Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-396
Az országgyűlés képviselőházának 396. Ungban: 38.79%. Ebből méltóztatnak látni, hogy ha egy község 50%-kai van adópótlékolva, ott, hol a vármegyei hozzájárulás majdnem 39%-ot tesz ki, a községnek csak 11%-a marad. (F. Szabó Géza: 22% nem az országos átlag!) Van összesen 3379 községünk, ebből 50%-on felül volt pótadója 1928-ban 940 községnek, 1929-ben 1216 községnek és 1930-ban 1633-nak. (Zaj a jobboldalon.) Már maguk ezek a számok is nagyjában mutatják azt, hogy itt milyen szélsőségekben mozognak a községi háztartások. Ennek a kérdésnek megoldása természetszerűleg nem egyszerű, hanem problémaszerű. A mi első elgondolásunk is teljesen csütörtököt mondott. Mostani elgondolásunk az, hogy minden községben egy normál költségvetést kívánnánk. Ez a normál költségvetés természetesen ugyanazokon az alapelveken épülne fel és annak költségeit lehetőleg az állammal kívánjuk viseltetni, és a község a jövedelméből fennmaradó részt az autonómia költségeinek fedezésére fogja fordíthatni. Eddigi számításaink szerint az 50 és 100%-os pótadók éppen fordítva állanának, mint ahogy ma állanak, tehát igen kedvező helyzetet teremtene ez a megoldás. Természetesen a mi kimutatásaink szerint az államnak valamivel nagyobb áldozatot kellene itt hoznia, de viszont gondolunk arra is, hogy bizonyos költségeket, amelyek abszolúte nem tartoznak a községi háztartás keretébe, talán magának az államnak kellene átvenni a maga rendes budget jenek keretein belül. Azonkívül be kívánnánk hozni bizonyos formában az országos átlag érvényesítése alapján egyes kérdéseknek országos alapon való megoldását. (Helyeslés.) így szeretném a nyugdíjkérdést megoldani, amelynek költsége ma 6 és 7% között, 19 és majdnem 20% között variál. Azonkívül a szegénykérdés és az általánosabb természetű kérdések megoldását szintén általános megoszlása alapján szeretném elérni. A legsúlyosabb probléma nem a háztartás, hanem a háztartást esetleg megzavaró momentum: az egyházi adózás kérdése. Ezt a kérdést természetesen az egyházakkal egyetértőleg kell letárgyalnunk. Itt is a leghelyesebb volna, amint már Csák Károly t. barátom megemlítette, ezt a kérdést az egyházak által egységesen kivetendő pótadóval rendezni és így ezek az ezren felüli pótadók is eltűnnének. Általános közérdek, hogy mindenütt iskola, templom, stb. legyen, hogy ebben is a hívek a maguk közös érdekeinek megfelelően viseljék egyháziakban ezt a terhet, egyformán megosztva és egyforma alapon, mert nem helyes az, ahogy ez a megoszlás ma van, hogy minden egyházközségben külön adózási szisztéma szerint, külön kivetési mód szerint, minden ellenőrzés és felügyelet nélkül történik ezeknek a dolgoknak intézése. Itt bizonyos egységet kívánunk ebbe a kérdésbe belevinni. Nem könnyű a kérdés megoldása, mert magukat az egyházi autonómiákat és a fennhatósági jogokat érinti ez a kérdés, de mi mindenesetre ezekkel a hatóságokkal egy étertől e^ kívánnánk ezeket a kérdéseket megoldani. Ami a vármegyék adózását illeti, az, hogy önálló adóztatási módot kívánunk-e behozni, vagy pedig a vármegyéket országos átlagban egy közigazgatási adó kivetése révén juttatnánk megfelelő bevételhez, ezek még csak felvetődött gondolatok, amelyekben a döntés természetszerűleg még nem történt meg. Az erre vonatkozó memorandum márkészen van, a legközelebbi időben a pénzügyminiszter úrral ezt a kérdést letárgyalom és akkor adjuk ki az ÍOÉPVISET.