Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-396

230 Az országgyűlés képviselőházának 39 tálni. A létszámapasztás következtében előállott közigazgatási rendezés során tervbevétetett, hogy a tárcák állományának kereteit valahogy a minisztériumok közötti megegyezéssel ki kellene egészíteni, úgyhogy bekövetkezhetik, hogy a tárcák között bizonyos alkalmatos módon áthelyezések történnek. Ha például az egyik minisztériumban • aránylag több a tisztviselő, a .másik minisztériumba egyes tisztviselők áthelyezhetők és átképezhetők lesznek. Ugyancsak a tárca fölötti vitában voltak, akik nehezményezték a rendőrség javadalmának rendezését és emelését. Erre nézve megemlítem, hogy ma ott a kvalifikáció sokkal nagyobb, mint amit a törvény előír. Elmondhatom, hogy az őrszemélyzetnél, tehát a legalacsonyabb rangfokozatban, Jiét egyénnek egyetemi végzettsége van,, az őrszemélyzetben, van olyan 40, akinek érettségije van és 215 van az őrszemélyzetben, akinek több, mint négy középiskolai osztálya van. Ezek a tények tehát arra mutatnak, hogy itt a rendőrség illetményének rendezésénél egy kvalifikált kategóriát különböztetünk meg. Ez emeli természetesen a rendőrség nívóját is, (Propper Sándor: Nagy szükség volt rá. — Zaj a szélsőbaloldalon,) amelyre nézve ma egészen tárgyilagosan megállapíthatjuk,^ hogy a külföldi rendőrségekkel is .bátran kiállja a versenyt intelligencia és megbízhatóság tekintetében. (Ügy, van! Ügy. van! a jobboldalon. — Farkas István: A legfőbb rendőr, a belügyminiszter rossz! Az. viszi bele a rossz szellemet! — Zaj a szélsőbalolda* Ion.) A racionalizálás kérdésével, amely ma szőnyegen van és amely általában úgy a közvéleményben, mint a szaksajtóban meglehetős érdeklődés tárgya, ezzel a vármegyéknél, általában a közigazgatásnál a belügyi tárca keretében is foglalkozni kell. . Ugyancsak, felvetődött itt a vármegyéknek helyesebb, racionalizálási szempontból való kikerekítése, amire nézve a pénzügyi bizottságban az volt az általános felfogás, hogy ezek a kérdések ne érzékenységi, hanem gyakorlatiassági szempontból nyerjenek elbírálást., Többen szóvátették az állampolgárság kérdésében való adminisztrációt. Erre. nézve a bizottságban miniszteri kijelentéssel megállapítást nyert, hogy távolról sincs ma az a helyzet, amely régebben volt. A hátralékok feldolgmtattak.^Ma 30 nanosnál régibb akta nincsen. Ez pénzkérdés, fedezet kérdése és ma a régi állapottal szemben úgyszólván ajour-ban vannak az állampolgársági kérdések feldolgozásával. (Zaj.) A megtakarításokkal * kapcsolatban a bizottságban erős vita tárgya volt a rendőrségi javadalmak rendezése. Különösen szembeállították a fogalmazói kart és a felügyelői kart. Erre nézve megemlítem, hogy a pénzügyminiszteri, kijelentés szerint, ha a megtakarításokból mutatkozik valami fedezet, a fogalmazói kar is meg fogja kapni ugyanazt, mint a felügyelői kar.. A fogalmazói kar tehát a felügyelői karral egyforma javadalmazásban fog részesülni. A fedezetre nézve felmerült, hogy a felügyeleti, ellenőrzési díjakból származó bevételek szintén f ezeknek a javadalmi többleteknek a fedezésére lesznek fordíthatók, Általában véve ezekben, voltam bátor ismertetni a belügyi. tárca költségvetését. TTgy gondolom, hogy az egész tárca összetételéből, az összegek beállításából megállapítható, hogy itt a legjobb szándék forog fenn a tekintetben, hogy minél kevesebb költséggel minél alkalmatosabb és jobb közigazgatás áll. ülése 1930 május 22-én, csütörtökön.' jon a polgárság rendelkezésére. Meg vagyok győződve, hogy ha olyan tudással és odaadással fogják teljesíteni kötelességüket azok a tisztviselők, akik a belügyi közigazgatásban dolgoznak, mint amilyennel eddig teljesítették, akkor bizonyára helyes, alkalmatos keret fog rendelkezésére állni mindenkinek, hogy a. * maga családjának, a maga kategóriájának, a maga életének feltételeit nyugodt, békés^ munkával szerezze meg a maga exisztenciájának alapjaiképpen. Természetes, hogy az egész közvéleménynek, a Képviselőháznak, s az egész törvényhozásnak az a kívánsága, hogy a közigazgatás úgy bánjon mindig a polgársággal és a néppel, mint a nagyobb testvér, aki utat mutat: szeretettel, melegséggel fogja meg a kérdéseket s mindig és mindenben a közérdeknek szem előtt tartásával^ támogassa a magánembernek jogos magánérdekeit és exisztenciális feltételeit. (Ügy van! Ügy van!) Ilyennek tekintem én ezt a költségvetést és ilyennek a tárca képviselőjét. Ezért tisztelettel vagyok bátor a tárca költségvetését elfogadásra ajánlani. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! Méltóztassa; nak megengedni, hogyha a rendelkezésre álló időnek rövidsége miatt nem is reflektálhatok az előttem szólott t. előadó úr beszédére olyan részletesen, mint azt szeretném, pár megjegyzést azonban mégis teszek arra. Azt mondotta a t. előadó iir, hogy apasztásokat tett a költségvetés a személyi kiadások terén és megtakarításokat eszközölt a dologi kiadásoknál. Nagyon szeretném, ehhez hozzátenni azt is, hogy a jövőben a t. belügyminiszter úr apasztani fogja azoknak az eseteknek fennforgását is, amelyek yagy az ő. vagy pedig közegeinek iniciatívájából a polgárok szabadságjogainak gyakorlását sokszor veszélyeztetik, sőt lehetetlenné teszik. Ami a költségeket illeti, a képyiselőválasztási előmunkálatoknál méltóztassék nagyobb megtakarítást eszközölni, méltóztassék az ajánlási ívek rendszerét és iazoknak nyomtatási költségét egyszersmindenkorra beszüntetni és megtakarítani, annyival is inkább, mert az ajánlási ívek rendszere nem más, mint a polgárok szabad választási és alkotmányos jogai gyakorlásának meghamisítása. • Ami pedig azt illeti, hogy szeretet és melegség legyen a nép iránt, a niagy közület és az egyedek iránt — amint a t. előadó úr mondotta — én magam is így szeretném ezt tudni. (Zaj.) Akkor azonban szűnjenek meg azok a sokszor jogosan felpanaszolható esetek, amelyek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy önző pártpolitika érdekében >a t. belügyminiszter úr közegei részéről olykor éppen a szeretetlenség és a megnemértés jön gyakorlati alkalmazásba, akár a választópolgároknak széles tömegeivel, akár pedig egyedekkel szemben. Ezekután, t. Képviselőház, természetes, hogy maga a t. belügyminiszter úr csodálkozhatnék azon, ha én, mint ellenzéki képviselő, elfogadnám az ő költségvetését; nem azért, mintha azt állítanám, hogy a mai kormányrendszernek, a Bethlen-kormányuralomnak egy resszortminisztere sem csinálhatna jó munkát, hanem azért, mert a részletekben való esetleges jó munka nem mentesíti magát a rendszert általános fogyatkozásainak és mulasztásainak igiaz kritikája