Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

ÎÎÔ8 Az országgyűlés képviselőházának 397. ülése Í93Ö május 23-án, pénteken. A törvényhatóságoknál az volt az elindulási pontunk, hogy igenis ott arra törekszünk, hogy ne pártokra oszoljék a törvényhatósági bizottság, hanem lehetőleg a polgári társadalom egyesüljön és a világnézetek, a felfogások szerint csoportosuljanak ottan a törvénythatósági bizottsági tagok. Ezzel szemben a székesfővárosnál más a tényleges, az adott helyzet, amellyel a törvénynek természetszerűleg számolnia kellett. Itt a lehetőségeket a polgári társadalomnak és a szociáldemokráciának kellett megadni. Hogy most ezzel az instrumentummal hogyan élnek az egyes pártok, ezt kizárólag a pártokra kell bíznom; magam e tekintetben ingerenciát nem is gyakorolhatok. Feltételezem a polgári társadalom többségéről. hogy ezt az instrumentumot tudja kezelni és használni s tudja belőle azokat^ a hangokat kivenni, amelyek részére a harmóniát feltétlenül megteremtik. De ha a t. képviselőtársam ezt az instrumentumot úgy veszi kézbe, hogy mindjárt diszharmóniát akar belőle kihozni, úgy méltóztassék gondolni arra, hogy nem a diszharmónia előidézésére adatott ez az instrumentum, hanem éppen arra, hogy mágiát a polgári társadalmat tömörítse és én azt hiszem, hogy akik a törvény intencióival tisztában vannak, így is kívánják ezt az instrumentumot felhasználni. Ami a törvényhatósági tanács egybahívását illeti, Szilágyi Lajos t. képviselőtársam — nem tényleges argumentumokkal alátámasztottan — azt mondotta, hogy ez benne azért kelt gyanút, mert maga a szociláldemokratapárt is kívánja ennek a kérdésnek ilyetén való megoldását. Az tagadhatatlan, hogy most a választások megejtéséig, vagy legalább is addig, amíg az új törvényhatóság megalakulhat, körülbelül félév fog eltelni. Ezt a félévet akarjuk az átmenetre felhasználni, mert nem lehet egy ilyen óriási nagy apparátust egyik napról a másikra, 24 óra alatt átváltoztatni és egyik szisztémáról a másik szisztémára átköltözködni. Feltétlenül szükség van tehát arra, hogy egy átmeneti időt teremtsünk. r Erre szüksége van magának az autonómia képviseletének, a törvényhatósági közgyűlésnek, szüksége van ennek megteremtésére átmenetileg a törvényhatósági tanács megalkotásának, szüksége van az egyéni felelősségnek, amelyet a polgármester személyi hatásköre átadásával szintén meg kell állapítani, mert csak akkor tud a polgármester is felelősséget vállalni, ha hosszabb idő áll rendelkezésére az átmenet megalkotására. Én tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen nagyobb átalakulás átmenet, zökkenés nélkül nem fog mehetni, ez magától is értetődik, de hogy ezt az átmenetet mégis ímentül simábban tudjuk megtenni, azért annál jobb és annál helyesebb, ha mentül hosszabb idő áll erre rendelkezésünkre. Mert maguknak a törvényhatósági bizottsági tagoknak is s az egyes bizottságok tagjainak is időt kell adnunk arra, hogy ebbe az új szisztémába beleéljék magukat, viszont arra is, hogy látókörüket ehhez képest egészíthessék ki és megismerjék az új törvénynek azokat a rendelkezéseit, amelyeknek alapján új berendezkedéseiket meg kell alkotniok. Nem látom indokoltnak ezt a félelmet, mert nekem tényleg az a szándékom, hogy ez a törvényhatósági tanácsülés még lehetőleg a jövő hónapban megalkottassék és a maga hivatását át is vegye ebben az átmeneti időszakban is. Viszont magának a tanácsnak fenntartását r nem tartanám helyesnek, mert maga a tanács keresztezhetné az intenciókat a nélkül, hogy erről bárki is tudomást szerezhetne, olyan intézkedésekkel prejudikálhatna, olyan előintézkedéseket tehetne, amelyek a mi intencióinkkal, szándékainkkal talán homlokegyenest ellenkeznének. Hiszen méltóztatnak olyan intézkedésekről tudni, amikor egy ügyben, amelyről sem a képviselő úrnak, sem a pártvezéreknek, sem a törvényhatósági bizottságnak, sem nekem tudomásom nem volt, a tanács mégis meghozta a maga döntését. Egy átmeneti időben tehát ennek lehetőségét nem lehet megadni. Itt a lehetőséget az új szisztémának kell • megadni, hogy annak intenciói jussanak már az átmeneti időben is érvényre, hogy az átmenet így minél kevesebb zökkenővei legyen eszközölhető. Erődi-Harrach Tihamér képviselő úr egy igen kedves témámat pendítette meg. Az én érzéseimhez igen közelállanak a jegyzői árvaházak, mert magam is nagyon méltányolom az ország azon munkásainak ezt az áldozatkész^ ségét, akik kevésből igen sokat áldoznak erre a célra. Magam részéről, amennyiben ezt tárcám keretei és más eszközök -megengedhetővé tették, mindig készséggel állottam a községi jegyzők ezen intézményének támogatására és segítésére. Ha a jövőben több áll módomban, ezt a többet még szívesebben fogom megadni; de, sajnos, költségvetésem keretei ebben a tekintetben olyan szűkek, hogy szívem vágyát e tekintetben csak tényleg nagynehezen tudtam valamilyen formában is kielégíteni. A moziszínházakból biztosított s diszkrecionális alapon rendelkezésemre álló jövedelmek azok, amelyeket erre a célra fordítani tudok, de, sajnos, ezek a mai gazdasági viszonyok között nehezebben folynak be, mint a megelőző időkben s itt is bizonyos hiány, bizonyos hiátus áll be. De a háztartási törvény keretében szeretnék a nemzet munkásainak, a jegyzők árvái és gyermekei neveltetése tekintetében gondoskodni^ mert ezt igazán megérdemlik. Ök a ne-" veltetés szempontjából tényleg a legnehezebb helyzetben vannak, mert a továbbképzés faluhelyen lehetetlen, nekik tehát valamilyen úton-módon lehetőséget kell adni, ha nem is nagy, de valamelyes anyagi támogatással arra, hogy gyermekeik megfelelő neveltetéséről városi központokban gondoskodhassanak. Biztosíthatom a t. Házat, hogy ezek a kérdések közelfekszenek az én érzéseimhez és amit lehet,, ebben a tekintetben meg fogok tenni. (Helyeslés jobbfelől és a középen:) Rátérek most már Wolff Károly t. képviselőtársam felszólalására, amely felszólalás tulajdonképpen nem a belügyi kormányzat kapuját döngette, hanem a népjóléti minisztérium kapuján zörgetett. A magam részéről csak annyit tudnék kijelenteni, hogy ismerem a székesfővárosnak ebből a kérdésből folyó pénztári nehézségeit, eeért az a törekvésem, hogy gondosíkodás történjék a két kormányzati ág részéről, hogy ez a jövőben elő ne fordulhasson és ha más útonmódon nem, bizonyos előleg nyújtásával ez a kérdés elimináltassék. (Helyeslés.) Ezekben voltam bátor a magam észrevételeit a felszólalásokra megtenni és kérem a cím elfogadását. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon és a középen.). Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 2. cím meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 3. cím. Kérem annak felolvasását ! Petrovücs György jegyző (olvassa a 3. címet): Wolff Károly!