Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

Àz országgyűlés képviselőházának 396. tené fel a kérést a belügyminisztériumba, ahol az Országos Névügyi Tanáos, vagy nem tudom^ milyen szerv intézné végérvényesen ezt a kérdést. Ha azonban a mai tempóban mennek a névmagyarosítások, tessék kiszámítani, 1200 év kell hozzá. Amennyire elítélem azt, hogy történelmi nevekkel akarnak egyesek jobb nevekhez jutni, amennyire elítélem azt, hogy y-t és régi korbeli magyar neveket akarnak megkaparintani, éppen úgy elítélem azokat is, akik annak idején 50 krajcáros magyaroknak bélyegezték meg azokat a honfitársainkat, akik magyar érzésükhöz magyar nevet is fel akartak venni. Meg lehetne azt csinálni, hogy összeállítanának egy névsort, hogy ezek és ezek a nevek ki vannak kapcsolva a névmagyarosításból, ezeket senkinek sem engedélyezik, legfeljebb a Kormányzó úr ő főméltósága, az államfő engedélyezné némely esetben, amikor a család kihal és esetleg rokonágakra akarják átruházni a nevet. De itt van, t. képviselőtársamnak, Förster Elek barátomnak egy ötlete, aki azt mondja hogy sok ember megmagyarosítaná a nevét, de ragaszkodik régi nevéhez, ő tehát felvetette azt az eszmét, hogy régi neve mellé az illető felvethetné egy magyar nevet és kettős nevet használna. Egy-egy családban például előfordul, hogy az anya magyar nevű, az apának pedig német neve van. Nem találom annak semmi akadályát, hogy az illető felvehesse német neve mellé a magyar nevet is. Méltóztassanak ezt megengedni, hiszen mi történik itt? Elmarad a Péter és megmarad a Pál, idővel a német hangzású név el fog tűnn és megmarad a magyar hangzású. (Scitovszky Béla belügyminiszter: De a német hangzású nevet előkelőbbnek tartják!) A mostani felszeg világban tartják előkelőbbruek, de józan felfogású emberek most sem tartják előkelőbbnek. De továbbmegyek. Méltóztassék megengedni, hogy a keresztnevekről is beszéljek. Itt már igazán nem kell engedélyt kérni. Én kérdem a magyar társadalmat, ihogy miért ad gyemekeinek Zotyi, Lotyi, Potyi, Cunci neveket, amikor nagyon sok gyönyörűbbnél-gyönyörűbb, iszebbnél-szebb magyar keresztnevünk van? (Br. Podmaniczky Endre: Azok csak becéző nevek!) Tessék egy báli tudósítást .megnézni és ezzel rögtön tisztában van az ember. (Zaj.) Itt kellene már kifejteni az öntudatos propagandát, ihogy magyar keresztnevek, magyar nevek legyenek. Mélyen t. Képviselőház! Ezekben voltam bátor elmondani erről a kérdésről véleményemet. Még csak azt teszem ehhez hozzá, hogy nem osztozom abban a véleményben, hogy érdemeket kell szerezni a magyar névhez, mert például az az iskolásgyermek nem tud érdemeket szerezni. De ahogyan ma a belügyminisztériumban intézik a névmagyarosítást, engedje meg a t. miniszter úr, nagyrabecsülöm azt a Tomcsányi miniszteri tanácsost, aki ezeket az ügyeket intézi, de az ő véleménye nem lehet mérvadó az egész ország közvéleményével szemben... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem az ő véleménye, hanem az én véleményem!) Bocsánatot kérek, akkor engedje meg a t. miniszter úr, hogy minden tiszteletem mellett azt mondjam, hogy a miniszter úr véleménye nem lehet mérvadó az egész ország közvéleményével szemben. (Farkas István: De mennyire nem mérvadó! — Vicián István: Nem parlamentáris felfogás tisztviselőket belevonni... — Zaj.) En tudok eseteket, amidőn például két fiúnak megengedték a névmagyarosítást, az apának pedig nem engedik meg. A leglehetetlenebb esetek ülése 1930 május 22-én, csütörtökön. 