Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

Az országgyűlés képviselőházának 396. most ezen az oldalon vagy azon az oldalon erősebb vagy választékosabb formában folyton halljuk a bürokrácia elleni elkeseredett és tehetetlen zúgolódást. Ennek a bürokráciának gyökerei, szerény megítélésem szerint, egyenesen a háborúba nyúlnak vissza. A háború folyamán a német élelmezési generálisok agyában fogamzott meg mind a termelés, mind a javak elosztásának központosító gondolata, amellyel a hadrakelt • óriási tömegeket élelmezni és ellátni akarták. Ez a rendszer, amely a gazdasági diktatúrában a centralisztikus termelést és a centralisztikus anyagelosztást teremtette meg, vezetett ahhoz a sajátságos államszocializmushoz, amely még ma is fennáll a hadviselt államok legtöbbjében egész Európában, sőt sok helyen, mint nálunk is, soha nem képzelt arányokat vesz fel. Ez a centralizáció^ ez a katonás organizálás szülte a bürokráciát, amelynek növeléséhez hozzájárult az is, hogy a háború után és az összeomlás után igen nagy tömegek lettek munkanélküliek és mi sem állt közelebb, minthogy az évek zűrzavarában ezeket a nagy munkanélküli tömegeket az állami és községi közületeknél foglalkoztassák, kenyérhez juttassák. Ez történt nálunk is

% De a mi bürokráciánknak — jhogy úgy mondjam — elefantiázisához hozzájárult az is, hogy az összeomlás után, amikor az elszakított területeket a szomszéd államok, elleni ségeink haderői megszállották, valamelyik akkori magyar kormányelnök — nem tudom utasításba adta-e, vagy csak elterjedt a megszállott területeken ez a Mr — mégis provokálta, hogy a megszállott területekről a magyar értelmiség jórésze egyszerre megindult az elszegényedett és megcsonkított anyaország felé. Ezt a magam részéről meg tudom érteni, de ma — bár a késői jóslat nem nagy bölcse. ség, — nem tartom helyesnek, mert a következmények azt mutatják, hogy sokkal helyesebb lett volna, ha a magyar értelmiség a megszállott területeken amúgy is megritkult magyar frontszakaszok élére áll és ott az értelmiségnek, a vagyoni erőnek súlyával a magyarság erejét, hatalmát, befolyását és ellenállóképességét erősíti. (Szüts István: Kiutasították őket!) Nem mindig! Rengetegen jöttek a Mvó szóra, akiket nem utasítottak ki, akik ma is ott állhatnának a poszton. Az egymásután következő kormányoknak e tekintetben nem tehetünk szemrehányást azért, hogy azokkal szemben, akik már itt voltak, erkölcsi kötelességét érezték annak, hogy ezeket a földönfutó menekülteket, akik végre is inagyar testvéreink, kenyérhez juttatták. Ez a kétoldalú folyamat vezetett ahhoz, hogy a miagyar bürokrácia soha nem gondolt arányokban megnövekedett. Jórészt ez vezetett ahhoz, hogy 500 milliós költségvetésünk 1300 millióra növekedett s ennek személyi kiadásai 750 millióra rúgnak./ De ez a folyamat még további más kinövésekhez is vezetett, arra is, hogy az állam, hogy hivatalnokait foglalkoztassa, egyre több ügykört ragadott magához, amelyet azelőtt iá társadalom, az önkormányzat és a magángazdaság látott el. A bürokráciának ez a túltengése vezetett továbbá ahhoz, hogy a hatalmasan megnövekedett hivatalnoki gárdái eltartása és személyi költségei úgy megduzzaisztották . az állami költségvetést, hogy a polgárság teherbíróképességének húrjai valóban úgy meg vannak feszülve, hogy megpattanásuktól kell tartani. Ez a rendszer még egy másik veszedelemhez is vezetett. Miután a bürokrácia elképzelülése 1930 május 22-én, csütörtökön. 263 hetetlen mértékben szerteágazott, miután egyre újabb területeket kerített hatalmába, miután olyan mélyen beleavatkozott^ a magángazdaságba, és annyi törvény és szerteágazó rendelet folytán beleavatkozott a^ magánéletbe is: megteremtette a függőségnek olyan (helyzetét, amilyenre ebben -az országban eddig még nem volt példa. Ez hozta magával azt, hogy ez a mértéktelenül elterpeszkedett bürokrácia alkalmat adott a hatalmaskodásra, alkalmat adott a protekcióra és a korrupcióra és alkalmat adott arra, hogy a^ polgárságot rászoktassák, hogy mindent az államtól várjon és még arra is, engedélyt kérjen, hogy keserves munkával megszerzett kenyerét megszeghesse. A bürokráciának ez a túltengése visszatükröződik természetesen a belügyi költségvetésben is. Belügyi költségvetésünknek 123,816.000 pengő az összege. Itt van előttem a Népszövetség most megjelent kimutatása, amely alkalmat ad arra, hogy összehasonlítsuk a mi belügyi költségvetésünket a többi államokéval. Ezek szerint Olaszországban, amelynek tudvalevőleg 40*5 millió lakosa van, a belügyi költségvetés összesen 200 millió pengőre rúg a mi 123,816.000 pengő költségvetésünkkel szemben. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az a kérdés, mi tartozik oda?! — Szüts István: A csendőrség odatartozik?) Hozzátartozik! (Scitovszky Béla belügyminiszter: De rendőrség nincs!) Milícia van. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az más dolog! Külön városi rendőrségek vannak!) Azok voltaképpen ma már állami rendőrségek. Franciaországnak 47*5 millió lakosa van és 165.500.000 pengő a belügyi költségvetése, a népszövetségi statisztika szerint. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ott sincs állami rendőrség! Autonómiai költsége sincs!) Itt vannak a körülöttünk lévő országok; például Románia, amelynek 17*5 millió lakosa van, — igazán őszinte fájdalmunkra — 68*2 millió pengő belügyi költségvetéssel dolgozik. (F. Szabó Géza: Olyan is az! Annyit sem ér! — Viczián István: Híres a román közigazgatás!) Csehszlovákiában, amelynek 13.600.000 lakosa van, körülbelül ugyanannyi a belügyi költségvetés, mint a mienk: 120,200.000 pengő. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Tessék mindenütt a hadügyi költségvetést nézni s azt összehasonlítani a miénkkel!) Itt van Jugoszlávia, amelynek kereken 12 millió a lakosa, és belügyi költségvetésének évi átlaga — az 1927. és 1928. évek középarányosát véve — 64 millió pengő. Van egy más oka is annak

v

hogy a belügyi költségvetések — mondhatnám az egész világon — ennyire megduzzadtak. Ez & bolsevizmus elleni védekezés, amely a világ Összes nemzeteinek és polgári államainak kötelességévé tett azt, hogy fokozott éberséggel figyeljék az eseményeket. Meg vagyok győződve róla, hogy a magyar belügyi költségvetésben is jelentékeny része van annak az összegnek,^ amellyel közvetve az orosz bolsevisták drágítják meg a mi belügyi költségvetésünket, amennyiben kötelességévé teszik a kormányzatnak, hogy bizonyos rendőrségi alapokat fokozottabban honorálj-on. Magyarországon a belügyminisztérium a nemzeti önfegyelem minisztériuma. Azt hiszem azonban, hogy hazánkban a közigazgatásnak különleges feladatai vannak, mert nálunk, agrárjellegű országban nem lehet mechanikus az adminisztráció^ nem érhetjük be élettelen tárgyak regisztrálásával. Itt vezető, nevelő, irányító szerepének kell len-