Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

216 Az országgyűlés képviselőházának tes en ismét fontos szempontokat tartva szem előtt — egy új sajtótermék megjelenését. Az, hogy egy új sajtótermék megjelenhetik-e, vagy sem, a ma élő sajtót egyáltalában nem feszélyezheti szabadságában; körülmény pedig, hogy fennáll még az a jog, .hogy bizonyos körülmények között az államérdekek nagyfokú veszélyeztetettsége esetén egyes sajtótermékeket a kormány betilthat, nem érintheti senkinek, a sajtónak sem,azt a jogát, kötelességét^ és szabadságát, hogy a közélet tisztasága érdekében küzdjön, mert meg kell állapítanom, hogy sem a háború alatt, sem a háború óta nem történt lapbetiltás abból az okból, mert valami panamát üldöztek, mert a közélet tisztaságát keresték, (Ügy van! jobbfelől.) vagy mert visszaéléseket lepleztek le. Soha ezért nem történt lapbetiltás! Hozzá kell tennem még egy momentumot: nemcsak azóta, amióta miniszter vagyok — és ezt nem azért hangsúlyozom, mdntha most magamat ki akarnám vonni valamilyen szempontból a felelősség alól, vagy mintha a magam érdemének akarnám ezt betudni —- mondom, nemcsak amióta miniszter vagyok, hanem visszamenőleg három évre is lapbetiltás egyáltalában nem történt, a kormány nem élt ezzel a jogával, a sajtó tehát nem érezheti azt, mintha ilyen körülmények között feszélyezve volna, hogy a közélet tisztasága érdekében előhozza mindazt, amit kötelességének tart. (Gál Jenő: Azt érzi, hogy mit nem kívánatos közölni és ez elég!) Ezt nem tudom komolyan venni, t. képviselőtársam» mert a sajtót sokkal többre becsülöm, hogysem azt hinném, hogy ilyen alkalmazkodó természetű. Ha elolvassuk a magyar sajtót, egyáltalában nem is látjuk ennek semmiféle nyomát, (Ügy van! jobbfelől.) hanem ellenkezőleg^ azt látjuk, hogy a sajtó a maga teljes szabadságával él, sőt nem egyszer talán olyan nyilatkozatokat ás megenged magának, amelyekről nagyon is vitatható, melyik érzi jobban a hatalmat: a sajtó-e, vagy pedig az, akit támadásának bűvkörébe von. Ami már most az esküdtszék kérdését illeti, legyen szabad hangsúlyoznom azt, hogy képviselőtársam teljesen tévedésben van, amikor azt mondja, hogy a mai állapot nem törvényes. A törvényhozás akként döntött, hogy mindaddig, amíg a törvényhozás másképpen nem fog intézkedni, a mai állapot marad érvényben. (Gál Jenő: Nem így döntött, hanem azt mondta...) Engedelmet kérek, képviselőtársam^ én előreboesátottam konklúziómat. Miből következtetem azt, hogy így döntött 1 Abból: ha a törvényhozás azt mondotta, hogy a kivételes hatalomból elenyészik minden, amit fenn nem tartottak, vagy amire nézve a kormány a fenntartást úgy kívánja keresztülvinni, hogy azokra vonatkozólag törvényjavaslatot terjeszt a Ház elé, akkor a törvényhozás végeredményben úgy döntött, hogy megszűnik a kivételes hatalomnak minden részlete, kivévén azokat az ügyeket, amelyekre vonatkozólag törvényjavaslatot terjesztett be a Házhoz. Nem azt mondotta a törvényhozás, hogy ezekben új törvényt kell hozni; ezekben be kell terjeszteni a törvényjavaslatot. (Gál Jenő: Azután nem kell tárgyalni; ez az erkölcsi része!) Engedelmet kérek, nem én terjesztettem be ezeket, nem tudom indokát, hogy akkor miért volt ez a forma helyes; feltételezem, hogy ezt annakidején meggondolták. Kétségtelen azonban, hogy én az adott helyzettel számolva, azt látom, hogy a törvényhozás a maga részéről sohasem tűzte napirendre ezeket a törvényjavaslatokat, pedig ez a törvényhozás szuverén 395. ülése 1930 május 21-én

