Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

236 Az országgyűlés képviselőházának 396, talanul jó magyar nevet akarunk adni min­denkinek és mindennek» hogy ezzel bizonyítsuk az egész világ előtt a magyar újjászületésben akadályt nem ismerő törhetetlen hitünket és akaratunkat.» (Egy hang a jobboldalon: Ki az elnökf) Nagyon neves ember fog lenni. (Urba­ines Kálmán: Magyar nevű?) Ilyen viccekkel nem leihet ezt a kérdést mellékvágányra terelni, se engem elhatározott szándékomtól eltéríteni. A politikai és társadalmi élet kiválóságai írták máris alá ezt az iratot. Nem akarom fárasztani a Házat a nevek felolvasásával, (Halljuk/ Hall­juk!) megjegyzem azonban, hogy országgyűlési képviselőtársaim közül pártkülönbség rélkül eddig többen, mint hatvanan írták alá ezt az ívet. A csatlakozások folyamatban vannak a társadalom kiválóságai közül. Hogy csak egy nevet említsek a kiválóságok közül, Szurmay Sándor volt honvédelmi miniszter, az uzsoki hős kezdte meg az aláírást. Aláírták az ívet a református lelkészi kar kiválóságai, a tábor­noki kar több kitűnősége, több akadémikus, egyetemi tanárok törtek lándzsát a magyar név mellett. Szóval rövid pár hónap alatt a meg­szervezett remhivatalos Magyarország igyek­szik jobb belátásra bírni a hivatalos Magyar­országot e kérdés kezelésénél. A leghatározot­tabban kijelentem, — és azt hiszem, hogy ez nem egy olyan kérdés, hogy ezzel a párthűség ellen vétenék — hogy nem osztom és nem he­lyeslem a belügyminiszter úrnak ebben a kér­désben elfoglalt rideg és előttem érthetetlen álláspontját. (Horváth Mihály: Igaza van kép­viselőtársamnak !) T. Ház! Ezt a kijelentésemet és az egész ügyben elfoglalt álláspontomat igyekszem né­hány adattal alátámasztani. Hogyan beszélhe­tünk Magyarországon egy nemzeti államról, amikor egyharmada maradt meg az országnak s ebben is a lakosságnak majdnem fele idegen nevű? Ha bejön egy idegen ebbe az országba s kiszáll akár a nyugati, akár a kelleti pályaudva­ron, s végig megy^ az utcákpn, nem lát mást, mint idegen hangzású cégtáblát, idegen neveket. (Ügy van! Ügy van!) Avagy lapozzuk fel a telefonkönyvet, bármelyik oldala csak úgy hem­zseg az idegen névtől. Ha megnézi az ember a cím- és lakjegyzéket, elszörnyűködik és nem hiszi el, hogy Magyarország fővárosában él. A minisztériumok tisztviselőkarának 40%-a ide­gen nevű. A vármegyei törvényhatóságokban a tisztviselők 35%-a idegen nevű. Az Állam­vasutaknál,^ a leghazafiasabb tisztviselői kar­ban, — a háborúban és a háború után a forra­dalmak alatt megmutatták, hogy át vannak fűtve^ a ^nemzeti érzéstől — 64% az idegen nevű. A fővárosi törvényhatósági tisztviselőknek több^ mint 40%-a visel idegen nevet, a fővárosi törvényhatósági bizottsági tagoknak 40%-a ide­gen nevű. Továbbmegyek, — és erre nagy súlyt helyezek — a diplomáciai testületnél szintén ez a helyzet. A budapesti olasz, an^ol, vagy fran­cia követségnél minden alkalmazottnak vagy olasz, vagy angol, vagy francia neve van. A mi diplomáciánknál azt látjuk, hogy a külföldi ma­gyar képviseleteknél a diplomáciai személyzet 44%-a idegen nevű. Nem jobb a helyzet a ró­mai kattholikus egyházban sem, például a pécsi egyházmegye papjainak 41%-a idegen nevű. A sportnál akkor, amikor a bajnokok kimentek a külföldre, azt láttuk, hogy a szövetségi kapitá­nyok és a vezetők nem várták meg a belügymi­niszter intézkedését, hanem maguk megmagya­rosították a nevüket, mert resteltek kimenni idegen nevekkel a külföldre. Ezekről pedig azt szoktuk mondani, hogy dicsőséget szereznek