Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

Az országgyűlés képviselőházának 396. mi ezt így látjuk és így akarjuk. Ez nagyon rossz elgondolás, ez nem vezet jóra. Éppen ezért én a magam részéről azt mondom, hogy a belügyminiszter úr helyén (Jánossy Gábor: Betölti hivatását!) nem helyes elgondolással áll. Nem azzal az elgondolással, amit mi val­lunk, azt mi nem is kívánjuk, mert mi tudjuk azt, hogy a belügyminiszter úr és mögötte ülő pártja nem azon az elvi állásponton áll, ame­lyen mi. (Br. Podmaniczky Endre: Hát az biztos! — Elénk derültség.) Mi nem is a mi programmunkat akarjuk megvalósítani ezidő­szerint, hanem azt, hogy a helyzet megjavul­jon, hogy közeledjünk a nyugati államokhoz. CJ.gy-e, azt mondjuk, hogy ez a gazdasági vál­ság, amely jelentkezik, amely uralkodik, világ­jelenség. Igen, én is azt mondom, de a különb­ség köztünk és más államok között az, hogy ott legalább nyilvános helyen elpanaszolhat­ják azokat a panaszokat, azért még az sem Németország, sem Franciaország, (Seitovszky Béla belügyminiszter: Nem lett jobb a hely­zet!) sem bármely ország biztonságát nem koc­káztatja. Azért, mert Londonban a Hyde-park­ban szabad gyülekezni, Anglia még semmi­féle veszélybe nem sodortatott és itt sem so­dortatnánk veszélybe. Inkább akkor foroghat fenn a veszély lehetősége az állambiztonság okából... (Br. Podmaniczky Endre: Angliá­ban nem volt kommunizmus! — Viczián István: Ehhez mit szól?) De ott azért nem volt kom­munizmus, mert ott már akkor demokrácia volt. (Derültség a jobboldalon.) Ha itt lett volna demokrácia, itt sem lett volna kommu­nizmus. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni. (Zaj a jobb­oldalon. — Halljuk! Halljuk!) Rothenstein Mór:' Miután az idő lejárt, beszédemet azzal fejezem be, hogy a költség­vetést nem fogadhatom el. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Görgey József! Elnök: A képviselő úr nincs itt. "Jelentke­zése töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Maróthy László! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Jelentke­zése töröltetik. Következik? Fitz Arthur jegyző: östör József! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Jelentke­zése töröltetik. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Madarász Elemér! Madarász Elemér: T. Képviselőház! Az előt­tem szólott igen t. képviselő úr a takarékosság­gal kezdette beszédét. Magam is evvel kezdem és örömömet fejezem ki a fölött, hogy a kor­mány az idei költségvetésben, megengedem, nagy áldozatok árán, de határozottan a gyakor­lati takarékosság útjára lépett. Nem beszélek szándékosan a takarékosság elvéről, mert min­ket nem egy elv vezet, amikor takarékoskodunk, minket a kényszer vezet, amikor takarékosko­dunk s fel kell áldoznunk sok hasznos, szép, jó, célravezető tervet, mert nem vehetjük erősebben igénybe adófizetőink teljesítőképességét, amit már talán idáig is túlságos mértékben vettünk igénybe. A belügyi tárcánál a takarékosság Ösz­szegszerűen nem eredményezett sokat,«aminek az a magyarázata, hogy a belügyi tárca termé­szetszerűen túlnyomó részben személyi kiadá­spkat irányoz elő és pedig több, mint 84%ban. A megmaradt 16%-hói tehát ennél nagyobb ösz­szeget igazán nehéz lett volna lefaragni, remé­lem azonban, ha ezen az úton haladunk, akkor ülése 1Ù3Ù' május 22-en, csütörtökön. 