Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

292 Az országgyűlés képviselőházának , reknek nem jó> de az országnak .ió. (Élénk ellenmondások a jobboldalon. -— Éri Márton: Az országnak először kenyér és munka kell, nem titkos választójog-! — BródyErnő: A nyílt szavazás hozza a munkát és a kenyeret? Csak ágy dől a kenyér a nyilt szavazással?) Ezzel a nyiltszavazásos rendszerrel megint mesterségesen aláássák az állami élet alapjait, gyengítik azokat az erkölcsi pilléreket, azokat az erőiforrásokat és erőtényezőket, amelyek a nép naff y tömegeiben rejlenek. (Fábián Béla: Meggyengítik a nép felelősségét! — Egy hang a jobboldalon: Titkos felelősségi) A nép nagy tömegeit, igenis, felelősségteljesen be kell vonni az állami élet kereteibe és akkor szilárdabb alapokon nyugszik az állam, mint a nyilt szavazás rendszere alapján. A nyiltszavazásos rendszerrel terrorizálják a választásokat, amikor úgy jönnek létre a parlamenti többségek, mint ahogy minálunk létrejönnek. Amikor mi erről beszélünk, akkor azt akarjuk, bogy ez az állam megerősödjék, az urak pedig nem akarják ugyanezt. (Ellenmondások a jobboldalon.) Az urak rossz nemzeti politikát csinálnak, mert hatalmi, önző osztályszempontokból indulnak ki a maguk szűk látkörű szempontjaiból, (Malasits Géza: A saját hatalmukat az államiéridek elébe helyezik!) hogy kormányon maradhassanak. Ez az egyetlenegy szempont vezeti az urakat, nem pedig az a szempont, amely egy nagy kormányzati koncepcióban és ennek erkölcsi erejében gyökerezik. Csák Károly t. képviselőtársam is beszélt itt — nagyon helyesen — azokról az erkölcsi értékekről, amelyek a közigazgatásiban kell, hogy érvényesüljenek. Nagyon helyes ez a felfogás, mert hiszen ahol az erkölcsi szempont érvényesül a közigazgatásban, ahol a közigazgatás felülemelkedik a pártoskodáson, ott van hatalom, ott van meg az állami organizmusnak ereje, ott van tisztelet a közigazgatás iránt. Angliának világuralma semmi másban nem rejlik, mint a jó közigazgatásban. Ezt megállapították már azok a politikusok, akik kutatták az imperialista államok tönkremenését 'és megmaradását. . Angliának képzett közigazgatása megtanítja az idegen népieket olvasni, dolgozni, vagyont szerezni. Hogy ezzel szemben nálunk milyen a közigazgatás, arra nézve jellemző, hogy a miniszter úr itt felállott tegnap és ' beszélt arról, hogy a szociáldemokraták mennyi gyűlést tartottak, de nem beszélt arról, hogyha három ember összejön egy alapszabályokkal bíró szervezetben, ezt be kell jelenteni, ez hatósági engedélyhez van kötve; Nem befizélt arról sem, hogy betiltja a politikai gyűléseket azért, mert nem akarja, hogy olyan kérdésről beszéljenek, amely a kormánynak kellemetlen. Nézze meg Angliát, Kanadát, Egyiptomot, nézze meg az angol állami gyarmatokat: ott lehet gyűlést tartani kedvezőbb feltételek mellett, mint Magyarországon. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Malasits Géza: Ha azt csinálnák nálunk, amit az indusok, vér folynék az utcákon!) Elnök: Kérem a képviselő urat^ szíveskedjék uralkodni magán és méltóztassék az ilyen sértő kijelentésektől tartózkodni. (Zaj.) Farkas István: En uralkodók magamon, csak tényeket állapítok meg, olyan tényékét, (Egy hang a jobboldalon: Nagyon messze hajózik!) amelyek megfelelnek a valóságnak. Mit szól ön t. miniszter úr ahhoz, hogy önök nem engedték meg, hogy a munkásság május elsején felvonuljon, és ugyanakkor Romániában (Elnök • csenget.) - a romián területen lévő magyar munkás ok megünnepelhették május else'. ülése 1930 május 23-án, pénteken. jét, (Elnök folytonosan csenget. — Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk az elnököt.) sőt Romániában magyar «munkás előadást tarthatott az állami rádión keresztül május elsejének jelentőségéről. Itt gyűlést sem tarthattak a munkások. (Elnök csenget. — Br. Podmaniczky Endre: Az elnök úr kíván beszélni! — Zaj.) Ez tény, ez igaz. Elnök: Ismételten kérem a képviselő urat, hogy szíveskedjék nyugalmát megőrizni... Farkas István: Egészen nyugodtan beszélek. Elnök:... és méltóztassék a tárgynál maradni. (Zaj a szélsőbalodálon. — Malasits Géza közbeszól) Malasits Géza képviselő úr és a többi képviselő urak itt a baloldalon örökösen a szólásszabadságot hangoztatják és nem engedik meg azt, hogy az elnök a házszabályok alapján elnöki jogaival élhessen. Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek , nyugalmukat, higgadtságukat megőrizni és tárgyilagosan tárgyalni az első címet. Farkas István: En tényeket említek meg, s ha az urakat bántják ezek a tények, arról nem tehetek. (Zaj a jobboldalon.) Tény és való az, hogy ott Romániában lehetett az állami rádión keresztül május elsejéről előadást tartani, minálunk pedig egy gyűlést sem lehetett"; tartani. Hát mit gondolnak, hogyan disztingváljon akkor az a munkás ott az elsaakí1 tott részeken és a hazai részen? Miért van ez a megkülönböztetés itthon Magyarországon? Azért, mert olyan kormányzati rendszerünk van, amely nem tudja másképpen elintézni a kormányzás módszereit, mint csak egyedül a hántással, s így nem tud felemelkedni arra az erkölcsi 'magaslatra, amelyre a közigazgatásnak fel kell emelkednie. Ha a közigazgatás felemelkednék az erkölcsi magaslatra, akkor nem alakulhatna ki róla olyan kedvezőtlen vélemény, amilyen ma a köztudatban van. (Éri Márton: Legyen csak Románia az ideáljuk! — Malasits Géza: Ismerjük a magyar munkásokikal való bánásmódot idehaza! •— Elnök csenget.) Farkas István: Nálunk betiltják a gyűlésekét, így például betiltották a függetlenségi pártnak 25-ére bejelentett népgyűlését, betiltották a szociáldemokratapárt népgyűlését. Nem gondolják az urak, hogy mindez olyan erőszakolt hatalmi ténykedés amely — hogy a legenyhébben fejezzem ki magam — mindenkiből ellenszenvet vált ki? Mi veszélye származott volna az államnak abból, ha megengedik a népgyűléseket? Semmi. Lefutnak a gyűlések ott, kibeszélik magukat az emberek, és meg vannak nyugodva. A kormányzat azonban nem akar megnyugvást, nem engedi ezt; azt akarja, hogy az emberek felbőszüljenek; Ugyanez a helyzet a fővárosi választói névjegyzékek kérdésében, amelyről Bródy t. képviselőtársam beszélt. Kétségbe kell esnie az embernek, hogy felmerülhet az, hogy a m. kir. belügyminiszter úr a törvény felhatalmazása alapján olyan rendeletet fog kiadni a fővárosi választói névjegyzékekre vonatkozólag, mint amilyet a sajtó ismertetett, ez megjejenhetik a sajtóban, és a miniszter úr nem siet megcáfolni, hogy igenis a kialakult gyakorlathoz tartja magát, hanem hagyja, hogy így legyen, mert vannak klikkek, pártok, amelyek örülnek annak, ha olyan rendelkezés történik, amely a jogtól megfoszt jogokkal bíró embereket. Miről van ugyanis ezeknél a névjegyzékeknél szó? A legutóbbi fővárosi törvény felhatalmazást ad a belügyminiszternek arra, hogy a választók összeírásának, valamint a névjegyzékek el-