Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

ÎÎÔ8 Az országgyűlés képviselőházának 397. ülése Í93Ö május 23-án, pénteken. A törvényhatóságoknál az volt az elindu­lási pontunk, hogy igenis ott arra törekszünk, hogy ne pártokra oszoljék a törvényhatósági bizottság, hanem lehetőleg a polgári társada­lom egyesüljön és a világnézetek, a felfogások szerint csoportosuljanak ottan a törvénytható­sági bizottsági tagok. Ezzel szemben a székes­fővárosnál más a tényleges, az adott helyzet, amellyel a törvénynek természetszerűleg szá­molnia kellett. Itt a lehetőségeket a polgári társadalomnak és a szociáldemokráciának kel­lett megadni. Hogy most ezzel az instrumen­tummal hogyan élnek az egyes pártok, ezt ki­zárólag a pártokra kell bíznom; magam e te­kintetben ingerenciát nem is gyakorolhatok. Feltételezem a polgári társadalom többségéről. hogy ezt az instrumentumot tudja kezelni és használni s tudja belőle azokat^ a hangokat ki­venni, amelyek részére a harmóniát feltétlenül megteremtik. De ha a t. képviselőtársam ezt az instrumentumot úgy veszi kézbe, hogy mind­járt diszharmóniát akar belőle kihozni, úgy méltóztassék gondolni arra, hogy nem a disz­harmónia előidézésére adatott ez az instrumen­tum, hanem éppen arra, hogy mágiát a polgári társadalmat tömörítse és én azt hiszem, hogy akik a törvény intencióival tisztában vannak, így is kívánják ezt az instrumentumot felhasz­nálni. Ami a törvényhatósági tanács egybahívá­sát illeti, Szilágyi Lajos t. képviselőtársam — nem tényleges argumentumokkal alátámasz­tottan — azt mondotta, hogy ez benne azért kelt gyanút, mert maga a szociláldemokratapárt is kívánja ennek a kérdésnek ilyetén való meg­oldását. Az tagadhatatlan, hogy most a vá­lasztások megejtéséig, vagy legalább is addig, amíg az új törvényhatóság megalakulhat, kö­rülbelül félév fog eltelni. Ezt a félévet akar­juk az átmenetre felhasználni, mert nem lehet egy ilyen óriási nagy apparátust egyik napról a másikra, 24 óra alatt átváltoztatni és egyik szisztémáról a másik szisztémára átköltöz­ködni. Feltétlenül szükség van tehát arra, hogy egy átmeneti időt teremtsünk. r Erre szüksége van magának az autonómia képviseletének, a törvényhatósági közgyűlésnek, szüksége van ennek megteremtésére átmenetileg a törvény­hatósági tanács megalkotásának, szüksége van az egyéni felelősségnek, amelyet a polgármes­ter személyi hatásköre átadásával szintén meg kell állapítani, mert csak akkor tud a polgár­mester is felelősséget vállalni, ha hosszabb idő áll rendelkezésére az átmenet megalkotására. Én tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen nagyobb átalakulás átmenet, zökkenés nélkül nem fog mehetni, ez magától is értetődik, de hogy ezt az átmenetet mégis ímentül simábban tudjuk megtenni, azért annál jobb és annál helyesebb, ha mentül hosszabb idő áll erre ren­delkezésünkre. Mert maguknak a törvényható­sági bizottsági tagoknak is s az egyes bizott­ságok tagjainak is időt kell adnunk arra, hogy ebbe az új szisztémába beleéljék magukat, vi­szont arra is, hogy látókörüket ehhez képest egészíthessék ki és megismerjék az új törvény­nek azokat a rendelkezéseit, amelyeknek alap­ján új berendezkedéseiket meg kell alkotniok. Nem látom indokoltnak ezt a félelmet, mert nekem tényleg az a szándékom, hogy ez a törvényhatósági tanácsülés még lehetőleg a jövő hónapban megalkottassék és a maga hivatását át is vegye ebben az átmeneti idő­szakban