Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-390
T 16 Az országgyűlés képviselőházának A győztes! — Örffy Imre előadó: Mennyit ért a márka, amikor kaptuk? — Peyer Károly: Összeadjuk valamennyien, mindjárt!) Elnök: Peyer képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Zaj. — Jánossy Gábor közbeszól. — Friedrich István: Azért jó kicsit az igazságot tudni! — Farkas István (felmutat egy bankjegyet): Itt van egymilliárd márka! .— Derültség.) Csendet kérek! Kénytelen leszek az állandóan zajongó képviselő urakat névszerint megnevezni és rendreutasítani! Rassay Károly: Mindezek alapján kénytelen vagyok levonni azt a következtetést, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy ezek az adatok, amelyeket a kormány a maga javaslatának indokolásában előterjeszt, nem nyújtanak megnyugtató alapot arra, hogy Magyarország az iigynevezett egyéb tartozások címén jog és igazság szerint megterhelhető lett volna ezzel a bizonyos redukált szaldóval. Azt mondhatná azonban valaki, hogy hiszen Hágában és Párizsban nem az igazságnak, a méltányosságnak és jognak szempontjai érvényesültek, hanem a győzők diktátumai. (Ûgy van! a jobb oldalon.) Apponyi Albert gróf mélyen t. képviselőtársam a maga felszólalásában is utalt erre a körülményre, amikor azt mondotta: figyelembe kell venni, hogy a nemzetközi tárgyalá soknál a jogi érveknek és az igazságszerinti konsziderációknak kimerítése után beledobják a mérlegbe a győzők Brennus-kardját. Apponyi Albert gróf t. képviselőtársamnak az elmúlt 10 év alatt bizonyára sok szomorú tapasztalata volt, amelyek megerősítették ezt a tételt. Nekem azonban legyen szabad rámutatnom arra, hogy a hágai és párizsi tárgyalások szelleme nem ezt tárta a világ elé. Hónapokig vitáztak részletkérdések felett, állampolgárokat megillető vagy meg nem illető kártérítések felett, a győztes hatalmak, amint az indokolásban olvasni méltóztatnak, saját bevételeiket ajánlották fel idegen állampolgárok kártérítési igényeinek kielégítésére. (Friedrich István: Jó] tettékl Amit innen kapnak, újból odaadják!) Maga Bethlen István gróf miniszterelnök űr sem Brennus-kardról beszélt a hágai konferenciáról mondott beszámolójában, hanem a következőket mondotta (olvassa): «Köszönjük elsősorban a nagyhatalmak magatartásának — tudniillik az elért eredményt — és ezek között elsősorban annak a baráti támogatásnak, amellyel az olasz kormány kiküldöttei a magyar ügyet felkarolták s magukévá tették. Köszönhetjük Nagy-Britannia képviselőjének és köszönhetjük annak az igazán objektív magatartásnak, amelyet Franciaország képviselői & ebben az ügyben tanúsított, aki annak ellenére, hogy politikailag nehéz helyzetben volt s nehéz volt az objektivitást fenntartania, a magyar ügy' mellé állott.» Bocsánatot kérek, valami más indokolást kell az eredmények indokolására, elfogadhatóvá tételére felhozni, mint az atmoszféra kérdését. Brennus valamikor, amikor a 1 szorongatott, ostromlott rómaiaktól aranyban követelt kártérítésit, hadisarcot, kardját dobta a mérlegbe. Ebben az esetben azt láttuk, hogy a győztesek aranyakat dobtak bele abba a serpenyőbeamelyet röviden A. és B. kasszának neveztek el. Aranyakat dobtak bele a kiengesztelődés életrekeltése céljából. (Propper Sándor: Mi a B. kassza? Bethlen-kassza? — Zaj jobb felől. — Simon A'ndrás: De szellemes!) I)e nemcsak az áldozatkészség tényei azok, amelyek ennek a bizonyos súlyos atmoszféra nak ellene szólnak. Hága és Párizs az én