ÖR-ÁZI NAPIA xxvm, ülése 1930 május 22-én, csütörtökön. 273 ott eldöntött elvek alapján a törvénytervezetet előkészítésre. Ha az elkészül, remélem, a nyár utolján mindenesetre módunkban lesz az illetékes tényezőkkel is ankét útján is ezt letárgyaltatni és módom lesz azt még ennek az évnek folyamán a t. Ház elé terjeszteni. Nem mulaszthatom el azonban azt, hogy rá ne mutassak arra, hogy úgy a városoknál, mint a vármegyéknél is hogyan áll a kölcsönök ügye. Számokban meg fogom itt említeni, hogy mennyi a törlesztéses kölcsön és mennyi a függő kölcsön. A székesfővárosnak 372.5 millió törlesztéses kölcsöne van, a többi törvényhatósági városnak összesen van 78 millió törlesztéses kölcsöne és 40 millió függő kölcsöne; a 45 megyei városnak van Összesen 54 millió törlesztéses kölcsöne és van 31 millió függő kölcsöne. A vármegyéknek van 63 millió törlesztéses kölcsönük, ú. n. font-kölcsönük. Én természetszerűleg elsősorban is a függő kölcsönök kérdésében szeretnék segíteni, hogy valamilyen formában legalább könnyítsék '•& város terhein, mert a kamatteher is már jóformán elviselhetetlen. De viszont momentán is szükségük volna a megyei városoknak körülbelül 10 milliós kölcsönre, amivel^ legsürgősebb szükségleteiket ki tudnák elégíteni. Ebben az ügyben is tárgyalások folynak a pénzügyminiszter úrral, úgyhogy átmenetileg sikerül talán ezeken a kérdéseken átsegítenünk a városokat. De magát az egész, kérdést a városokra vonatkozólag is, az illetmény kérdését és a tisztviselői létszám kérdését is a háztartási törvényben kívánjuk rendezni, ellenben a városok fejlesztésének kérdését külön városfejlesztési törvényben kívánjuk megoldani. Ezekben voltam bátor ebben a kérdésben a kormányzatnak felfogását ismertetni. Természetesen az itt elhangzott ideákat és gondolatokat is készséggel vesszük figyelembe. így pl. az illetőségi kérdésnek megoldása szorosan összefügg a szegényüggyel. A szegényügyre vonatkozólag a munkálatok annyira előrehaladtak, hogy a legközelebb meg kell már kapnunk a bekívánt adatokat és ezen statisztikai adatok alapján fogjuk azután a kérdést is eldönteni a népjóléti miniszter úrral egyetértőleg. Ezzel természetesen az illetőségi kérdést is megoldottnak lehet majd tekinteni. (Helyeslés jobbfelől.) Addig azonban nem tudjuk megoldani az illetőségi kérdést, amíg a szegényügy kérdését el nem intézzük, mert a kés edelmeskedés eket éppen az anyagi tehernek elhárítása okozza, (Ügy van! Ügy van!) még azoknál a községeknél is, ahol nyilvánvaló, hogy az illető odavaló illetőségű. Felvetődött az idegenforgalom ellenőrzésének kérdése is. Van a Ház előtt egy törvényjavaslat, amelynek elintézésével az idegenek ellenőrzéséről szóló teljesen készenálló rendelet kiadásra fog kerülni. Evvel kapcsolatban nyer megoldást az eddigiektől eltérő szabályozással a munkavállalás kérdése is. A jövőben a munkanélkülieknek kérdésében abból a szempontból, hogy munkát vállaiihatnak-e az illetők, nem a rendőri szempontok lesznek irányadók, hanem ha rendőri szempontokból az illetők ellen kifogás nincsen, akkor az illető resszortminiszterek fognak dönteni abban a kérdésben, hogy az illető munkát vállalhat-e, vagy sem 1 ? Hogy engedélyezzük olyan idegen munkásoknak is a munkavállalást, akik az állami nyomdánál vállalnak munkát, ahol nem szakszervezeti munkások dolgoznak, ez természetes, mert ott egészen más szisztémával alkalmaztatnak a munkások, rendes, állandó illetményük, sőt, 41
