Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

282 Az országgyűlés képviselőházának 39 7. ülése 1930 május 23-án, pénteken. mának leszállítása elkerülhetetlenül szükséges. Ha a mélyen t. belügyminiszter úr helyesnek és jónak látta a székesfővárosi törvényhatósági bizottság választott tagjainak számát az eddigi 250-ről 150-re redukálni és ebiben valamennyien egyetértettünk vele, mert a túlságosan nagy testületek munkaképessége kisebb, mint a kisebb testületeké, akkor, ha körülnéznek ebben a teremben akár most, akár más hétköznapokon, megállapíthatjuk azt is, hogy a képviselők számának 245-ben való megállapítása óriási túlzás. A tényleges képviselők száma ennél ma is sokkal kevesebb; a névleges képviselők vannak többségben. Névleges képviselőknek azokat a képviselőket nevezem, akiket itt a törvényhozás Házában a legritkább esetekben lehet látni, akik tehát kerületüket csak névleg képviselik, tényleg azonban a törvényhozás munkájában semmi tekintetben^ részt nem vesznek. A múlt év ^égén egy újságíró igen helyesen mutatta ki, hogy a Képviselőház aktív munkájában hány képviselő vesz részt. Nem tudta elérni a 80-as számot azoknál, akik a múlt ülésszak alatt legalább háromszor felszólaltak, pedig azt hiszem, hogy egy képviselőnek egy ülésszakban legalább háromszor való felszólalása tekinthető a törvényhozói munkateljesítés minimális mértékének. Ez az újságíró 90 olyan képviselőt mutatott ki, aki a plénumban egyetlen felszólalásával sem képviselte az ő kerületét egyetlen felszólalásával sem teljesítette az ő törvényhozói kötelességét. Ezek mellett az állapotok mellett és a teremnek mai és rendes hétköznapi képe mellett Csonka-Magyarországnak igazán luxus 245 képviselőt tartania. Ha a miniszter úr abban az irányban tudná a képviselők számát megállapítani, amennyi az itteni tényleges képviselők száma, azt hiszem, ez gazdasági megtakarítás, valamint a törvényhozás munkaképessége tekintetében is csak előny lenne az országra. Ha a 245-ös számot 150-re méltóztatnék leszállítani, mint ahogy a fővárosnál méltóztatott csinálni, azt hiszem, az egész ország tapsolna ennek a lépésnek. Ezzel a kérdéssel azonban szorosan összefügg a kerületek aránytalanságainak eltüntetése is. Minden alkalommal, amikor a közigazgatási javaslataiknál a közigazgatási választókerületeik számáról beszéltünk, mindig azok az aránytalanságok jöttek itt argumentumként előtérbe, hogy vannak ma országgyűlési választókerületek, amelyekben. 600 választó' van és vannak olyan országgyűlési választókerületeik, amelyekben 12.000-en felül] van a választók száma. (Br. Kray István: Huszonkétezer! Zalaegerszegen!) 22.000-en felül. A 600 és a 22.000 között azután igazán olyan óriási latitüd van, amely méltán kihívja a kritikát. Ha a fővárosi törvényhatósági választásoknál a 10.000 és a 45.000 választás kerületek közötti aránytalanságot felhozták, — és jogosan hozták fel ebben a teremben, hogy négy és félszeres diszoaritás van eayes kerületek közt — hogyan jövünk akkor ahhoz a négy venszeres diszparitáshoz. amely azáltal áll elő, hogy 600 és 22-000 választás választókerületek vannak. Feltétlenül szükséges tehát a választókerületek bizonyos arányosítása, ami természetesen matematikailag pontosan soha keresztül nem vihető, bizonyos átlagos választói létszámmal- Azt hiszem, ha 15.000-ben vagy 20.O00-bén méltóztatnak az átlagos választói létszámot megállapítani, akkor olyan kontingens jön ki, amely az ország viszonyainak sokkal jobban megfelel, mint a mai rendszer. Várom és szeretném tehát, ha a miniszter úr törvényelőkészítő osztályában a kerületi beosztásnak ez a munkája valamikép megindulna, mert méltóztatnak tudni, hogy ennek a Képviselőháznak mandátuma a jövő esztendőben lejár és az utolsó percben nem tanácsos ilyen kerületi beosztást csinálni. (Szabó Sándor előadó: Nem jár le, csak 1932-ben! Rémképeket festünk! 