is. Viszont magának a tanácsnak fenntartását r nem tartanám helyesnek, mert maga a tanács keresztezhetné az intenciókat a nélkül, hogy erről bárki is tudomást szerez­hetne, olyan intézkedésekkel prejudikálhatna, olyan előintézkedéseket tehetne, amelyek a mi intencióinkkal, szándékainkkal talán homlok­egyenest ellenkeznének. Hiszen méltóztatnak olyan intézkedésekről tudni, amikor egy ügy­ben, amelyről sem a képviselő úrnak, sem a pártvezéreknek, sem a törvényhatósági bizott­ságnak, sem nekem tudomásom nem volt, a ta­nács mégis meghozta a maga döntését. Egy átmeneti időben tehát ennek lehetőségét nem lehet megadni. Itt a lehetőséget az új sziszté­mának kell • megadni, hogy annak intenciói jussanak már az átmeneti időben is érvényre, hogy az átmenet így minél kevesebb zökkenő­vei legyen eszközölhető. Erődi-Harrach Tihamér képviselő úr egy igen kedves témámat pendítette meg. Az én érzéseimhez igen közelállanak a jegyzői árva­házak, mert magam is nagyon méltányolom az ország azon munkásainak ezt az áldozatkész^ ségét, akik kevésből igen sokat áldoznak erre a célra. Magam részéről, amennyiben ezt tár­cám keretei és más eszközök -megengedhetővé tették, mindig készséggel állottam a községi jegyzők ezen intézményének támogatására és segítésére. Ha a jövőben több áll módomban, ezt a többet még szívesebben fogom megadni; de, sajnos, költségvetésem keretei ebben a te­kintetben olyan szűkek, hogy szívem vágyát e tekintetben csak tényleg nagynehezen tud­tam valamilyen formában is kielégíteni. A moziszínházakból biztosított s diszkrecionális alapon rendelkezésemre álló jövedelmek azok, amelyeket erre a célra fordítani tudok, de, sajnos, ezek a mai gazdasági viszonyok között nehezebben folynak be, mint a megelőző idők­ben s itt is bizonyos hiány, bizonyos hiátus áll be. De a háztartási törvény keretében sze­retnék a nemzet munkásainak, a jegyzők árvái és gyermekei neveltetése tekintetében gondos­kodni^ mert ezt igazán megérdemlik. Ök a ne-" veltetés szempontjából tényleg a legnehezebb helyzetben vannak, mert a továbbképzés falu­helyen lehetetlen, nekik tehát valamilyen úton-módon lehetőséget kell adni, ha nem is nagy, de valamelyes anyagi támogatással arra, hogy gyermekeik megfelelő neveltetésé­ről városi központokban gondoskodhassanak. Biztosíthatom a t. Házat, hogy ezek a kérdések közelfekszenek az én érzéseimhez és amit lehet,, ebben a tekintetben meg fogok tenni. (Helyes­lés jobbfelől és a középen:) Rátérek most már Wolff Károly t. képvi­selőtársam felszólalására, amely felszólalás tu­lajdonképpen nem a belügyi kormányzat ka­puját döngette, hanem a népjóléti miniszté­rium kapuján zörgetett. A magam részéről csak annyit tudnék ki­jelenteni, hogy ismerem a székesfővárosnak ebből a kérdésből folyó pénztári nehézségeit, eeért az a törekvésem, hogy gondosíkodás tör­ténjék a két kormányzati ág részéről, hogy ez a jövőben elő ne fordulhasson és ha más úton­módon nem, bizonyos előleg nyújtásával ez a kérdés elimináltassék. (Helyeslés.) Ezekben voltam bátor a magam észrevéte­leit a felszólalásokra megtenni és kérem a cím elfogadását. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon és a középen.). Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. A 2. cím meg nem támadtatván, elfogadottnak jelen­tem ki. Következik a 3. cím. Kérem annak felolva­sását ! Petrovücs György jegyző (olvassa a 3. cí­met): Wolff Károly!

Next

/
Oldalképek
Tartalom