a magyar névnek. Éppen azért beszélek és azért ülése 1930 május 22-én, csütörtökön. igyekszünk propagandát csinálni, hogy a mi­niszter urat jobb meggyőződésre birjam. (He­lyeslés a középen.) Meg vagyok győződve arról, ho^v ebben az ügvben az ország közvéleményé­nek 90% -a az én álláspontomon van. (Ügy van! Ügy van! a bal- é§ a szélsőbaloldalon és a kö­zépen.) Egy dolgot hozok csak fel. Januárban korcsolyaverseny volt Bécsben. Kiment a né­gyes-staféta: Kemmerling, Kauser, Wintner és Schneller (Pakots József: Csupa német név!) s dicsőséget szereztek a magyar névnek. Vagy ott van a kiválp vívóbajnok: Glykais; milyen bol­dogok volnánk, ha magyar neve lenne. Vagy milyen boldogok volnának, ha Semmelweis, ez a világhírű ember, akit áld az egész világ, ma­gyar nevű ember lenne. S micsoda szégyen lenne, ha Petőfi Petrovics néven írt volna. T. Ház! Nézzük, hogy mit hoznak fel a név­magyarosítás ellenségei. Kijelentem, hogy egyetértek velük abban a tekintetben, hogy nem lett volna szabad megengedni annakidején kilenc embernek Magyarországon, hogy Rá­kóczi, Hunyadi és Petőfi nevét vegyék fel (Ügy van! Ügy van!) és béjvegezzük is meg azokat, akik olyan könnyelműek voltak, — erő­sebb kifejezést nem akarok (használni, tessék úgv venni, mintha erősebbet használtam volna — hogy ezeknek a fényes neveknek viselését engedélyezték, — de azért ne ejtsük el a név­magyarosítás ügyét. Egyik t. képviselőtársam azt kérdezte, hogy mi van a Scitovszky névvel. T. képviselőtár­sam, én a történelmi nevek tiszteletben tartásá­val óhajtom ezt a kérdést megoldani. Lesz itt egy átmenet, erre van egy javaslatom, amelyet később fogok beterjeszteni. Azért, hogy kilenc ember annyira merész volt, annyira orcátlan volt, hogy hozzá mert nyúlni • ezekhez a nagy történelmi nevekhez, a többi három millió nem bűnhödhetik. (Propper Sándor: Sztranyavszky is történelmi név? — Zaj.) Ennem személyeske­dem. Ön csak maradjon továbbra is Propper­nek. (Br. Podmaniezky Endre: Propper ma­gyar? — Propper Sándor: Maradok, becsületes néy, megmaradok mellette és nem fogok kegyek után szaladgálni a miniszter úrhoz ! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, őrizzék meg nyugodtságufeat és tartózkodjanak a sze­mélyes kérdésektől. Meskó Zoltán: Mélyen t. képviselőtársaim! Ez nem pártkérdés, ez nem politikai kérdés. Itt nemzeti kérdésről van szó, legyünk türelem­mel, hallgassuk meg egymást, hadd adhassam elo érveimet. Valaki közbeszólt, hogy ez a kér­dés nem aktuális. Higyjék el, hogy^ ez olyan aktuális, mint a kenyérikérdés, mindjárt a ke­nyérkérdés után jön, nagyon fontos magyar kérdés. Százezer ember magyarosította meg nevét, mióta a névmagyarosítás egyáltalában meg van engedve és sajátságos, hogy amikor 40.000 magyar név anyaga áll rendelkezésre könyvben kiadva, aikkor mindössze, mondd és írd, 256 ma­gyar nevet engedélyeztek. Méltóztassanak meg­nézni a cím- és lakjegyzéket, vagy a telefon­előfizetők névsorát, ott az ember talál 34 Föl­des-nevet és nem tudom, hány Kerekes-nevet. Szóval 256 névvel manövríroztak az egész vo­nalom. Ha az Országos Névmagyarosító Tár­saság megalakul, — azt hiszem, az alakulást engedélyezni fogják — ezt mi egy társadalmi szervnek gondoljuk, amely azonban nemcsak egyszerű klubéletet élő társaság lesz, hanem mi ezt egy félhivatalos szervnek képzeljük úgy, hogy ez nemcsak propagandát csinálnia, hanem a név-ikiválasztásnál is segítségére lenne egye­seknek, a véleményezéssel élne és így terjesz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom