Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-396
Az országgyűlés képviselőházának 396. tani a költsségyetésbe, és szükséges lesz, hogy ez a jövő költségvetésben is, mint utolsó részlet szerepeljen. T. Képviselőház! Bátor leszek itt megemlíteni, hogy a rendőrlaktanyákban milyen létszám van elhelyezve. A lágymányosi rendőr. lakótelepen természetbeni lakásban lakik 80 család, 361 lélek, és 52 nőtlen rendőr, a Dagályutcai rendőrtelepen 271 család és 80 nőtlen rendőr, összesen 1031 lélek. így a két rendőri lakótelep használatbavételével évi 190.300 pengő lakbérmegtakarítás lesz a költségvetésben. Ez a megtakarítás már ebben az esztendőben is mutatkozik. A közbiztonság tökéletesebb ellátásához tartozik, hogy a főváros külső perifériáin kerékpáros rendőrőrszemek cirkálnak. A tűzhöz való kivonulásoknál a rendőrségi autók kitűnő szolgálatot tesznek, nemkülönben a rádió is a nyomozás szolgálatában áll, amelyek mind dologi kiadásokat jelentenek. Az idegen nyelvek tanítása rendkívül fontos, hiszen számolunk az ország idegenforgalmárak emelkedésével, aminek ez úgyszólván elengedhetetlen kelléke. A rendőrségi őrszemélyzetnél az illetményrendezés annyival inkább indokolt volt, miután nem étkezhetnek családjaikkal, és a rendkívüli súlyos szolgálat következtében több ruhát és cipőt használnak el. Ennek következtében szükség van az ő jobb dotálásukra. (Helyeslés jobbfelől.) A segédfelügyelői állások megszűntek, amint azt a törvényhozás tagjai követelték, közöttük Jánossy képviselő úr is, ami igen helyes volt. Ezek a X. fizetési osztályba kerültek bele. Űj allais a rendőrség szervezetében az alhadnagyi állás, — ilyen lesz tíz — ami arra szolgál, hogy ébren tartsa az őrszemélyzethez tartozó emberek ambícióját. Ez megkülönböztetett minősítéssel lesz majd elérhető. Bejelenthetem, hogy a közvélemény által sokszor sürgetett nyári egyenruha meglesz. (Helyeslés.) Ennek többletköltsége fedezetet talál a köts ég vetésben. Az a fokozott igénybevétel, amilyennel az államrendőrség tagjai szolgálatukba állítják fizikai, szellemi és lelki erejüket, kell, hogy bizonyos elismerést vonjon maga után és annak külső jele az, hogy rendőrségi jóléti intézmények felállításáról is gondoskodott a belügyminiszter. Ilyen kettő van, mégpedig a «Rendőrségi nyugdíj járulékalap», amelyet a belügyminiszter minisztertanácsi hozzájárulással állított fel. Ide fizetik az iy2%-os járulékot a tagok, amelyből fedeztetik az alkalmazottak megélhetését könnyítő és gyermekeik neveltetését elősegítő intézmények létesítése és fejlesztése. Második ilyen intézmény a m. kir. államrendőrség jóléti alapja. Ennek az alapnak a bevételeihez tartoznak az államrendőrségi tagokra kirótt bírságok, zenekari működésért fizetett díjak, adományok, kamatok, a mozgóképengedélyesek által rendőri jóléti célokra befizetett összegek. Ennek a jóléti alapnak két olyan intézménye van, amelyek elősegítik a rendőrség egészségének épségben tartását s amelyek alkalmasak az. ő megkülönböztetett támogatásukra. Egyik a hévízszentandrási gyógy ház. Ide nagyobb részben a reumáis és meghűlésből származó betegségben szenvedő rendőrtisztviselők, rendőr őrszemélyzet van beutalva. Ez a gyógyház a rendőrségi nyugdíjjárulék alaptulajdona. A másik intézmény pedig a balatonleilei üdülőtelep; ez a rendőrtisztviselők és egyéb alkalmazottak, valamint a belülése 1930 május 22-én, csütörtökön. 