Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.
Ülésnapok - 1927-395
Az országgyűlés képviselőházának 395. ülése 1930 május 21-én, szerdán. ÍVJ bíróságra vonatkozólag oíyan feltétlen fölénynyel bíráilva, felfogását mint érinthetetlent és vitathatatlant odaállítani is. így idevonatkozó nézetét sem tudom elfogadni sem ebben, sem abban a vonatkozásban olyan kétségbevonhatatlanul alaposnak. T. kénviselőtársamnak voltaképpen minden kérdésére megfeleltem. Hangsúlyoznom kell még, hogy azt hiszem, t. képviselőtársam meglehetősen messzire ment, amikor a közélet tisztaságának védelmében, amelyre nem szorult rá a közélet tisztasága (Farkas István: De bizony rászorult!), mikor a sajtószabadság védelmében, amelyre ismét nemi 1 szorult rá, a sajtószabadság és az esküdtbíróság ideáljainak védelmében odáig ment el okfejtésében, hogy olyan magas, morális álláspontra helyezkedett, hogy azt mondotta, az igazi nagyszerű népigazságszolgáltatás az, amikor azt, aki a bíróság előtt áll, hogy feleljen, azt, aki akkor nem hajlandó bizonyítékokra hivatkozni, úgy fogadják odakint, hogy a kezét csókolják. Én semmiféle kézcsóknak nem vagyok barátja. (Derültség a jobboldalon.) A néptől nem megalázkodást, hanem megbecsülést várok, de megvárom az előtt a bíróság előtt és ama bíróság számára is, amely magyar bíróság mindig megtette a maga kötelességét. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nem szeretném, ha a t. képviselő úrnak az az állítása, hogy a sajtóban félnek ma állítani valamit, mert szakbíróság elé kerülnek, olyan könnyen átmenne a köztudatba, mert ebben borzasztó fallácia van. (Ügy van! Ügy van! -a jobboldalon.) En töibhre tartom a sajtót, és azt hiszem, hogy ha valamit miond, követi a Deák Ferenc-i elvet — ha az valóban a komoly sajtó (Zaj a jobboldalon.) — hogy hazudni nem szabad, tehát bármely fórum előtt bizonyítani is kész, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy lebecsülése az esküdtbíróság intézményének, amikor képviselőtársain úgy állította be, hogy az esküdtbíróság előtt pedig nem kell bizonyítani. Az emlberi szabadság és becsület védelme és magas morális szempontok azt diktálják nekem, hogy azt mondjam: nem az esküdtbíróság, nem a sajtószabadság a fontos, hanem fontos a közélet tisztasága, amelyet meg lehet védeni, ha valóban meg akarjuk védeni éis nem egyéb politikai utakon keresünk* sikert. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) , A magam részéről, azt hiszem, világossá tettem mindenki előtt, hogy akárki fordul hozzám, nem állok meg semmiféle ajtó előtt, ha a közélet tisztasága érdekében el kell járnom. Azt hiszem, világossá tettem a t. Ház előtt azt is, hogy az esküdtbíróság kérdésévet komiolyan foglalkozom, minit így incidentaliter és ennek alapján kérem válaszom tudomásul vételét. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszon válasz jogával élni. Gál Jenő: T. Képviselőház! Ha én most ugyanazt az utat követném, mint a mélyen t. miniszter úr, aki okfejtése kezdetén idlézte azokat a kitételeket, amelyeket én voltam bátor az ötletek és a mehanizmus szempontjából felhozni, akkor azt mondanám: mind nagyon szép volt, mélyen t, miniszter úr, de bizonyítsa be perrendszerűen. Én éppúgy szoríthatnám miost a miniszter urat saját axiómája alapján arra, hogy bizonyítson. Nem, t. Képviselőház^ nem, igen t. miniszter úr, a politikai vitatkozások kérdésében nem a bizonyítékok effektív volta és