Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

Az országgyűlés képviselőházának 396. idézi elő, hogy miután az 1896. évi töirvényünk szerint adó- és illetékügyekben a legcseké­lyebb összegben is igénybevehető a közigazga­tási bíróság jogvédelme, ezért 50 filléres ügyek intézésével is öt maga.sállású közigazgatási bíró foglalkozik. Ezenkívül van még egész sereg téliesen helyi jellegű, igen csekély jelen­tőségű ügv, amelyekben szintén a köziigazga­tási bírósághoz fordulhatunk. Ha megajándé­koznak pár percre szíves türelmükkel, néhá­nyat felolvasok a törvényből (olvassa): Köz­ségi illetőség, a körjegyző, községi jegyző, köráltliatorvos, körgyám illetményeihez való hozzái árulás arányának megállapító ?a, a köz­ségi bírói tisztnek egy éven túl való viselése, a községi dülőútak fenntartási költségeinek aránya, a karhatalmi költségek megtérítése, a szülésznői oklevelek kihirdetése. ^ a^ tenyészálla­tok tartása, a határjelzők felállítási költségei­nek meghatározása, a hatóságilag kiirtott ál­ljatok után fizetendő kártalanítás. a_ vadászati haszonbér megosztása, a mezőőri javadalma­záshoz való hozzájárulás, a rovarkárok elleni védekezés költségei és hasonlóak. Azt hiszem, nem találok ellentmondásra, amikor azt állí­tom, hogy ezek az ügyek nem valók a legma­gasabb közigazgatási bíróság elé. (Ügy van! Ügv van!) Méltóztassék foglalkozni a közigazgatási bíróság decentralizációjával. (Helyeslés ) Már a. Szanáry-féle törvényjavaslat tartalmaz ren­delkezést, amely szerint a törvényhatósági bi­zottság közigazgatási bizottságának egy vá­lasztmánya, mint köziigazgatási bíróság mű; ködnek, de azt hiszem, a haladott időkre való tekintettel inkább a Rakovszky-féle javaslati­ban megnyilvánuló elgondolást vegyük ala­pul, mely az ítélőtáblák székhelyei czerint óhajtotta a közigazgatási bíróságokat szer­vezni. Ahogyan az előbb mondottam, legye­nek bármilyen szép és jó terveink, azok a mi gazdasági helyzetünkben nem sokat érnek, ha nagy költségbe kerülnek. így tehát azokról kénytelenek^ vagyunk lemondani. A jelen esetben ettől nem kell tartani. Nem közigaz­gatási bírósági palotákat gondolok nagy­számú fizetéses bíróval és segédszemélyzettel, mert tiszteletdíjas aktív, vagy nyugdíjas tiszt­viselőkkel, bírákkal és referensekkel meg le­het oldani a kérdést, az elnököt és a helyet­k tes elnököt oedig a meglevő bírák létszámá­s hói lehetne kinevezni. A jelenlegi közigazga­tási bíróság ügyköre természetesen lényege­sen megapadna, jogszolgáltatásunk tekinteté­ben pedig feltétlenül fejlődést ielentene nem­csak a decentralizáció terén, hanem- ezeknek az ügyeknek lassú elintézésével járó mizériák megszüntetése révén is, az országban öt alsó­fokú közigazgatási bíróság felállítása, mert jóval főbb ügyben vehetné igénybe a közön­ség a, független isizakbíróság védelmét. Olvastam a kormánynak az örffy-féle ja­vaslat alapján kiadott rendeletét, amely vo­natkozik a közhivatalok és közintézmények ügyrendjére. Altalános rendelkezéseiben ez a kormányrendelet nagyon f helyes elveket fek­tet le, amelyeknek betartására a tisztviselőket szigorúan kötelezi, sőt azt is előírja, hogy a tisztviselők minősítésénél is israerepet játszik az, hogy az egyes tisztviselők mennyiben tartják meg ezeket \BJL általános rendelkezése­ket. Méltózassék megengedni, ihogy én ehhez hozzátegvek egyetmást. Hivatkozik a rendelet az elintézés jó. gyors és lehetőlep: végleges voltára, az írásbeliség lehető mellőzésére, a gazdaságosság elvének, a munkaerőanyag és munkaidő lehető kímélésére. Ha már ilyeneket ülése 1930 május 22-én, csütörtökön. 