Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

Az országgyűlés képviselőházának 397. megoldás. Ha levonom a 21,400.000 pengőből a 2'5 millió pengő differenciát, marad 18"5 mil- j lió, amelyet mi előlegeztünk. Ebből 9 millió j likvid követelésünk van, az állammal szemben 7 millió, az egyes alapokkal szemben 2 millió. Nem fizetnek. Kilenc milliónyi likvid követelést nem tud tehát a város megkapni. Marad egy másik kilenc millió pengő, amely még nem likvid, amelynél még ezek a bizonyos megállapítások, elismerések stb. folynak. Ebből hat és fél millió terheli az államot. 13,500.000 pengőnk van az államnál és nem tudjuk a költségeket megkapni. Bocsánatot kérek nem tehetek róla, de objektív alapon hozom fel a kérdést, így csődbe megy a közegészségügy. Hiába beszélünk arról, hogy modernek vagyunk és hogy haladunk ebben a tekintetben, ez az anyagi kérdés meg fogja akadályozni az ügy elintézését. En nagyon objektív vagyok itt a Képviselőházban is, mindig esetről-esetre^ bírálom meg, hogy mi van a nemzet érdekében és a szerint foglalok állást, de ezekért a körülményekért nem vagyok hajlandó felelősséget vállalni. Méltóztassanak ezt a kijelentésemet, amelyet pártom nevében is teszek, tudomásul venni. A székesfővárosnál egészen megáll az ügy. A készletekből előlegezik ezt a 21,400.000 pengőt s most nincs pénz. Nem tudnak közmunkákat befejezni, mert ez az összeg a készletekből elvonatott. A kórházaknak nem tudunk biztosítani forgótőkét, még hitelművelet alapján sem, mert ez nem produktív befektetés. A beruházási kölcsönből is hiába akarnánk forgótőkét kiszakítani a kórházak részére, erre nincs lehetőség, mert erre nem adnak nekünk pénzt. így állnak a kórházaink. En igazán a lehető legnagyobb aggodalmakkal ülök azokban az ülésekben, amelyek •minden áldott nap megállapítják ezeket a rettenetes nehézségeket. Azelőtt ugyanis a város kapott erre előleget s most, ha a miniszter úr méltóztatik a városok és községek háztartására vonatkozó törvényjavaslatot beterjeszteni, nagyon kérem őt, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, hogy ezt a kérdést hogyan oldhatjuk meg. A város ezt nem tudja megcsinálni a folyó^ bevételeiből, nem tud . ilyen nagy összeget nélkülözni. Ezek a tárgyalások olyan hosszasan húzódnak, hogy nem tudok más megoldást elképzelni, minthogy az előleg-rendszert méltóztassék koncedálni. Nem ismerem a pénzügyminiszter úr^ indokait ebben a tekintetben, mert már másfél éve nem kapunk előleget ezekre a költségekre. Az állam liquid tartozására sem kapunk. A pénzügyminiszter úr szokott előleget folyósítani, most azonban nem folyósít már mésfél éve. Ez olyan kellemetlenséget idéz elő a város háztartásában, hogy ezért voltam kénytelen az előbb nyilvánosan megtenni ezt a nyilatkozatot, teljes felelősségem tudatában, — minthogy többen intéztek hozzám kérdést, az ellenzék részéről ás. Méltóztassanak tudomásul venni a székesfőváros legnagyobb pártja nevében, hogy nem vagyok hajlandó tovább vállalni a felelősséget, mert látom, hogy a székesfőváros egész adminisztrációja lehetetlen helyzetbe kerül' e tekintetben. A népjóléti miniszter úr most a differenciális dolgokról beszélt. En most nem arról beszéltem, hanem felemlítettem, hogy a 21,400.000 pengőből két és félmillió differenciális követelése van a városnak, összesen pedig 14 millió differenciális követelése, amely az 1 P 36 filléres különbözetből áll elő. ülése 1930 május 23-án, pénteken. 