likviditása az, ami igazságot teremt. Az argumentumok összemérésében, mélyen, t. miniszter úr, nem úgy hadakozunk, hogy idehozzuk azokat a bizonyítékokat, amelyek ott voltak és felvonultatjuk őket. mint amikor valaki meg- és átvett áruk vételárával tartozik és ott vannak a bizonyítékok. A politikai igazságoknak és a politikai légkörnek megvilágítása nem ilyen bizonyítási rendszert feltételez és most én azt mondom a mélyen t. miniszter úrnak: milyen elhibázott az, amit a miniszter úr mond. Ön azt mondja: az én ajtóm nyitva van ós az én ajtómon keresztül mindenki nyiltan bejöhet. (Felkiáltások a jobboldalon: Ő megy minden ajtón át!) Bocsánatot kérek, talán ezek a szállítók is nyitott ajtók mellett és úgy járták ki ezeket a bűnös üzemiekre valló szállításokat, (Folytonos zaj.) hogy a tudtával történt 1 ? Itt kegyeskedjék disztingválni. Ön ne adja fel nekem azt a leckét, hogy én konkretizáljaik és álljak elő, hogy ön megtoroljon. (Folytonos zaj. — Csontos Imre: Csak elő a váddal!) Nem olyan könnyű a dolog, hogyha odaviszik és a hatalom a kezében van, akkor megtorolja. Mélyen t. miniszter úr, ön kitért annak a politikai meghatározásnak a vitája elől, amit én mondtam, hogy nem a megtorlás, hanem; a megelőzés kérdése, a közhangulat és közfelfogás morális erejének megóvása az, amit én szóváteszek» s (Patacsi Dénes: 1918-ban is a közhangulat vitte el a határokat! — Folytonos zaj a jobb- és a szélsőbáloldalon. — Elnök csenget.) Ez a különbség kettőnk között. Erre a közöttem és a miniszter úr között most lefolyt vitára lesz még majd máskor hivatkozás. Nagyon kérem, hassa át a t. képviselő urakat annak tudata... (Csontos Imre: Elő a váddal! Mondja el a bűnt! — Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Olvassa el az újságot, ahelyett, hogy itt zavarja a tanácskozást, (Csontos Imre: Maga a vádló!) Ez a vita, amely most megindult a miniszter úr és közöttem... (Csontos Imre: Semmi, csak hang!) Elnök: Kérem Csontos Imre képviselő urat, a miniszter úr nagyon szépen meg tudja védeni a maga álláspontját, ne méltóztassék zavarni a tárgyalás menetét. (Várnai Dániel: Jó egy kis támogatás!) Gál Jenő: A kiindulási pont tekintetében van tehát a hiba, mélyen t. miniszter úr. Én a megtorlás igazságát, a szigorúságot és azt az emelkedett felfogást, amelyet a miniszter úr e téren követ, a legnagyobb tisztelettel fogadom. Személye iránt e tekintetben a legnagyobb megbecsüléssel viseltetem, ennek mindig tanújelét adtam, de az más lapra tartozik. Azért a rendszerért, amely az ön igazságügyminisztersége alatt most éli ki magát, ha folyománya is egyik élődne magatartásának, a miniszter úr a felelős, ön azt mondja, hogy azt a törvényjavaslatot akkor meggondolták, amelylyel eltolták az esküdtszéknek akár életbeléptetését, akár reformját. Nyolc év óta van ez a bizonytalanság. A törvényhozás komolyságához nem méltó, hogy bizonytalanságban tartsanak bennünket nyolc esztendőn keresztül. A mélyen t. miniszter úr azt mondja, a Ház bölosesége úgy találta, hogy nem tűzi napirendre. Bocsásson meg a mélyen t. miniszter úr, ezt talán mégsem tetszik egészen komolyan gondolni, mert ebben a Házban nincs senki, aki, ha a miniszter úr felállna és azt mondaná, tárgyaltatni kívánom az 1922-ben benyújtott törvényjavaslatot, annak ellentmondana. A kormány kezében van a kezdeményezés és a narlament tárgyalási rendjének irányítása és a kormány felelősséggel tartozik a tárgyalási 33*
