Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

Az országgyűlés képviselőházának 39 7. ülése 1930 május 23-án, pénteken. 283 »égibe ugrás történt volna — hogy további lépések történjenek. A törvényhatósági választások titkos szavazással nem csináltak valami radikális forradalmat a törvényhatóság összetételében és méltóztatott meggyőződni róla, hogy a mai tör vényhatóság és a múlt törvényhatóság között nincsen olyan rettenetes differencia a t'tkos választójognak teljes mértékben való életbeléptetése folytán, amely indokolttá tenné az aggodalmat az országgyűlési választások titkosságának bevezetése, egy lépésnek előre való megtétele tekintetében. Ha érett a magyar nép arra, hogy titkosan válassza törvényhatóságát, felfogásom szerint érett arra is, hogy országgyűlési képviselőit is titkosan válassza. En azonban természetesen honorálom^ a mélyen t. többségi pártnak azt a gondolkozásmódját, amely szerint ők nem egyszerre, hanem fokozatosan kívánnak előrehaladni és éppen ebből a tekintetből meggondolandónak tartom^ azt, nem volna-e már most indokolt a iövő választásra vonatkozó olyan novellának beterjesztése, amely legalább a mostani rendszernél — amikor a törvényhatósági városok titkosan választanak, ellenben a megyei kerületek nyilt szavazási módszerrel szavaznak — egy közbenső állapotot teremtene, 'hogy tudniillik a megyei városok és a megyei városok kerületei a jövő választásnál már ütkos szavazói módszerrel választhassák meg képviselőiket. Ez a gondolat, azt hiszem, megfelelne a fokozatos haladás, elvének, és azt hiszem, ezzel a kormány és a kormányzópárt megmutatná a külföld felé is annak a törekvésének a komolyságát, hogy ő is hajlandó és ő is szándékozik áttérni a titkos választási módszerre, ő is hajlandó lépéseket tenni a demokratikus haladás felé. Mi, mint a keresztény demokrácia reprezentánsai, kérjük és instáljuk a kormányt, hogy ebben az irányban tegyen ihatározott előrehaladó lépést. En nem vagyok azon az elvi állásponton, hogy ritkán, de nagy lépéseket kell tenni, mert ez ugrás. (Egy hang jobbfelől: Állandó haladás! — ErődiHarrach Tihamér: Ez a helyes!) En azon az állásponton vagyok, hogy fokozatosan és kisebb lépéseket kell tenni, mert ez a haladás. De ha választás után választás következik és ezen a téren semmi néven nevezendő lépés nem történik, ez az én felfogásom szerint stagnálás. Ezeket vagyok bátor a mélyen i belügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlani. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház!. A titkos szavazati jog kérdésében Magyarország, mint közjogi csoda áll az egész világon. Szövietoroszország és Magyarország az a két hely, ahol nincs meg a ^titkos szavazás, különben a földteke minden tájékán, az összes világrészeken már be van hozva a titkos szavazás. Nem tudom megérteni, hogyan lehet az, hogy ez a Magyarország mindenre megérett, folytonosan hangsúlyozzák Magyarország kulturális fölényét, Magyarország megérett a párizsi egvezményre, (Rothenstein Mór: Arra igen!) Magvarország megérett a legsúlyosabb teherre, Magyarország az összes szomszéd államokkal szemben fölényben van a kultúra szempontjából, a magyar földművesosztály mindig állandó dicséretek tárgya, de amikor jogról van szó, jogot nem akarnak adni a magyar népnek. Most már a titkos szavazati r jog kérdésében a nemzetiségi kérdés sem játs'zhatik szerepet; amióta Magyarország ilyen csonka módon önálló lett, a nemzetiségi kérdés nem zavarja ennek az ügynek az elintézését. Szóval az, ami évtizedeken keresztül hátráltatta a titkos szavazati jog behozatalát, ma nincs meg. Es még sem tudunk rátérni a titkos szavazati jogra. Nem tudom ezt mással megmagyarázni, csak azzal, hogy ez a reakció tombolása, a reakció túltengése, a reakció ne>m érzi imagát másképpen biztosnak, mintha csendőreivel és egész hatalmi szerkezetével függő helyzetbe hozza a választókat. Másképpen nem tudna a maga hatalmát biztosítani. Hiszen egy kormány, amely a nép kegyét nem is keresi, de a nép verdiktjét magára nézve kötelezőnek ismeri el, belemehet a titkos szavazásba. A kormány örüljön annak, ha ilyen módon vagy megkapja a bizalmat az országtól, titkos szavazás útján is, vagy pedig megmondják róla a verdiktet, hogy nem alkalmas az ország vezetésére. Ez a legalkotmányosabb mód az ügyek elintézésére. Miért húzódik, miért fázik ettől a kormány? Lehetetlen helyzet az, hogy egy országban a^ kötelességeket mindenkire egyformán kiróják, de jogokban csak néhány réteget akarjanak részesíteni. En, :a főváros képviselője, ahol titkos szavazati joguk van a szavazóknak, felszólalok a falusi nép érdekében és követelem az egyenlőtlenség megszüntetését. Miért van az, ihogy a városi népnek joga van titkosan szavazni, a falu népének pedig nincs erre joga? Miért degradálják a falu népét, a vidéki városok közönségét másodosztályú polgárokká? Ebből a privilégiumból a főváros és a törvényhatósági városok nem kérnek, ők nem akarnak monopolisztikus és privilegizált helyzetben lenni. Magyarországon ne osszák folyton az embereket többféle rétegekre, a szerint, hogy hol laknak. Miért legyen egy embernek más joga, ha a fővárosban lakik és miért legyen más joga;, ha a vidéken lakik? Ez az a különbség, ez az a diszparitás. amely megvan a főváros és vidék között és én mint fővárosi követelem a vidék számára a teljes jogegyenlőséget. Nem akarunk monopóliumot, nem akarunk privilégiumot. Mi igenis a régi, nagy magyar történelmi osztályok tradíciói alapján járunk^ el. A negyvenes évek történelmi Magyarországa is behozta a népet az alkotmány sáncaiba. Ott lemondtak az előjogokról a történelmi osztály nagyiiai, a történelmi osztály dicső nagy neveinek viselői és képviselői; _ nem az üldözöttek, nem az elnyomottak és jogfosztottak vívták ki a maguk jogát, hanem a nagy nevek viselői, a Kossuthok, a Deák Ferencek, a Széchenyiek, a Bezerédiek, a Beöthy Ödönök, a Pálóczy Lászlók, a Szemere Bertalanok hozták be a vidéknek, a földnek a népét az alkotmány sáncaiba. Mi, ezeknek a nagy időknek epigonjai, szintén az ő szellemükben, tejhát a magyar szellemben, a magyar tradíció, a magyar jogfejlődés szellemében gondolkozunk és járunk el, amikor egyenlő jogot követelünk a város és falu népe számára. Nincs különbség közöttünk. Ember és ember között származás tekintetében nincs különbség. Különbség van az emberi munka, az emberi képességek szempontjaiból, de az emberi jogok szempontjából ember és ember között különbséget tenni nem szabad. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Természetes!) A jog szempontjából tehát ez a helyes, ez a jogegyenlőség, ez a demokratikus felfogás. A demokratikus felfogás nem ad ígérvényeket. Nem mondom én azt, hogyha itt az egész országban lesz általános, titkos szavazati jog, akkor itt egyszerre minden jóra fordul. Ezt nem állíthatom és nem adhatom ki ezt az ígérvényt. De viszont emberi és politikai szempont-