Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

Az országgyűlés képviselőházának 396. • fizeti ki azt a néhány százezer pengőt, amely a tisztviselők díjazására szükséges. Mert bizonyos, hogy ma úgy áll a helyzet, hogy iá

1 kisközségtől kezdve a. leggazdagabb városig az illető község vagy város vezetőségének nagy gondjába kerül az, hogy elsején a szükséges pénzösszeget kiizzadja (Ügy van! jobb felől), mt sokszor — magam tanuskodhatom erről — kénytelenek a legnagyobb kamatozású kölcsönt felvenni. Még a laikus is megállapíthatja, hogy a törvényhatósági, vagy mondjuk nagyobb megyei városaink három irányú fejlődést mutatnak. A városok egyrésze még ma is erősen agrárjellegű, mint mondjuk például Hódmezővásárhely vagy Kecskemét, másik része felerészben már ipari jellegű, mint Debrecen és Szeged, és végül vannak tiszta ipari jellegű városok, mint Pécs és Győr, amelyek lakóinak túlnyomóan az ipari és kereskedői foglalkozás képezi fő kenyérkereseti foglalkozási ágát. Azt tartom és úgy vélem, hogy ezen városok szükségleteinek fedezete, lakosságuk természete, r életiránya olyan megkülönböztetést tesz szükségessé, amely megkülönböztetés részben különböző belügyi berendezkedésben, részben pedig egyéb berendezkedésekben kell, hogy megtalálja a megfelelő kielégítés módját. Az agrárjellegű városok, mint az Alföld vérzivataros tatár és török pusztításának hirdetői, sokszor 100—150.000 holdat meghaladó tanyavilágban teljesítik a közigazgatásnak és kultúrának nagyon is terhes feladatait. A belügyminiszter úr elismerésreméltó jóakarattal és buzgalommal látott neki 1927. évi rendeletében a tanya világ kérdésének megoldásához. Sajnos, jószándékának útjában állt az illető birtokosvárosok pénzügyi eszközeinek hiánya. Hiszen az agrárjellegű városok a mai mezőgazdasági értékesítési viszonyok között annak vannak kitéve óriási mezőgazdasági birtokaik mellett, amely sokszor a 40—50—60 000 holdat is meghaladia, ;

hogy megromlik fizetőképességük. Közvetlen tapasztalatból mondom Szegedről, ahol pénzben van megállapítva a holdankénti 30—40 pengő haszonbér, Kecskemétről, ahol (holdanként csak a rozs mennyisége van megállapítva, hogy a bérlőosztály nyomorúságos szegénységénél fogva teljesen fizetésképtelenné vált és fizetésképtelensége maga után vonja a városok fizetőképességének megromlását is. A tanyavilág kérdésének megoldását én a magyar faj kérdése megoldásának, a magyar faj felfrissítése és regenerálása kérdésének tartom. (Helyeslés jobbfelől.) Éppen azért a városoktól és községektől ennek teljesítését várni nem iarazságos, de nem is méltányos, mert ez kizárólag és egyedül nagy állaim feladatot kell hogy képezzen. Az a nan megértés és szeretet, amelyet a miniszter úr az Alföld, a tanyavilág kérdésének megoldása tárgyában 1927. évben kiadott rendeletében tanúsított, erős hittel tölt el engem, hogy a nagy cél érdekében legyőzi azokat az akadályokat, amelyek a kérdés pénzügyi megoldása elé tornyosulnak és dűlőre viszi a magyar nemzet és a magyar Alföld e régi nemzeti adóssága letörlesztésének kérdését. Ebben^ a hitben és reményben elfogadom a költségvetést. (Helyeslés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik,) Elnök: Szólásra következikl Petrovics György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Evek óta bevett szokásom, hogy a költségvetés tárgyalása előtt érdeklődöm falvaimban a falusi nép panaszai iránt és a folyó évben azt kell taülése 1930 május 22-én, csütörtökön. 251 pasztalnom, hogy az én községeimben a legsúlyosabb a panasz a községek háztartásának ügye miatt. Éppen azért a belügyi költségvetésnél a belügyminiszter úrhoz az ;

az első kérelmem, és azt hiszem, ezzel igen sok falu kérelmét tolmácsolom, hogy a községek háztartására vonatkozó törvényjavaslatot méltóztassék mielőbb a Képviselőház elé terjeszteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Letagadhatatlan tény, hogy az a szabályozás, hogy a régi pótadó mérvét megkötöttük a törvényben olyformán, hogy nem emelkedhetik magasabbra, mint a földadó, a házadó, a társulati adó és a tantieme-adó együttes összegének 50%-ára, a gyakorlatban az én községeimben nem vált be. Ez a szabályozás nem jelentett takarékoskodást, nem hozta meg azt az eredményt, hogy a községeket a pazarlástól visszatartottuk. Nálunk egyszerűen éppen az ellenkezője történt, visszafelé sült el olyan formában, hogy ha nem lettek volna a községek ebben a tekintetben megkötve, jobban és könnyebben boldogultak volna, gazdálkodásukat jobban rendezhették volna be. Elég volna a községi pótadónak ez a mérve a szükséges kiadásokra, ha nem volna a vármegyei hozzájárulás összege úgy szabályozva, ahogy ezidőszerint szabályozva van. Ma a községi pótadó bevételeit a községtől vármegyei hozzájárulás címén elveszik. Nálunk a vármegyei hozzájárulások összege alatt a kiadások egész csoportját értjük, a vármegyei kiadásokat, a testnevelési hozzájárulást és az iskolán kívüli népműveléshez való hozzájárulást, a vicinális utak, átkelési szakaszok építéséhez való hozzájárulást és a leventeoktatók fizetését. Erre olyan nagy összeg megy el a községtől a megyéhez, hogy megsemmisíti azt az értéket, amelyet a községi pótadó mai öszszege jelentene. Másik megjegyzésem, hogy a községek részére ezidőszerint átengedett adók és pedig általános kereseti adó, az alkalmazottak kereseti adója és a községek részére átengedett fogyasztási adók végösszege az én községeimben nem fedezi még a községi alkalmazottak fizetését sem, (Zaj a jobboldalon.) mert ezek az adók egyszerűen nem folynak be, holott az én községeimben már éppen azért, mert az általános kereseti adót rendelkezésükre bocsátották, a kivetést túlhajtották és a túlhajtott kivetés ellenére sem tudnak a községek anynyit inkasszálni, hogy az alkalmazottakat fizetni tudnák. Felvetődött az a gondolat, hogy az általános kereseti adó rendelkezésre bocsátása helyett a házadó összegét kellene a községek rendelkezésére bocsátani. Fel akarom hívni az igen t. belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy ieren sok olyan község van, ahol ez a tervezett megoldás és javaslat nem válna be. Olyan községeim is vannak, amelyek direkt tiltakoztak az ellen, hogy az általános kereseti adót most visszavegyék tőlük és helyette a házadót juttassák nekik. Mindenesetre pedig majdnem minden községemben az a helyzet, hogy a házadó rendelkezésre bocsátása esetén sem volna elegendő a bevételezett összeg a községi alkalmazottak fizetésére. Az én községeimnél horribilis egyéb terhek is vannak. Ilyen terhei vannak mánden községemben maguknak az irodáknak, az irodai költségek, irodai nyomtatványok, irodák fűtése, világítása, a különböző napidíjak, telefonköltségek, postaköltségek. Horribilis tűzrendészeti kiadásai vannak az én községeimnek, horribilis közegészségügyi és állategészségügyi kiadásai, horribilis kiadásaik vannak 38*