23? fordulnak elő, mert rendszertelenül megy a dolog. Lehet, hogy arcra, lehet, hogy érzésre, de rendszertelenül megy a dolog. (F. Szabó Géza: Ne haragudj!) Nem haragszom, csak temperamentumosán beszélek. — En azt tartom és azt mondom, hogy a magyar név kitüntetés, ezt a kitüntetést azonban megérdemli minden tisztességes, erkölcsi szempontból kifogástalan ember, aki régi nevét be nem szennyezte, hanem külsőleg is dokumentálni akarja, hogy szíve szerint magyar és magyar akar maradni. (Helyeslés jobbfelől.) Legyen szabad még szóvátennem egy másik kérdést. A megyei törvényhatóiságokban a törvényhatósági bizottságoknak tagjai a mezőgazdasági kamarából kiküldöttek, a törvényhatósági bizottságba delegáltak is. Különösen az alsó kategória, a munkásosztály kiküldöttei nem bírnak megfelelni ennek a feladatuknak és illuzóriussá^ válik az egész kiküldetés és megbízatás azért, mert nines meg a megfelelő költségük, hogy részt vehessenek a gyűléseken, nem bírnak felutazni a megyeszékhelyre. Nagyon helyesen mondotta nekem egy kissé elkeseredve az egyik ilyen törvényhatósági bizottsági tag: «Kérem, ha megadják a képviselő uraknaka szabadjegyet, hogy felmehessenek az Országházába, hát nekünk kisembereknek egyegy utazásra adjanak ingyen jegyet, hogy a törvényhatósági életben részt vehessünk; ha már minket érdemeseknek tartottak arra, hogy oda a törvényhatósági bizottságba bekerülhessünk, adjanak módot erre, hiszen a napszámmulasztás következtében eleget vesztünk már, meghozzuk ezt az áldozatot, de a vasúti költségre már nem telik.» Ügy tudom, hogy az egyik megyei törvényhatóság már fel is írt ebben a kérdésben. A legmelegebben ajánlom ezt a t. belügyminiszter úr figyelmébe. Még egy kérdést akarok röviden szóvátenni. Amikor a vármegyei számvevőségeket különválasztották a pénzügyi tárcától, a vármegyei számvevőségi kezelők státusát elfelejtették rendezni és így ezek^ az emberek most az előléptetés minden reménye nélkül arra vannak kárhoztatva, hogy örökké kezelők maradjanak. Ez az egyenlő elbánás elvébe ütközik. Hiszen mindössze 27 ember sorsáról van szó, a rendezés alig kerülne valamibe. Kérem a belügyminiszter urat, hogy a most említett státusban szíveskedjék irodasegédtiszti állásokat rendszeresíteni. T. Képviselőház! Beszédem ideje lejárt. A belügyi költségvetést egyébként ettől a részletkérdéstől eltekintve, a miniszter úr iránt bizalommal viseltetvén, elfogadom. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Mindenekelőtt meg kívánom állapítani, hogy a tárca költségvetésében nem nyilvánul meg a kormány által annyira hirdetett takarékosság. A tervezett megtakarítás alig több egy fél százaléknál, pontosan 721.250 pengő, ami a 123,816.750 pengő kiadáshoz viszonyítva, nagyon csekély. A békeévekkel szemben a belügyi kiadások tetemesen növekedtek. A belügyminisztériumnál a jelenleg a népjóléti tárcához tartozó intézmények hitelének levonásával 1913-ban kiadás volt 76,910.749 pengő és bevétel 6,906.077 pengő. Az 1928/29. költségvetési évben a kiadás már meghaladta a 115 millió pengőt és az 1929/30. költségvetési évben felszökött 124,583.000 pengőre. A bevételek ugyancsak emelkedtek nem egészen 2 millió pengőről 7,710.00 pengőre azért,