} szerdán. joga; a törvényhozás tehát igenis tudomásul vette ezt a mai állapotot, ennek törvényessége ellen tehát nem lehet kifogást emelni, mert nem a törvényhozás megkerülésével és akarata ellenére áll fenn ez az állapot. (Ügy van! jobbfelől.) Ami pedig azt illeti — ezt nem kérdezte ugyan t. képviselőtársam, de én erre is felelek — vájjon én a magam részéről most már végképpen, mindörökre rendbenlévőnek tartom-e ezt a kérdést, erre is felelek, bár eziránt kérdést nem intéztek hozzám. De nem mondok újat, mert hiszen költségvetési beszédemben megemlítettem már, hogy foglalkozom az esküdtbíróság reformjának kérdésével és amikor a sajtótörvény reformját hozom, — amely, már a magam részéről, meglehetősen előrehaladt stádiumban majdnem készen van — foglalkozni fogok vele, hogy az esküdtszéknek, reformja legyen-e, vagy legyen-e helyette más olyan fórum, amely megoldja, áthidalja, modernebbé és tökéletesebbé teszi azt az intézményt, amely ma Európa-szerte erősen bukófélben van, amelyre vonatkozólag Európaszerte bebizonyosodott, hogy a kontinensre átültetve úgy él, mint az idegenből hozott melegházi palánta. (Ügy van! ügy van! a jobboldalon. — Gál Jenő: Zsitvay Leó rezüméi nem ezt mondják! Nem ezí mondják a világhírű rezümék !) Én úgy tudom, hogy az esküdtbíróságot egyesek visszavezették az osztrakizmoszra is. Az osztrakizmosz idejében az volt a tökéletes igazságszolgáltatás, hogy az illetőt annak a bizonyos közhangulatnak, a népnek átadta egy néptribun és ezt cserepekkel, tégladarabokkal, kövekkel megkövezték. És ha az esküdtbíróságnak ma nem odaát a szigeten, Angliában keressük az ősét. hanem a kontinensen, akkor azt az osztrakizmoszban fogjuk megtalálni és talán ez a két különböző eredet magyarázza meg

y hogy miért válik nálunk igen gyakran az esküdtbíráskodás alapján az ítélethozatal megkövezéssé, ahelyett, hogy az igazságszolgáltatás magaslatára tudna emelkedni. Megjegyzem a magam részéről, hogy akár a sajtószabadságot, akár az esküdtbíróság kérdését sokkal fontosabbnak, magasztosabbnak és jelentősebbnek tartom, hogy sem azt egy interpellációra adott válaszban már most momentán eldönthetőnek tartanám. Különösen az esküdtbíróság kérdését nem szeretném, ha a t. Ház az én válaszom tudomásulvételével e Ház folyó ülésszakának napirendjéről végképpen levenné, ezért válaszomban nem azt a választ adom t. képviselőtársamnak, amely ma járna, hogy erről pedig ezidőszerint nem lehet szó, haneni azt a választ adom, amelyet mondottam már költségvetési beszédemben, hogy foglalkozom ezzel a kérdéssel és annak részleteibe most azért nem bocsátkozom, mert ennek eljön az ideje a sajtóreform tárgyalása alkalmával. T. képviselőtársamnak nincs igaza — csak közbevetőleg kell megjegyeznem — az innsbrucki egyezmény tekintetében, mert idevonatkozólag a helyzet az, hogy nem kellett ezt a javaslatot ratifikálni, mert a szanálási törvény, az 1924 : IV. te. időközben ezt a kérdést elintézte és feleslegessé tette. Ezt csupán azért voltam bátor képviselőtársamnak tudomására hozni, mert volt szíves egy közbevetett mondatában ezt a kérdést idevetni; de ez mégis alkalmat ad nekem arra a megállapításra, hogy t, képviselőtársamnak talán mégsem lehet a törvényhozás intézkedéseit az esküdt-