Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

Az országgyűlés képviselőházának 396. mi ezt így látjuk és így akarjuk. Ez nagyon rossz elgondolás, ez nem vezet jóra. Éppen ezért én a magam részéről azt mondom, hogy a belügyminiszter úr helyén (Jánossy Gábor: Betölti hivatását!) nem helyes elgondolással áll. Nem azzal az elgondolással, amit mi vallunk, azt mi nem is kívánjuk, mert mi tudjuk azt, hogy a belügyminiszter úr és mögötte ülő pártja nem azon az elvi állásponton áll, amelyen mi. (Br. Podmaniczky Endre: Hát az biztos! — Elénk derültség.) Mi nem is a mi programmunkat akarjuk megvalósítani ezidőszerint, hanem azt, hogy a helyzet megjavuljon, hogy közeledjünk a nyugati államokhoz. CJ.gy-e, azt mondjuk, hogy ez a gazdasági válság, amely jelentkezik, amely uralkodik, világjelenség. Igen, én is azt mondom, de a különbség köztünk és más államok között az, hogy ott legalább nyilvános helyen elpanaszolhatják azokat a panaszokat, azért még az sem Németország, sem Franciaország, (Seitovszky Béla belügyminiszter: Nem lett jobb a helyzet!) sem bármely ország biztonságát nem kockáztatja. Azért, mert Londonban a Hyde-parkban szabad gyülekezni, Anglia még semmiféle veszélybe nem sodortatott és itt sem sodortatnánk veszélybe. Inkább akkor foroghat fenn a veszély lehetősége az állambiztonság okából... (Br. Podmaniczky Endre: Angliában nem volt kommunizmus! — Viczián István: Ehhez mit szól?) De ott azért nem volt kommunizmus, mert ott már akkor demokrácia volt. (Derültség a jobboldalon.) Ha itt lett volna demokrácia, itt sem lett volna kommunizmus. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk!) Rothenstein Mór:' Miután az idő lejárt, beszédemet azzal fejezem be, hogy a költségvetést nem fogadhatom el. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Görgey József! Elnök: A képviselő úr nincs itt. "Jelentkezése töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Maróthy László! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Jelentkezése töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: östör József! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Madarász Elemér! Madarász Elemér: T. Képviselőház! Az előttem szólott igen t. képviselő úr a takarékossággal kezdette beszédét. Magam is evvel kezdem és örömömet fejezem ki a fölött, hogy a kormány az idei költségvetésben, megengedem, nagy áldozatok árán, de határozottan a gyakorlati takarékosság útjára lépett. Nem beszélek szándékosan a takarékosság elvéről, mert minket nem egy elv vezet, amikor takarékoskodunk, minket a kényszer vezet, amikor takarékoskodunk s fel kell áldoznunk sok hasznos, szép, jó, célravezető tervet, mert nem vehetjük erősebben igénybe adófizetőink teljesítőképességét, amit már talán idáig is túlságos mértékben vettünk igénybe. A belügyi tárcánál a takarékosság Öszszegszerűen nem eredményezett sokat,«aminek az a magyarázata, hogy a belügyi tárca természetszerűen túlnyomó részben személyi kiadáspkat irányoz elő és pedig több, mint 84%ban. A megmaradt 16%-hói tehát ennél nagyobb öszszeget igazán nehéz lett volna lefaragni, remélem azonban, ha ezen az úton haladunk, akkor ülése 1Ù3Ù' május 22-en, csütörtökön. 259 úgy a belügyi tárca, mint a többi tárcák jövőre a megtakarításokat folytatni fogják. Merem állítani, hogy ez a mostani eredmény is, amely az összes költségelőirányzatokban körülbelül 30 millió pengőt eredményezett, megnyugvással töltötte el a lelkeket s ebben a lelki szorongásban s ebben a nehéz közgazdasági helyzetben, most bizonyos megkönnyebbülést s reményt érzünk a jövőre. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! A belügyi költségvetésnek nemcsak ezen összegszerű kis apadása tölt el örömmel, de az indokolásban alapjait látom lerakva annak az útnak, amelyen további megtakarításokat érhetünk el a közigazgatási célok s nagy érdekek ifeláldozása nélkül. Az igen t. belügyminiszter úr kilátásba helyezte indokolásában, hogy továbbra is .racionalizálja a közigazgatást. Ez az indokolás szavai szerint anynyit jelent, hogy a miniszter úr folyamatba tett már olyan munkálatokat, amelyeknek eredménye szerint több dolgot óhajt minisztériumából leadni, az alsófokú hatóságok számára végérvényes elintézés icéljából. Ez idővel létszámmegtakarítást, létszámapasztást és költségmegtakarítást eredményez. Ezenfelül bátor vagyok rámutatni arra, hogy nemcsak költségmegtakarítást, de a nemzeti energia egy tekintélyes részét is megtakarítva látom ennek keresztülvitelében, amely megtakarítás jelentkezik egyrészről a hivatali munkaerő felhasználásánál, másrészt jelentkezik a felek energiájának a megtakarításánál, hogy kevesebb várakozással, kevesebb utánjárással, kevesebb költséggel fogják elérni ügyeiknek befejezését. Méltóztassék megengedni, hogy kifejezzem abbeli óhajtásomat, hogy még tovább menjünk ennél a tervezett racionalizálásnál, tudniillik, hogy egyes dolgokat az alsófokú hatóságoknak végleges elbírálása alá utaljunk, nevezetesen tudomásom van arról, hogy^ az egyes minisztériumokban egy-egy bizottság állíttatik fel a jogszabályok átvizsgálására és remélhetőleg azok kodifikálására. A bizottság működése vagy feladata szerény nézetem szerint az lesz, hogy kiválogassa a jogszabályok közül azokat, amelyek ma is hatályosak, kiválogassa azokat, amelyek egy témára vonatkoznak, de különböző rendeleteikben vannak lefektetve és ezeket egybefogja egy rendeletbe, végül, amelyek feleslegesekké váltak, azokat kasszálja. Nemcsak az abszolúte idejüket múlt rendeleteket óhajtanám kasszálni, de olyanokat is, melyeknél a végrehajtására fordított idő és munka nem áll arányban azzal az eredménynyel, amelyet el kellene érni ók. A bizottság felállítását és célkitűzését nagyon helyesnek és jónak tartom, arra keli azonban a kormánynak gondjának lennie, hop-y ezek a bizottságok valóban le is tudják munkájukat folytatni, adassék nekik elegendő idő arra» hogy munkájukkal tüzetesen foglalkozhassanak; végül pedig mielőtt munkájukat t

letennék a kormánv asztalára, talán nem ártana néhány külső ember beyonásia. Nem azért, ' hogy ott irányító befolyást gyakoroljanak, de azért, mert olyan emberek, olyan tisztviselők bevonása, akik ezeknek a rendeleteknek az életbe való átültetésével foglalkoznak évek, esetleg évtizedek óta, látnak ott olyan apróságokat, amelyek figyelembe lesznek vehetők az új ikodifikációnál. (Helyeslés a jobboldalon.) Esetleg vannak rendeletek, amelyek itt fenn olyannak látszanak, hogy már feleslegesek és a végrehajtó tisztviselők számára nem feleslegesek; viszont ők, a maguk életében látnak olyan dolgokat, amelyek itt fent még fontosak* de mér a további végrehajtásra abszolúte 39*