229 ügyminisztériumi tisztviselők és családjaik üdültetésére szolgál és a «m. kir. államrendőrség jóléti alapja» vagyonához tartozik. A 6. cím: a folyamőrség. A folyamőrség rendeltetése — amint ez a pénzügyi bizottság vitájában is felemlítést nyert — a vízügyi rendészeti szolgálat ellátása. A Duna nemzetközi folyam, atmelyen a közlekedés szabályozása és ellenőrzése mimd-mind olyan feladat, amelyet a vízügyi rendészeti szolgálat keretében kell ellátni és biztosítani. A vízijárművek forgalomképességének biztosítása és megvizsgálása, ezek ellenőrzése, engedélyezése, s az ezekkel járó adminisztráció tartozik a folyamőrség hatáskörébe. Javadalmaik rendezése azonos módon történt, mint a rendőrségnél és a csendőrségnél, mert a folyamőrség szintén karhatalmi intézmény. E cím költségvetésében az 1. rovatban a nem rendszeres illetmények alrovata csökkent és a rendszeres illetmények alrovatába került, mint nyugdíjba beszámítható javadalmi összeg, így különösen megemlítve az élelmezési pénz, amely eddig részben a dologi kiadások között számoltatott el. A beruházásoknál^ az építkezések a révkapitányságok elhelyezésére szolgálnak, amelyek a vízi rendészeti szolgálat helyesebb ellátása érdekében szükségesek. A 7. cím: a nyugellátások. Ez a cím az, amelyet a közvélemény a legtöbb nyilvános kritikával kísér. Éppen azért röviden kitérek itt a részletek ismertetésére is. A nyugdíjjogosultság eltörléséről beszélni nem lehet, mert ez törvényesen megszerzett jog, amely törvényben gyökerezik, és amely nagyobb jogsérelmek nélkül, jogintézmények megsértése és félretétele nélkül nem volna eltörölhető. Erről beszélni nem is lehet. (Jánossy Gábor: Olyan otnint a magántulajdon!) A nyugdíjasok száma a létszámapasztás folytán 611 fővel emelkedett; ebben szerepel a osendőrségtől 400 fő, a többi 211 fő a rendőrség és a ibelügyi központi létszámapasztás következménye. Itt nyer elszámolást t az összes vármegyei, városi és jegyzői nyugdíjak összege az idemenekültekre nézve. (Jánossy Gábor: Ez szomorú!) Összehasonlításképpen megemlítem, hogy míe 1914-ben a belügyi kormányzat nyugdíjasainak száma 2890 volt, ezzel^ szemben ma 8735 főt ta/rtunk ebben az állományban. Ezt természetesen növelte a rendőrség államosítása következtében előállott helyzet. Néhány szóval megemlékezem a belügyi tárca külföldön lakó nyugdíjasairól. Az ilyen nyugdíj^ engedélyezése a külügyminiszter hozzájárulásával a szakminiszter illetékességi körébe tartozik, s csak a legméltányosabb esetben van megengedve. Az ilyenek száma 86. (Jánossy Gábor: Túlnagy szám!) Általában megemlítem, hogy felmerült a bizottságig vita alkalmával is, hogy szükséares lenne, — és talán fedezetet is lehetne rá találni — hogy a nyugdíjasok kivételes esetben, mikor egészen kivételes emberies, méltányos szempontok követelik, bizonyos segélyezésekre tarthassanak igényt. Például sokszor nem tudják halottaikat eltemetni, tehát közsegélyre szorulnak. Az ilyeneknek, tehát a teljesen vagyontalanoknak, akik nagy bajba jutottak, lehetne valami kis segéllyel a segítségére sietni, hiszen sokszor 100—200 pengővel exisztenoiákat lehet megmenteni. Általában véve még egészen röviden a tárca költségvetésének bizottsági vitájával kapcsolatosan felmerült pár kérdésre kívánok reflek-
