkor valóban azzal a tudattal fogadhatom el ezt a címet, hogy a magyar állam teljes tudatában van azoknak a kiváló szolgálatoknak, amelye­ket a rendőrségnek köszönhet (Ügy van! jobb­felől.) Köszönheti ezeket a tisztikarnak és a legénységnek s annak a józan, okos szellem­nek, amely ebben a rendőrségben honol az államhűség szempontjából, {Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Homonnay Tivadar: Helyes vezetés!) amit nagyon fontosnak tartok, mert hiszen általános érdek, hogy államhűség szem­pontjából meglegyen az a szellem, amelyre építeni lehet. Mindenesetre nagy megnyugvás­sal veszem e kijelentést és a költségvetésnek vonatkozó részét elfogadom. (Helyeslés a bal­és a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik! Petrovics György jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársamnak a rendőrlegény­ség fizetésére vonatkozó szavait én is, pár­tom is magunkévá tesszük, mert tisztában va­gyunk azzal, hogy csak jól fizetett és anyagi gondok nélkül élő rendőrlegénység tudja & rendet fenntartani. Ebben a tekintetben tehát teljesen osztozom a képviselő úr felfogásában. Osztozom felfogásában a közlekedés irányítá­sát illetőleg is. El kell ismernünk, hogy a rendőrség ebben a tekintetben tényleg rendet tudott teremteni. Ez kétségtelen. (Ügy van! jobbfelől.) Ellenben a rendőrségnek a politikai moz­galmakkal szemben tanúsított magatartását nem helyeselhetem, sőt súlyos kifogásokat tu­dunk ez ellen felhozni. Ebben a tekintetben nemcsak a felülről jövő parancs irányadó szá­mukra, hanem az a lelki beállítottság is, amely ,a rendőrség széles köreit eltölti. Tudjuk nagyon jól, hogy tíz, év óta dópingolják a rendőrséget, tíz év óta dópingolják a különféle felekezetek és szervezetek a munkásság ellen és így nem csodálható' aa a sokszor igen brutális, kímélet­len fellépés, amelyet a rendőrlegénység a mun­kásokkal szemben tanúsít. Én nem is annyira ezeket az embereket okolom ezért, hanem in­kább azokat, akik ilyen lelki beállítottságban nevelik és tartják őket, mert ez a jövőben na­gyon megbosszulja magát. Különösen kifogásolnom kell azt a maga­tartást, amelyet a rendőrség a munkásság sport-» és kultúregyesületeivel szemben tanúsít. Ezeket az egyesületeket a munkásság azért hívta életre, hogy azokban kultúrát tanuljon, kulturálisan fejlessze magát. így például itt vannak az eszperantoegyesületek. Az egész vi­lágon mindenütt tanítják az eszperantó nyel­vet, mert az segédnyelv, amellyel a különböző nemzetek fiai egymás közt érintkezhetnek. Magyarországon Budapestet, meg talán egy­néhány vidéki várost kivéve a rendőrség sze­mében minden eszperantoegyesület vörös posztó és lehetnek azok tagjai a legártatlanabb emberek, mégis kommunistagyamisak, mert olyan nyelven beszélnek, amelyet a rendőrtiszt­viselő véletlenül talán nem ért vagy nem ismer. Ugyanez a helyzet a Természetb arátok Egye­sületével. Kétségtelen, hogy mint minden egye­sületben, úgy ebben is mindenféle felfogású emberek vannak, de ez az egyesület nem kifeje­zetten szociáldemokrata felfogású egyesülés, bár a tagok többsége szociáldemokrata. Már­most azért, mert ebbe az egyesületbe a közel­múltban egy pár talán extrém gondolkodású fiatalember került be, ez nem lehet ok arra, hogy ezt az egyesületet — amelynek igen szép kulturális célja van: megismertetni az egész héten műhelyben, gyárban robotoló munkással a természet szépségeit — a rendőrség szigorított felügyelet alatt tartsa. De ugyanígy vannak a munkás sportegyesületeki is, amelyek állandó vexa túrának vannak kitéve. Alig találunk Bu­dapesten kívül még néhány várost, ahol ezeket az egyesületeket ne néznék sanda szemmel és nem keserítenék el az életüket. E tekintetben azt kell mondanom, hogy a rendőrség nem egy­forma mértékkel mér. Mert, t. miniszter úr, nehogy azt mondja megint, hogy én a levegő­ből beszélek, leszek bátor egy esetet elmondani, amely klasszikus példája annak a nagylelkű­ségnek, amellyel a rendőrség a nem szocialista munkások egyesületei és azok működése iránt viseltetik. Vitéz lorántházi Langmahr ura­dalmi főintézőt, leventeoktatót és lelkes sportbarátot fajtalankodásai miatt letartóz­tatták. Éveken át űzte üzelmeit ez az ember azon a környéken, ameddig szabadlábon volt; Gó­gánfán megfertőzte *az egészséges gondolko­zású magyar legényeket, és ha nem lopott volna, akkor még ma is űzhetné üzelmeit. El­lenben lm én, vagy valamelyik elvtársam be­tennők a lábunkat Gógánfa községbe, egy órán belül már rendőri felügyelet alatt állnánk. Amíg tehát a szocialistával szemben szigorí­tott rendőri felügyelet van, addig ilyen elemek­kel szemben — lehetnek még többen is, csak nem tudták őket eddig elcsípni — a rendőrség úgyszólván teljesen tehetetlen, vagy ha nem is tehetetlen, de nem tesz semmit sem ellenük. Ha szegény munkásemberek nagyobb munkabér el­érése céljából összejönnek valahol hJárman meg­beszélésre, ezt tiltott gyűlésnek minősítik, az illetők 50—50 pengő pénzbírságot kapnak és még hálát adhatnak a seregek Urának, ha nem verik meg őket, amire igen gyakran van példa. Az ilyen alakokkal szemben pedig sem a rend­őrség, sem a csendőrség semmiféle eljárást nem indít, (Ellenmondások a jobboldalon.) holott azon a környéken már hónapokkal <a le­tartóztatás előtt niindenki beszélt (azokról a förtelmes orgiákról, amelyeket ott ez az ember parasztlegényekkel rendezett. Egy (másik példa a tiszazugi eset. Pirul az ember arca, ha arra gondol, hogy Magyar­országon ilyesmi megtörténhetik. Éveken át gyilkolták ott ezek az asszonyok férjeiket. (Sci­tovszky Béla belügyminiszter: Csaik egyszer!) Suttogtak, beszéltek róla, mindenki beszélt róla s a csendőrség semmit sem tett ezek ellen az asszonyok ellen. Aludt ott a csendőrség? Ha azonban három szocialista elvtársam elmegy oda, hogy megszervezze a munkásokat, 24 órán belül^ kitoloncolják őket. A rendőrség beállí­tottsága tehát egyoldalú. Kevésbbé vigyáz a közrendre és az ilyen esetekre, amilyeneket elő­soroltam, de túlzott szigorúsággal, túlzott ke­gyetlenséggel őrködik a gazdagok vagyonán és azon, hogy ne adj' Isten, hogy a munkásOk szervezettségük révén a munkabér felemelését valóban elérhessék. De nemcsak a vidéken van ez így, hanem így van a fővárosban is. Budapesten, az ország szívében, innen 5 percnyi távolságra, a Posta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom