Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-397

Az országgyűlés képviselőházának 39 gyorsíró társadalom évtizedeken keresztül széttagolt állapotban volt a különböző gyorsírási rendszerek egymással vetekedtek, egymással küszködtek és birkóztak, elegendő mentség volt arra, hogy egyideig bizalmatlanul, legalább is várakozó állapotban nézzük, hogy mi történik és csak azután határozzuk el magunkat fontosabb lépésekre a törvényalkotás terén. Amióta azonban az egységes magyar gyorsírást megalkották, — s ennek immár három esztendeje — amióta a különböző rendszereknek egymással való vetekedése megszűnt. amióta a kormány kötelezővé tette a gyorsírástanítást a középiskolában, azóta beállott az a helyzet, reánk, törvényhozókra nézve beállott az a kötelezettség, hogy most már behatóbban foglalkozzunk a gyorsírással olyan tekintetben, hogy figyelmeztessük a kormányt, hogy a gyorsírást a közigazgatás egyszerűsítése, gyorsítása és olcsóbbítása tekintetében a jövő esztendőben fokozottabb mértékben vegye igénybe. Letagadhatatlan, hogy óriási nagy a jelentősége, óriási nagy a hasznossága a gyorsírásnak és a gyorsírás immár a modern korszakban, a mai zakatoló időszakban nélkülözhetetlen eszköz a közigazgatásban. Ha egyebet nem tekintek, mint az idővel való takarékos gazdálkodást, ha egyebet nem tekintek, mint hogy mennyi időt meg lehet takarítani a közigazgatási hatóságoknál a gyorsírásnál, már eléggé méltattam, hogy miről van szó. Ha arra mutatok rá, hogy mennyire megkönnyíti a munkát a közigazgatási tisztviselőnél az, ha ő gyorsírást is tud, akkor már a második indokot sorakoztattam fel a mellett, hogy ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozzunk. Kétszerte-háromszorta gyorsabb a munka, viszont sokszorozottan könnyebb. Nem is tudok számot mondani, hogy hányszorta könnyebb a munka, ha az ember gyorsírást tud. Ha pedig a pontosságra, a megbízhatóságra gondolok, akkor a közigazgatási életben a gyorsírásnak még nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanom. A fellebbvalótól vett utasításnak gyorsírással való lejegyzése, a kihallgatások alkalmával, közvetlenül, amikor elhangzik a szó, annak gyorsírással való lejegyzésé, telefonálásoknál az üzeneteknek közvetlen lejegyzése a közigazgatási életben olyan értékes és megbecsülhetetlen valami, hogy tényleg vitán felül áll, hogy ma, 1930-ban és a most következendő esztendőkben a gyorsírást a közigazgatásban fokozottabban kell használni. Hogyan állunk a gyorsírás kérdésében a tisztviselőket illetőleg

1

? Kétségtelenül vannak tisztviselők, akik a gyorsírást nem tudják. Azon az állásponton vagyok, hogy követelni kell, hogy minden tisztviselőnek, akinek eddig akár az iskolában, akár később nem volt útja és módja, nem ' volt alkalma arra, hogy a gyorsírást elsajátítsa, most alkalmat, utat és módot kell adni, hogy ezt elsajátíthassa. Ezt kormánysegítség nélkül Jehetetlen e^v tényleges állományú tisztviselőnek. De hogy megkövetelni jó, okos és jogos, ez már az előbb mondottakból is következik. Kérem tehát a t. belügyminiiszter urat, hasson oda, hogy minden tisztviselő, aki közigazgatási szolgálatban áll, isajátítsa el a gyorsírást. Budapest székesfővárosnál ez már be van vezetve; ez a kötelezettség ki van imond

va. Gyorsírási tanfolyamok állnak fenn, az új tisztviselők felvételénél pedig ia gyorsírás tudása, mint elengedhetetlen, nélkülözhetetlen kellék van beállítva. 'Sajnálom, magam is mulasztást követr