261 előír a tisztviselők számára, mint kötelező normákat, akkor azt is előírnám, hogy a tiszt­viselők necsak a saját munkaidejükre ügyel­jenek, hanem arra is, hogy az ügyfelek lehe­tőleg kevés időt vesztegessenek el ügyeik intézésével. En nem a kihágókat, nem a ra­koncátlan elemeket óhajtom védelmezni, akik­nek iái hatósággal van dolga (Viczián István: Azokat is kell védeni!), de azt a sok szegény embert, akit ma ott látok a hivatalok folyo­sóin és előszobáiban óraszámra ácsorogni, akik egyik hivataltól a másikig mennek és kénytelenek eltölteni drága idejüket, fizetni a drága útiköltséget és otthon mulasztani a dolgokat. T. Képviselőház! A hivatalokban itt-ott még találkozunk olyan tisztviselőkkel, akik talán túlságos fontosságot tulajdonítanak egyes dolgoknak és személyüknek, és bizonyos fontoskodásba, más szóval naeyképűsködésbe esnek. Ha már ilyen normákat írunk elő a tisztviselők számára, ezt is bevettem volna és egy fekete pontot okvetlenül adnék azoknak a tisztviselőknek, akik gyógyíthatatlanul felesle­ges fontoskodásban és nagvképfísködésben szenvednek, akik közül egyesek ezáltal ellen­szenvessé teszik nagvon sok tisztviselő odaadó, önzetlen és arannyal megfizetendő munkáját. (Ügii van! a baloldalon.) Fontos szerepet ad ez a rendelkezés a hiva­talfőnököknek s miután a hivatalfőnököknek az • alárendeltekkel szemben ellenőrző és irá­nyító szerepük van. különös gondot kell for­dítanunk a hivatalfőnökök személyének meg­választására Elismerem, hogy a szolgálati idő igen sok mindenfélére jogosít, az nemcsak az évek hosszú sorozatát jelenti, de jelenti rend­szerint bizonyos erkölcsi tőke összegyűjtését is, amelynek alánján az illető jogosítva érzi magát arra, hogy magasabb beosztást kapjon. Mégis a szolgálati idő mellett nasrvon fontos volna, bizonyos hivatalfőnöki kvalifikáció meg­állapítása, amire a kormánynak a kormány­hivatalokban közvetlen, a törvényhatósági hivatalokban pedig közvetett befolyása van a főispánok útján, • mert a rossz hivatalfőnök 10—15 évi munkássága alatt nemcsak maga követhet el sok helytelen és káros dolgot, de demoralizálja, vagy pedig hivatásának. nem megfelelő színvonalon tartia azt az egész hierarchiát, amely Ő alatta áll. Bátor vagyok ezúttal is felhívni az igen t. Kénviselőház figyelmét a tisztviselői össze­férhetlenség kérdésére. Ezt annál hátrabban teszem, mert magam is a tisztviselői osztály­hoz tartozván, nagyon jól tudom, hogy '• ez csak igazán nagyon kevés tisztviselő számára lesz kellemetlen és kényelmetlen, de a nagy többséget pedig felemeli. (Erdélyi Aladár: De akinek kényelmetlen, annak igazán kellemet­len!) Rendelve van a tisztviselők büntetőjogi, anyagi és fegyelmi felelőssége, nincs azonban törvényes rendelkezés arra nézve, raikor kerülhet egy tisztviselő összeférhétlen helyzetbe és mi az eljárás akkor, ha egy tisztviselő összefér­heti PU helvzetbe kerül 1 ? T- Képviselőház! Kénytelenek vagyunk megállapítani azt, hogy most a háború, a forradalmak és az évek óta tartó közgazda­sági depresszió után társadalmunk legyengült és társadalmunk kritikája nem olvan erős, mint volt ezelőtt 20 évvel. (Frdélvi Aladár: Â.Z önkritika igen, de a másik él!) El a kritika beszélgetések formájában, de a kritikának azt az erejét, amely azelőtt, a háború előtti évek­ben megvolt, nem látom a közéletünkben. (Csák Károly közbeszól) Igen, ez hisztérikus

Next

/
Oldalképek
Tartalom