Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

260 Az országgyűlés képviselőházának 396, nincs szükség. Ezt követi természetesen a kodifikácáó és így látjuk már a közeljövőben feltűnni, teljesedni azt a régi óhajtásunkat, amelyet ezekről a padokról többször hangsúlyoztunk, éppen a mellettem ülő Viczián István t. képviselőtársam és csekélységem is, hogy végre lesz hajtva az 1901. évi XX. törvénynek a jogszabályok kodifikálására vonatkozó rendelkezése. Példát hozok fel. A tegnapelőtti bizottsági ülésen a belügyminiszter úr szavaiból úgy értettem, hogy az idegenrendészetnél 60 rendelet van ezidőszerint érvényben. Ezt egy csapással egy jogszabállyal, egy könnyen áttekinthető és kezelhető rendeletté tudjuk átgyúrni. A jövendő törvényalkotásra vonatkozólag legelőször is, úgy mint Szabó Géza előttem szólott t. képviselőtársam, a községi háztartások rendezetlenségére kell rámutatnom. Szilágyi képviselő úr azt mondotta, hogy a csőd felé közelednek a községek, háztartásuk tekintetében'. Ha talán eddig nem is megyek el, de a kényszeregyesség kifejezést magam is merem használni. Ha érdeklődöm a községek háztartási ügyei iránt, őszbecsavarodott községi elöljárókat, képviselőtestületi tagokat látok, akik konzervatív erkölcsökben megöregedve, most békebeli egyetemi hallgatók könnyelműsködésére emlékeztető dolgokkal kénytelenek foglalkozni, váltóra vesznek fel rövidlejáratú kölcsönöket, hogy a momentán szükségleteknek eleget tudjanak tenni. Nem vagyok híve az uniformizálásnak, a községek^ háztartásának ügyét sem^ lehet uniformizálással elintézni. Van szegény eklézsia, van gazdag eklézsia, lesznek is, kár volna egyenesre nyesni a községek háztartását, mert azt úgy sem lehet, ellenben a községek kiadásaiban bizonyos egyforma terhek jelentkeznek, amelyeknek uniformizálására mégis szükség van. Egyes községekben olyan óriási iskolateher jelentkezik, olyan

t nagy egyházi adókat szednek, amelyeknek arányosítása feltétlenül szükségesnek látszik. Csák Károly t. képviselőtársam multévi és idei költségvetési beszédeden is néhány százalékszerű adatot hozott fel az iskolai és az egyházi teherre vonatkozólag. Hála Istennek, ezek a terhek általában nem ilyen abnormálisan nagyok, hiszen körülbelül 10% körül mozognak, annál könnyebb feladatot ró tehát a kormányra, hogy ezeket az egyes kinövéseket valami úton módon egalizálja. Távol áll tőlem az egyház- és iskolaellenes tendencia, sőt ellenkezőleg, a kormányzatnak mindkettő édesgyermeke kell, hogy legyen, de attól félek, hogy ezek a tényei?: teremnek a lakosság körében egyház- és iskolaellenes tendenciákat olyan községekben, ahol a lakosság agyon van nyomva ezekkel a terhekkel és ezt szeretném elhárítani. Bátor vagyok rámutatni arra, hogy még az 1924. évben a kultuszminiszter úr és az ő átirata alapján a belügyminiszter úr észlelte azt, hogy ezek az egyházi terhek rendezendők és a mai helyzet nyugtalanságot, feszültséget okoz. A miniszteri leirat kilátásba helyezte ezek rendezését, és addig is ideiglenes rendelkezést léptetett életbe. Bátor vagyok a miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy vegye elő hivatali elődjének ezt a rendeletét. Megengedem, hogy rendkívül nehéz kérdés az, amelyhez hozzá kell nyúlni, de azzal, hogy nem vesszük tudomásul a kérdés nehézségét, nem segítünk, sőt a mostani állapotot még fokozatosan rosszabbá tesszük. (Ügy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, felesleges külön