Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

274 Az országgyűlés képviselőházának 396. ülése 1930 május 22-én, csütörtökön. úgy emlékszem, talán nyugdíjképességük is van. Ügy vannak ott a munkások beszisztematizálva, mint a vasutasok, vagy mint. az altisztek. Ezek tehát nem esnek olyan elbírálás alá, mint a többi munkások. Ha a belügyi kormányzatnak az illető ellen rendészeti szempontból kifogása nincsen, a munkavállalási engedélyt szó nélkül megkapja. Felvetődött még a tisztviselők összeférhetetlenségének és mellékilletményeinek kérdése is. Én nem egészen értettem, hogy az összeférhetlenségi kérdést milyen vonatkozásban gondolta az igen t. képviselőtársam, hogy a vállalatoknál való Összefér'hetlenségre gondolt-e (Madarász Elemér: A vállalatoknál • és az ügyek intézésénél!) vagy az ügyek intézésénél való összeféríhetlenségre. (Madarász Elemér: Mindkét esetben!) Erre vonatkozólag is van az új törvényjavaslatban bizonyos rendelkezés. Ezek az összeférhetlenségek azonban inkább a pragmatikába tartoznának, amely már szintén sürgős volna, hogy a tisztviselők részére is elkészíttessék. Ami ellenben a vállalatoknál való foglalkoztatást és igazgatósági, felügyelőbizottsági tagság vállalását illeti, kijelenthetem, hogy ezt a kérdést kérlelhetetlen szigorúsággal kezelem. (Helyeslés a jobboldalIon.) Ha jól emlékszem, ha csak nem az illető vármegyének van akár takarékpénztára, akár más olyan vállalata, amely kizárólag a vármegye tulajdonában van, egvetlen tisztviselőnek sem engedem meg, hogy ilyen vállalkozásban igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tagságot vállaljon. (Helyeslés a jobboldalon.) A részvénytársaságoknál az elvi álláspont: nem és kivételesen: igen; a szövetkezeteiknél pedig az elvi álláspont, amennyiben szükséges: igen és csak kivételesen: nem. (Helyeslés.) Természetesen közhasznú szövetkezeteket értünk, akár az Okh.-val kapcsolatban, akár a Hangyával kapcsolatban, akár egyéb ilyen fogyasztási stb. szövetkezeteket. Még csak Lázár Miklós igen t. képviselőtársamnak arra a kifogására kell visszatérnem, hogy a belügyi tárca a maga összegében az egész világon aránylag talán nálunk a legnagyobb. De megfeledkezett egy igen súlyos és kellemetlen körülményről; ez pedig a trianoni békeszerződés. Igen t. képviselőtársamnak tudnia kell, hogy ennek az országnak tulajdonképpen nincs hadserege és éppen az ország védelme és biztonsága szempontjából maga a trianoni békeszerződés engedett bizonyos meghatározott számú rendőrséget, csendőrséget és folyamőrséget. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezeknek a költségei foglaltatnak tehát a belügyi tárca költségvetésében. Éppen azért már közbeszólás alakjában mondottam, hogy akkor járna el képviselőtársam helyesen, ha egyúttal a honvédelmi költségeket is összehasonlítaná a felsorakoztatott államoknál. Ha ezt tette volna, mindenesetre rájött volna arra a gondolatra, amelynek alapján én megvédem a belügyi tárcának ezeket a költségeit. (Ügy van! a jobboldalon.) Ha itt a karhatalmi alakulatokra nem méltóztatnának megfelelő összegeket rendelkezésre bocsátani, akkor ez az ország mindenkinek kénye-kedvére ki volna szolgáltatva. (Űpy van! a jobboldalon.) A belső rendet csak ezekkel az erőkkel tudjuk fenntartani és ezekre az erőkre feltétlenül szükségünk van. (Ügy van! a jobboldalon.) Ügyis a minimumra redukáltuk a létszámot és í?nnél a létszámnál lejjebb