307 Ez hosszadalmas ügy s ezt el kell intézni véglegesen. Ha a törvényhatósági bizottság másképpen nem tudja elintézni, akkor meg fogjuk panaszolni a közigazgatási bíróságnál. Döntsön a közigazgatási bíróság, lehetséges-e az, hogy a méltányos önköltsépet ne lehessen felszámítani. En nem tudok más megoldást, a városnak nincs módjában ezt fedezni. Nem akarjuk azt a határozatot hozni, hogy nem veszünk fel vidékit a kórházakba. Ezt nem tehetjük; a balesetekkel kapcsolatban egyáltalán nem tehetjük, mert ha valakit elüt a villamos, vagy kocsi, attól a balesetet szenvedettől nem kérdezhetjük, hogy hova való illetőségű, kivétel nélkül mindet bevisszük a kórházba. . Ilyen körülmények között a Kókus-kórházat sem tudjuK megépíteni, mert ha ma szaporítunk ágyat a kórházban, ezzel csak a deficitet szaporítjuk, hiszen ha még 1800 ágyat állítunk fel, akkor 1800-szor 1 pengő 36 fillérrel szaporítjuk a deficitet. Ezit a felelősséget tehát nem lehet vállalni. Nem lehet ebben a tekintetben több adót kivetni. Ha megkapnánk az országos betegápolási pótadót, amelyet Budapest fizet, a tíz millió pengőt, akkor meg tudnánk tenni. Nem is tudnék más megoldást, minthogy ez legyen egy előleg, amelyet a városinak adnak, amelyet azután elszámolunk, hiszen minden számla el lesz számolva. Mióta nem a belügyminisztériumban van összpontosítva ez a kérdés, hanem két minisztériumban, azóta ez nem racionalizált kérdés; meg kell állapítanom, hogy ez, a két helyen való elintézés nem racionális megoldás. (Szilágyi Lajos: Egy gazda kell, hogy legyen!) Kétségtelen, hogy ezelőtt csak a belügyminisztériummal állott szemben a város, de a mai helyzet, ahogyan most van, csak az adminisztrációt súlyosbítja. En a legnagyobb lelkiismeretességgel és komolysággal állok ebben a kérdésben itt ezen a^ helyen és nagyon kérem az illetékeseket, méltóztassanak ezt az el nem odázható kérdést valamilyen formában megoldani, mert különben ebből olyan bajok fognak keletkezni a város és a közegészségügy szempontjából, amely bajoknak a következményeiért, mondom, elhárítok minden felelősséget. Ezért ragadtam meg az alkalmat, hogy ezt szóbahozzam a belügyminiszter úr és a pénzügyminiszter úr előtt. (Helyeslés a baloldalon és a balkösépen.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem. kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A felvetett kérdésekre röviden ikívámok válaszolni. Nem egészen budgetszerű kérdések azok, amelyek felvetődtek. Különösen Szilágyi Lajos t. képviselőtársam inkább várospolitikai kérdést vetett fel felszólalásában, amelyhez a magam részéről alig tudnék hozzászólni, de bátor vagyok kijelenteni, hogy az ő jóslásai nem váltak be ebben a tekintetben, mert hiszen mindaz, ami így elkövetkezett, elkövetkezett volna egyébként is. A képviselőtársam összehasonlítást tesz két tojás közt, hogy úgy fejezzem ki magam, a törvényhatósági törvény és a székesfővárosi törvény között, pedig ez a kettő csak hasonló, de mégsem ugyanaz. A képviselőtársam mindenáron azt akarná a két tojásra ráfogni, hogy ugyanaz. Amint nincs két egyforma tojás, t. leépviselőtársam, ugyanúgy ez a két törvény is más-máis elgondolásból induit ki, tehát nem is lehet ezt a kettőt azokban a vonatkozásokban összehasonlítani, amelyekben eltérnek egymástól.