Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-396
Az országgyűlés képviselőházának 396. ború és megszállások alatt tönkrement közműveiket (helyreállítsák, még kevésbé arra, hogy kulturális és gazdasági téren beruházásokat eszközölhessenek. S amikor végre a kormány erélyes pénzügyi politikája folytán helyreállott az államháztartás egyensúlya, a községek háztartásának szanálása helyett jött a mai napig is a takarékosság mezébe öltöztetett 50 százalékos pótadómegkötöttség, a szükségszerű gazdasági és kulturális fejlődés miai megkötője, minden egészséges fejlődés megölő je. Az állam a legtöbb községet illetően csak jelentéktelen bevételi forrásokat engedett át, ezzel szemben a kiadásoknak oly tömegét zúdította a községekre, amelyeknek összege -a bevételeket sokszorosan felülmúlja. Főleg a községi tisztviselők fizetésének teljes áthárításával, a nagyon felemelkedett vármegyei hozzájíárulási Összegeknek a költségvetésbe való beállításával és az 50 százalékos megkötéssel olyan béklyót kapcsolt a községekre, amelyből a szabadulás lehetetlen volt és. előidézte ia magyar községek háztartásának óriási zavarát. Ez a beállítás főleg a kisközségek háztartására vonatkozik, és cs<ak vajmi kevés számú oly nagyközség van, amelyre nézve az 1924. évi rendezés előnyöket jelentett, ahol az átengedett kereseti, fogyasztási és forgalmiadórészesedési jövedelmek összegüknél fogva jelentősek és a községekre áthárított kiadásokat felülmúlták. Ezzel szemben a községek 80—90 százalékában az átengedett jövedelem, főleg a kereseti adó vajmi csekély, a fogyasztási adó pedig az évek folyamán, cmiint legnépszerűtlenebb adó, csupán arra volt jó, hogy a költségvetési hiány fedezetére szolgáljon, és teljesen ingadozó voltánál fogva egy reális költségvetésben, főleg a termelőket illetően, alapul nem is szolgálhat. Ez a borfogyasztási adó a borgazdaságnak és szőlősgazda-társadalomnak legsúlyosabb és teljesen igazságtalan terhe, melyet ezzel a községi háztartások egyensúlyozásához aránytalanul járulnak hozzá a szőlősgazdák, és így aránytalanul jobbtan lettek megterhelve, mint a község határában levő nagybirtok. Jól tudjuk, hogy a fogyasztási adó szedése tekintetében teljes rendszertelenség ^harcol a különböző községekben. Vannak községek, ahol a termelőktől 12 pengőt szednek hektoliterenként, persze az 50 százalékos pótadó-kényszer hatása alatt, ahol pedig ily összeggel sem jött ki a megfelelő eredmény, ott az egyességi tárgyalásoknál egyszerűen felemelték a literek számát, hogy kisebb literenkénti egységárat érjenek el. Hosszú éveknek kellett eltelniök, míg az illetékes tényezők a szomorú helyzet felismerésével rájöttek^ arra, hogy ez az állapot tarthatatlan és végeredményben az államot fenntartó községeknek teljes csődjét idézi elő. Éppen ezért kérem a belügyi kormányzatotj hogy a mielőbb benyújtandó községi háztartási törvényben ezt a teljesen igazságtalan adót, a fogyasztási adót teljesen hagyja ki és a termelők fogyasztási adóját, amelyet a mai értékesítési viszonyok mellett megfizetni amúgy is képtelenek, teljesen törölje. (Helyeslés.) Az új háztartási törvénynek olyannak kell lennie, amely a közvagyonosodást előmozdítja és új jövedelmi források nyitásával lehetővé teszi a bevételek fokozását és preventív intézülése 1930 május 22-én, csütörtökön. 267 kedésekkel megakadályozza a községek eladósodását. A községi bevételek fokozása terén javaslom az ingatlanvagyon-átruházási illeték szedésének engedélyezését a kis községeknél is, (Csizmadia András: Elég az is, ami van!), ami jelentős jövedelmet biztosítana. Továbbá illetékek szedése volna engedélyezendő több oly közhatósági funkció után is, amelyekhez hasonlókért — anyakönyvi-kivonati díj, ipardíj, marhalevél-kezelési díj, stb. — eddig is szedettek díjak. (Csizmadia András: Annyi piszlicsáré adó van úgy is!) Ilyenek volnának a községi bíráskodási, birtokhatár megjelölési, házépítési, házasságkötési, üzletnyitási stb. ügyeknél. Azután indokolt volna a kereseti adó kikapcsolásával helyette a házadónak teljes összegű átengedése, mert ez stabilabb, nagyobb összegű és az egyes községek közötti aránytalanságot eloszlatná, természetesen a házadó utáni pótadó kivetésének fenntartásával. Sőt az egyenlő teherviselés elvénél fogva az ideiglenes adómentességben részesített házak után is kiyetendőnek tartom a pótadót, mert a hosszú időre szóló házadó elengedésével az építő-adózó amúgy is "íelentékeny támogatást élvez. A kiadások apasztásánál indokoltnak tartanám a jegyzői illetményeknek, valamint a testnevelési kiadások személyi részének, az orvosok és állatorvosok fizetésének az állam által való átvételét, az iskolai kiadásoknak külön címen való kivetését, a vármegyei pótadónak teljes kikapcsolását, mert ez az adó jelen alakjában merőben igazságtalan, miután alapját képezi az általános kereseti adó is, mely községi bevételnek minősíttetvén, utána községi pótadó már nem vethető ki, s így a föld- és házbirtokosokra nézve igazságtalan megterhelést jelent. (Erdélyi Aladár: De kell, mert nem igazságtalan!) Igazságtalan megterhelés Elnök: Erdélyi képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot. (Zaj. Feniczy Ignác: Javaslóin továbbá a községi jegyzői fizetési alapok megszüntetését. Tudniillik a megüresedett állások után is köteles a község az alapjárulékokat befizetni, s ha megfelelő helyettes nem rendelhető ki, a kisegítő munkaerő díjait is a község fizeti, a szervezett állás után befizetett járulékok pedig az alap jö. védelmét képezik. A megüresedett jegyzői állások betöltésénél a miniszteri engedély bevárását szükségtelennek tartom, mert vezető állásoknál f ez teljesen céltalan. Ha az adóügyi jegyzői állások átszervezése fokozatosan megtörténik, a többi rendszeresített állásokra nézve szükségtelen a miniszteri engedély, hiszen módjában áll a hatóságnak időnként az állások szükségességét revízió alá venni. De e téren nem létszámcsökkentésre gondolok. Az engedély megszerzése hoszsziantartó formaság, amely sok esetben a község kárát jelenti. Javaslom végül, hogy a községi háztartások rendezésével kapcsolatban a számadási év beosztása is változtassék meg akként, hogy az július hó 1-én kezdődjék és június hó 30-án végződjék. (Helyeslés.) Ezen< beosztásnak célszerűsége kézenfekvőimért elsősorban alkalmazkodik az államháztartás beosztásához, de indokát képezi az is, hogy a naptári év szerinti beosztás mellett a község már az év elején rendszerint fizetési zavarokkal küzd, mert be kell fizetnie az esedékes negyedévi részleteket a jegyzői fizetési alapba, a vármegyei hozzájárulást, a lapok előfizetési díjait, a községi alkalmazottak fize40*