már nem mehetünk. Ezeket kívántam a költségvetésem tárgyalása során elhangzott észrevételekre és a jövőre vonatkozóan is elmondani. Részletesebben talán csak a háztartási kérdéssel foglalkoztam, mivel ez van ma leginkább szőnyegen. A többi kérdésekkel, amelyek szintén megoldásra várnak, majld annakidején, amikor a törvényjavaslatok elkészültek és a Ház elé kerülnek és azt megelőzőleg is, lesz még módunkban behatóbban foglalkozni és azokat megtárgyalni. Megköszönöm az igen t. Háznak és felszólalt képviselőtársaimnak azt a szeretetét, amellyel a belügyi tárcával foglalkozni méltóztattak. Minden egyes felszólaló beszédéből kicsendült, hogy ennek a tárcának keretén belül olyan értékek istápolásáról van szó, amelyeknek elvesztése egyúttal az ország elvesztését jelenti. (Ügy van! a jobboldalon.) Arra a szeretetre tehát, amellyel az ország iránt méltóztatnak viseltetni, szüksége van a belügyi tárcának is. De szüksége van a legmesszebbmenő támogatásra is, mert ha egy ország a mai nehéz és súlyos viszonyok mellett azok között a szélsőségek között, amelyekben van, fenn akarja magát tartani, nem elegendő csak a jótékonykodó szív, hanem szükséges a bátor szív, az erély is (Ügy van! a jobboldalon és a középen.), amely ebben az országban a rendet és a békét józanul és bölcsen kívánja fenntartani. (Helyeslés.) Ha ez kellemetlen lehet is egyesekre, talán többekre nézve is, az összességre, magára az országra nézve csak előnnyel jár. (Ügy van! a jobboldalon.) Méltóztassanak bölcsen tudomásul venni, hogy én, aki az ország rendjéért és békéjéért felelős •vagyok, többet, sokkal többet tudok, mint igen t. képviselőtársaim talán együttvéve. Éppen ez a felelősség kényszerít engem sokszor olyan intézkedésekre, amely a nyilvánosság előtt talán nem szimpatikus. De ha ezeknek indítóokait méltóztatnának ismerni, sokkal több tapsot kapnék, mint amennyit talán magam is óhajtanék. Méltóztassanak elhinni, nemi volna nálam boldogabb belügyminiszter, ha nem volna szükségem sem rendőrre, sem csendőrre. Ezt az ideális állapotot azonban a mai körülmények között még nem sikerült elérni. Ehhez nem belügyminiszter, hanem közönség kell. Ha a közönség maga is eléri azt a kultúrfokot, hogy különbséget fog tudni tenni a jó és rossz között, akkor el fogunk jutni ide. A mi népünk áldozatkész, hevülékeny természetű, de gyorsan kétségbeesik. Nem lobbanó szalmalángra van szükség ezekben a nehéz időkben, hanem szívós kitartásra. Azt az erényünket, ' hogy tudunk áldozatot hozni és tudunk tűrni is, kell felmutatni ezekben a súlyos és nehéz időkben. Ezt természetesen alá kell támasztani és senkiben sem szabad kialudni hagyni az élethez való ragaszkodást és a nemzeti gondolatot, sőt ezt mindenkiben fenn kell tartani. Ha méltóztatnak engem ebben a munkámban támogatni, feladatom sokkal könnybb lesz. Ha azt méltóztatnak hinni, hogy csak a hatalmi mámor dühöng az én elgondolásaimban és elhatározásaimban, akkor én ennek folytán egyedül és elszigetelten állok, akkor egymagam nem tudom ezt az országos feladatot megoldani, ha azonban bizalommal méltóztatnak lenni irántam abban a tekintetben, hogy a hatalommal soha vissza nem éltem és soha vissza élni nem fogok, és bogy ha élek a hatalommal, akkor mindig magasabb célok és a legmagasabb cél érdekében élek vele, minden felelősséget vállalva és mindennek tudatában, akkor munkámat siker fogja koronázni, Méltóztassanak meggyőződve