. ülése 1930 május 23-án, pénteken. 281 tem el, hogy akkor, mikor a vármegyei és városi törvényjavatlatot tárgyaltuk, nem mutattam reá erre a több egyéb fontos kellék kikötése alkalmával és nem kapacitáltam ,a t. belügyminiszter urat arra, hogy a közigazgatási fiatal tisztviselők felvételük előtt igazolni legyenek kötelesek a gyorsírás ismeretét. Elismerem, objektíven meg kell, hogy állapítsam, hogy a belügyminisztérium ezideig sem mutatkozott érzéketlennek ez iránt a kérdés iránit. Tudom, részletes adataim is vannak rá, hogy a rendőrség szolgálatában a detektívtestületben tanfolyamokat (rendeztek a gyorírás elsajátítására. Tudom azt is, hogy ezek a tanfolyamok többé-kevésbé jó eredménnyel végződtek. Mégis <azt kell mondanom, hogy mindez kevés. A t. belügyminiszter úrnak ezt a kérdést egész szeretettel fel kell karolnia és nagy intenzívitással kell odahatnia, hogy a közigazgatásiban .a gyorsírás az egész vonalon bevezettessék. T. Ház! Mivel pedig a gyorsírás immár tudományszámba, műlvészets'zámba megy, a t. belügyminiszter úrnak, éppúgy, mint 'miniszterkollégáinak, megértéssel kell leninié az iránt, hogy a gyorsírás művészetét à kormány kellően honorálja is. Nekem tudoimásom van arról. hogy azok a rendőrök, akik elsajátították a gyorsírást, mlzerábilis ^csekély összeggel honoráltatnak, hogy óránként csak^ 50 fillér többköltséget számíthatnak fel tisztán azért, mert a gyorsírást tudják. Mivel a gyorírás, amint már mondottam, tudomány és művészet, ezt honorálnia kell a belügyminiszter úrnak is és minisztertársainak is. E tekintetben tehát olyan beosztást kell. csinálniok a maguk gazdálkodásában, hogy erre a oélra^ is jusson, mert ez a "él a közigazgatás nagy érdekei szempontjából elsőrangú fontossággal bir. Ezt tartottam szükségesinek elmondani a központi igazgatás címénél, miint olyan címnél, ahova a itörvényelőkészítés és a^ rendeletalkotás joga is tartozik. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! A miniszter úr tegnapi beszédében ismertette az Ő törvényelőkészítő osztályának működési tervezetét és egy sorozatát tárta elénk azoknak a figyelemreméltó törvényjavaslatoknak, melyekkel a törvényelőkészítő ügyosztályban ezidőszerint foglalkoznak. A magam részéről közvetlen' tapasztalatból is .szerencsés vagyok megállapíthat nfi azt, hogy a miniszter úr törvényelőkészítő osztálya permanens és talán túlfokozott működésben van. Minden elismerést .megérdemel ezeknek az uraknak önfeláldozó, áldozatos munkája és az a munka, amelyet ;a közigazgatásnak minden téren való megjavítása érdekében újabb és úíabb gondolatokkal és javaslatokkal lépnek előtérbe. Azt hiszem, helyes, hogy miután már két közigazgatási reformot megalkottuk és a továbbiak előkészítés alatt állásáról információt szegeztünk, ha itt a Házban is elismerő meffjegvzés hangzik el ezeknek az uraknak működéséről. Mindennek dacára várom azokat a további leneseket is, amelyek most már^ nemcsak a közigazgatásnak, hanem az országgyűléssel kapcsolatos kérdéseknek rendezésében is égetően szükségesek. Már az 1926, évi választásokat megelőző nemzetgyűlésen, 1925-<ben szó volt a kerületek számának új megállapításáról, az országgyűlési kerületek arányosításáról és kiigazításáról. A mostani költségvetési vita alatt több oldalról merült fel az a gondolat, hogy a képviselők szá-