felhívnom a íxüniszter úr figyelmét a közmunka váltságra, ülése 1930 május 22-én, csütörtökön. hiszen ettől visszhangzik nemcsak a Képviselőház tanácskozóterme, hanem ettől visszhangzik az egész ország is. (Ügy van! balfelől.) Lojálisán koncedálom, hogy egyes törvényhatóságoknál megnyilvánult az az óhaj, hogy arányosítsák ezt a rendkívül igazságtalan terhet, de úgy látszik, ez oly lassan __ megy, hogy kérem, ne várják be ennek a végét, és kérem,_ hogy a megalkotandó községi háztartási törvényben a törvényhozás intézkedjék ennek a tehernek tűrhető arányosítása iránt. Azt tudom, hogy ezt a terhet az adófizetők válláról teljesen levenni nem lehet, de vagy alakítsuk át útadóvá, vagy pedig arányosítsuk úgy, hogy a mostani anomáliák, melyeket én a múlt évi és két évvel ezelőtti költségvetés során is felhoztam, lehetőleg elimináltassianak, mert ezek egyszerűen antiszociálisak és irritálóak a közvéleményre. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Bátor vagyok még az igen t. Képviselőház figyelmét felhívni a községek bevételi tételei között mutatkozó aránytalanságra is. A múlt évben már előhoztam, hogy a kereseti adók rendkívül különböző százalékot jelentenek a község bevételében. Vannak tisztán agrárjellegű nagyközségek, ahol alig valami a kereseti adó, viszont más községekben olyan sokat hozott, hogy a községi képviselőtestület mindenféle kilengésekre ragadtatta magát, magyarán mondva: nem tudta, mit csináljon a pénzével és a newyorki polgármesterre emlékeztető fizetések megszavazásáról is értesültünk. Ugyanígy vagyunk a forgalaniadó részesedéssel is, ami szintén aránytalanul jelent bevételt, valamint a borfogyasztási adóval is. Bátor vagyok a miniszter úr figyelmét felhívni a községi illetőség nehéz kérdésére. A községi illetőségi ügyek előállnak a betegápolása, szegényügyi és elhagyott gyermekek ügyéből kifolyólag. Ezek az úgynevezett illetőségi ügyek évekig foglalkoztatják a hatóságokat a községi jegyzőktől kezdve a közigazgatási bíróságig. Kilogrammnyi vastag aktákat eredményeznek, és igen ffvaknan csak a rendezetlen illetőségű delikvens halálával fejeződne! be. Amint az előbb beszéltem^ energiapazarlásról, az illetőségi kérdés speciálisan olyan eset, ahol sok hivatali energia pazarlódik el aránylag igen csekély szubsztrátumú ügyekben. (Ügy van! a jobboldalon.) Bátor vagyok a miniszter úr figyelmét felhívni a beköltözés kérdésére is. Ez a kérdés annak idején, amikor a menekült-üggyel volt kapcsolatban^ a népjóléti miniszter úrhoz került. Most már évek óta szünetel az úgynevezett menekülés, s a kérdés^ menekültügyi része lekapcsolódott. Ez a kérdés tisztán rendészeti kérdéssé vált. Rendkívül lassú elintézésű, sok utánjárást igénylő, rendkívül sok különböző helyen található jogszabállyal szabályozott kérdés ez. Nagyon kérem a belügyminiszter urat, vonja ezt a saját intézkedése körébe, és lehetőleg egyszerűsítse, gyorsítsa az eljárását. Köztudomású dolog, hogy közigazgatási bíróságunk, dacára a bírák tekintélyes számának és óriási munkateljesítményének, túl van terhelve. Minden tiszteletem^ mellett is, amely lyel viseltetem e magas bíróság iránt, kénytelen vagyok megállapítani, hogy ott — talán a soronkívüli ügyeket kivéve — az ügyek elintézése évekig tart. Ez azt jelenti, hogy az a jogszolgáltatás, amelyet a közigazgatási bíróság nyújt, alig ér valamit, miután alig lehet kivárni az ügyek elintézését. Oka ennek a munkatorlódás, a munkatorlódást pedig az