259 úgy a belügyi tárca, mint a többi tárcák jövőre a megtakarításokat folytatni fogják. Merem ál­lítani, hogy ez a mostani eredmény is, amely az összes költségelőirányzatokban körülbelül 30 millió pengőt eredményezett, megnyugvással töltötte el a lelkeket s ebben a lelki szorongás­ban s ebben a nehéz közgazdasági helyzetben, most bizonyos megkönnyebbülést s reményt ér­zünk a jövőre. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! A belügyi költségvetésnek nemcsak ezen összegszerű kis apadása tölt el örömmel, de az indokolásban alapjait látom le­rakva annak az útnak, amelyen további meg­takarításokat érhetünk el a közigazgatási célok s nagy érdekek ifeláldozása nélkül. Az igen t. belügyminiszter úr kilátásba helyezte indoko­lásában, hogy továbbra is .racionalizálja a köz­igazgatást. Ez az indokolás szavai szerint any­nyit jelent, hogy a miniszter úr folyamatba tett már olyan munkálatokat, amelyeknek eredmé­nye szerint több dolgot óhajt minisztériumá­ból leadni, az alsófokú hatóságok számára vég­érvényes elintézés icéljából. Ez idővel létszám­megtakarítást, létszámapasztást és költségmeg­takarítást eredményez. Ezenfelül bátor vagyok rámutatni arra, hogy nemcsak költségmegtaka­rítást, de a nemzeti energia egy tekintélyes ré­szét is megtakarítva látom ennek keresztülvite­lében, amely megtakarítás jelentkezik egyrész­ről a hivatali munkaerő felhasználásánál, más­részt jelentkezik a felek energiájának a meg­takarításánál, hogy kevesebb várakozással, ke­vesebb utánjárással, kevesebb költséggel fogják elérni ügyeiknek befejezését. Méltóztassék megengedni, hogy kifejezzem abbeli óhajtásomat, hogy még tovább menjünk ennél a tervezett racionalizálásnál, tudniillik, hogy egyes dolgokat az alsófokú hatóságok­nak végleges elbírálása alá utaljunk, neveze­tesen tudomásom van arról, hogy^ az egyes minisztériumokban egy-egy bizottság állíttatik fel a jogszabályok átvizsgálására és remélhe­tőleg azok kodifikálására. A bizottság műkö­dése vagy feladata szerény nézetem szerint az lesz, hogy kiválogassa a jogszabályok közül azokat, amelyek ma is hatályosak, kiválogassa azokat, amelyek egy témára vonatkoznak, de különböző rendeleteikben vannak lefektetve és ezeket egybefogja egy rendeletbe, végül, ame­lyek feleslegesekké váltak, azokat kasszálja. Nemcsak az abszolúte idejüket múlt rendele­teket óhajtanám kasszálni, de olyanokat is, melyeknél a végrehajtására fordított idő és munka nem áll arányban azzal az eredmény­nyel, amelyet el kellene érni ók. A bizottság felállítását és célkitűzését nagyon helyesnek és jónak tartom, arra keli azonban a kor­mánynak gondjának lennie, hop-y ezek a bi­zottságok valóban le is tudják munkájukat folytatni, adassék nekik elegendő idő arra» hogy munkájukkal tüzetesen foglalkozhassa­nak; végül pedig mielőtt munkájukat t leten­nék a kormánv asztalára, talán nem ártana néhány külső ember beyonásia. Nem azért, ' hogy ott irányító befolyást gyakoroljanak, de azért, mert olyan emberek, olyan tisztviselők bevonása, akik ezeknek a rendeleteknek az életbe való átültetésével foglalkoznak évek, esetleg évtizedek óta, látnak ott olyan aprósá­gokat, amelyek figyelembe lesznek vehetők az új ikodifikációnál. (Helyeslés a jobboldalon.) Esetleg vannak rendeletek, amelyek itt fenn olyannak látszanak, hogy már feleslegesek és a végrehajtó tisztviselők számára nem feles­legesek; viszont ők, a maguk életében látnak olyan dolgokat, amelyek itt fent még fonto­sak* de mér a további végrehajtásra abszolúte 39*

Next

/
Oldalképek
Tartalom