1932-ben jár le!) 1931 végén jár le. (Szabó Sándor előadó: 1932-ben jár le! — Malasits Géza: Az összehívás számít, nem a választás! — Zaj.) Minthogy most úgyis nyári szünetre megyünk, ebben az esztendőben ősszel, vagy a tél folyamán (kell arról gondoskodni, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat idejöjjön. Azt a törvényjavaslatot elő kell készíteni, annak előzetes tárgyalásai vannak. Szerinteni tehát itt van a legfőbb ideje annak, hogy a kerületi beosztásról szóló törvényjavaslatot előkészítsék. (Szilágyi Lajos: A kerületi beosztással a fővárosi törvényben is bajok vannak!) A székesfővárosnál nem kérünk semmiféle kivételit, semmiféle kegyet. Amennyiben átlagosan meg méltóztatnak állapítani a választókra eső képviselők számát, a főváros ezzel a képviselőszámmal mindig meg lesz elégedve, mert hiszen a székesfőváros képviselete nem a minimális, hanem inkáibb a maximális határ felé közeledő létszámban van megállapítva. Ezzel kapcsolatban nem hallgathatom el abbeli véleményemet sem, hogy a választási eljárás módozatairól is szükséges volna novelláris intézkedéssel a ifokozatois haladás jegyében egy lépéssel előremenni. Tudom, hogy a mélyen t. többségi párt a titkos választási eljárás elvi alapján áll. A mi pártunk, a keresztény gazdasági és szociálispárt feltétlenül és határozottan az általános, egvenlő, titkos, és a nőkre is egyenlően kiterjedő választójognak és a lajstromos szavazási mód bevezetésének elvi álláspontján áll és ezt állandóan és minden alkalommal, amely rendelkezésére áll, sürgeti. (Rothenstein Mór: De támogatja azt a korinán vt, amely ezt nem akarja!) Bízza azt mireánk, igen t. képviselőtársam. Mi nem személveket, hanem elveket támogatunk és mindaddig, amíg elvi tekintetben egy plattf ormon tudunk lenni a kormánnyal, (Rothenstein Mór: Beszélnek, de máskép szavaznak!) minden körülmények között támogatni fogiuk a kormánynak mindenirányú javaslatát1 ellenben, ha az a mii elveinkkel ellenkezik, nem támogatjuk. (Rothenstein Mór: Elveik fenntartása mellett P Volt alkalma a t. képviselő úrnak ezt a legutóbbi közigazgatási iavaslatok tárgyalása alkalmával látni, lamikör ez a párt nem tudott együtt szavazni ia többségi párttal és- méltóztatott látni, akkor is férfiasan megállta a helyét ez a párt itt a. Házban és elvi álláspontiát leszegezte. Méltóztatott látni, hogy kivívtuk például a nőknek megyei városokban való választ•haitóságának törvénybe iktatását. (Rothenstein Mói-: Önn"k vjvték ki?) Mi voltunk bátrak ezl kivívni. Véletlenül énpen az én indítványom volt az, amelyet akkor a Kénviselőház a (miniszter úrral szemben elfogadott. Mi ezeket a kérdéseket nem titkoljuk és nem csinálunk belőlük semmi tekintetl^en kahinetké^dést. Mi lojálisán megmondjuk, hogy vannak olyan dolgok, amelyekben együtt tudunk működni és vannak olyan dolgok, amelyben nem tudunk együttműködni. De mindent ellenzéki szemüvegen át bírálni nem fogunk sohasem, mindig objektív szemüveget fogunk használ ni ezekben a. kérdésekben. Most is azt mondom, nártom elérkezettnek látja az időt arra,— különösen a törvényhatósági választások titkos szavazási módszerrel való lefolytatása után, amelynél nem lehet azt mondani, hogy sötét-