meg390. ülése 1930 május 13-án, kedden. győződésem szerint egyik, de nem utolsó áih> mása a világ életrekeit lelkiismeretének s annak a felismerésnek, hogy a bosszúban, erőszakban és félelemben fogamzott szerződések végre nem hajthatók. Legyen szabad ennek a megállapításomnak alátámasztására falolvasnom az angol kincstári kancellárnak, Snowdennek, az angol pénzügyminiszternek 1929. szeptember 1-én, az első hágai értekezlet bezárása után mondott következő szavait (olvassa); «A háborús szenvedélyektől túlfűtött párizsi békekonferencia abban a fantasztikus illúzióban ringatta magát, hogy lehetséges lesz a legyőzött ellenségeket az összes háborús költségek fizetésére kötelezni. Ennek lehetetlensége csakhamar kiderült. A hágai angol delegátusok nyiltan szembehelyezkedtek ezzel a szellemmel s győzelmük elsősorban annak köszönhető, hogy kezdettől fogva maguk mögött érezték az angol kormány, a közvélemény s a polgárság egyhangú helyeslését». De ha a nyilatkozatoktól eltekintek, ha eltekintek a tárgyalások során a győztes hatalmak részéről produkált áldozatoktól, van még egy biztos mértéke annak, hogy nem igazságos és objektív az a beállítás, amikor a mostani 10 év utáni eredményeket a trianoni szerződés szószerinti szövegével szembeállítva akarjuk lemérni és mérlegelni. Itt van mindenekelőtt Németország helyzete. A londoni ultimátummal 1923-ban vagy 1924-ben 132 milliárd aranymárka jóvátétel fizetésére kötelezték. Ezt a londoni ultimátumot követték azután a további állomások: a spaa-i egyezmény, a Dawes-plan és most végre a Young-terv, amely fokozatosan és horribilis mértékben csökkentette Németország terhét. T. Ház! Itt van ~~ hozzánk talán közelebb áll — Bulgária helyzete. Bulgáriát 1923. marj ciusában a jóvátételi bizottság 2250 millió aranyfrank jóvátétel fizetésére^ kötelezte ; . azt hiszem, még a jövő századba is átnyúló részletekkel. Ennek a megállapításnak a rendelkezései szerint Bulgáriának 1932/33-ban 32'9, 1933/34ben 43*4 millió aranyfrank jóvátételt kellett volna fizetnie és most a hágai egyezmény után fizet 1966-ig, tehát ugyanúgy, mint a magyar állam: 10—12'5 millió aranyfrankig emelkedő jóvátételi kötelezettséget, Összes békeszerződés béli terhei fedezésére, holott nem szabad elfelejtenünk, hogy Bulgária helyzete nem ugyanaz, mimt Magyarországé. Bulgária területi vesztesége alig valami, 113.819 négyzetkilométernyi területéből elvesztett 9000 négyzetkilométert, 4,800.000 lakosából elszakítottak tőle 400.000 lakost. Ott nem voltak biens cédés-k, azok a természetbeni óriási követelések, amelyek az egyharmadára feldarabolt Magyarországgal szemben szerepeltek. T. Ház! De mindenekelőtt itt van Ausztria példája. Ausztria a hágai tárgyalóasztaltól úgy kelt fel, hogy mindennemű békeszerződésbeli terheitől, adminisztrációs terheitől és reparáoiós kötelezettségeitől megszabadult. Hallottam azt, hogy Ausztriának is kell fizetnie. Ne ámítsuk egymást, t. képviselőtársaim. Auszriának is kell fizetnie, de Ausztria a békekötéstől számítva cirka 800 millió schilling relifkölcsönt vett fel s csak természetes, hogy ennek kamatait fizetnie kell, ahogy természetes az is, hogy a szanálási kölcsön kamatai^ szintén külön vannak beállítva a magyar állam költségvetésébe. Amikor ez a kérdés felmerül, önkénytelen elém tolul az a további kérdés, mi lehet az oka annak, hogy a hágai tárgyalási asztaltól egyedül Magyarország kelt úgy fel, hogy nemcsak hogy nem rögzítették meg, hanem 1
