Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

Az országgyűlés képviselőházának 3 95. ülése 1930 május 21-én, szerdán. 215 Ügy van! jobbfelől.) Meg kell állapítanom, hogy a köziélet tisztasága kérdésében nincsen joga senkinek semmit a kormánynak szemére vetni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Senkinek sincsen joga erre, mert ha van kormány, amely a közélet tisztaságát követeli és a közélet tisztasága val szemben bármilyen jelenséget észlel, azt megtorlás nélkül nem hagyja, úgy igenis ez a kormány az. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Éppen, ha van valami sajnálatos, romlott közfelfogás, akkor legfeljebb .az lehet ez a romlott közfelfogás, hogy suttogásokat, benyátázásokat nyugodtan tűrnek az életben, ahelyett, hogy a rágalmazókat, akik állításaikat bizonyítani nem tudják, odairányítanák, ahova irányítani kell: a királyi ügyészhez, A királyi ügyészek helyükön vannak és teljesítik kötelességüket. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Azt méltóztatott mondani, hogy panamák sorozatáról van tudomása a képviselő úrnak. Kérem, méltóztassék felsorolni és rendelkezésemre bocsátani ezeket, és én fejemet teszem rá, hogy ha vannak ilyen ügyek, azokban a legkíméletlenebb módon keressük ki >az igazságot és toroljuk meg a bűnit. (Helyeslés jobbfelől.) Megemlítette képviselőtársam az úgynevezett klinikai panamát. En kiegészítem ezt még eggyel, mert két olyan ügy van, amely bizonyos idő óta, minit állami szállításokból eredő visszaélés előfordult. Nevezzük visszaélésnek vagy bűntettnek, mindegy e pillanatban, mert hiszen még nem állunk szemben végleges vádtanácsi határozatokkal, tehát szabad a «visszaélés» kifejezés, sőt helyesebb is ezt használni. Ez a két ügy van csupán ezidőszerint mint régebben folyamatban lévő büntetőügy. Ebben pedig mi történt^Az úgynevezett klinikai panamaügyben t 1929 április 18-án vádiratot adott be a királyi ügyészség, alig két hónappal azután, hogy én miniszter lettem. Ezt hangsúlyozni kívánom, mert rajtam is keresték néhányan ezt az ügyet, hogy miért nem ment jobban előre. Megállapítom, hogy 1929 október 17-én a vádlottak kifogásai alapján a vádtanács tárgyalta az ügyet és körülményesebb bizonyításkiegészítést, vizsgálatkiegészítést rendelt el, amely azonban azóta szintén befejezést nyert és a legközelebbi napokban — az eljárás a vizsgálat kiegészítése tekintetében most nyert befejezésit, — az ügyészség kiegészítő indítványát most már a főtárgyalás kitűzése irányában be fogja nyújtani. Ami pedig a másik ügyet illeti, amelyet most nem

; méltóztatott említeni, de amelyet mások egypárszor^ közbeszólások alakjában itt szóvátettek, az úgynevezett szénapanama ügyében 1929. október 19-én adott a kir. ügyészség vádiratot. Azóta ugyancsak kifogások alapján az ügyet a vádtanács tárgyalta és az iratok beszerzését rendelte el, de már az újabb tárgyalást is kitűzte. Ezt csak azért hoztam fel, hogy méltóztassék tudomásul venni, hogy az ügyészség megtette a maga kötelességét, de a védelem is^ megtette kötelességét, mer hiszen annak a védekezés a feladata. Csak megállapítani kívánom, hogy az ügyek elintézésének elhúzódására nem az ügyészség intézkedései vagy indítványai, hanem a védelem indítványai adtak alkalmat. (Ügy van! a jobboldalon.) Ismételten kijelentettem a t. Ház előtt, hogy nem vagyok megelégedve azzal a gyorsnak nem nevezhető eljárással, amely ilyen, vagy bármilyen büntetőügyben tapasztalható és ezért óhajtoka t. Ház elé jönni egy törvényjavaslattal, amely gyorsabbá, a mellett alaposabbá teszi KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXVIII. az igazságszolgáltatást, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.), mert nem alapos az igazságszolgáltatás, ha a bűncselekmény elkövetése évek múlva hozza csak még a megtorlást. Nagyon fogok örülnb ha akkor t. képviselőtársam e téren^ segítségemre fog sietni és az eljárás gyorsítására vonatkozó törvényjavaslatomat magáévá fogja tenni. (Farkas István: Gyorsított tanács!) Nem vagyok annyira antidemokrata, mint a képviselő úr, hogy azt mondjam, (Ellenmonelások a szélsőbaloldalon) amit a t. képviselő úr mondott az előbb egy igen tiszteletreméltó képviselőtársamnak, hogy ne szóljon ahhoz, amihez nem ért. En azt mondom, méltóztassék észrevételeit akkor megtenni, amikor a törvényjavaslatról beszélünk és akkor t. képviselőtársamat szívesen fogom meghallgatni. (Malasits Géza: Bocsánat, azt mondottam, ért hozzá, mert kisbíró volt!) Ha képviselőtársam a kisbíró foglalkozását lebecsüli, akkor a képviselő urat demokratának nem tudom elképzelni. (Zaj. — Elnök csenget.) A közélet tisztasága szempontjából tehát nem lehet a kormánynak és különösen az igazságszolgáltatásnak szemére vetni, (Zaj. — Elnök csenget;), mintha nem követne el mindent a tekintetben, hogy a tudomására jutott bűncselekmények megtorlása szigorúan és kellő tempóban folyjék le. Ha ellenben t. képviselőtársam azt mondja, hogy olyan észleletei vannak, hogy mindig ugyanazok kapják a munkákat, akkor ezzel szemben a leghatározottabban tiltakoznom kell. Ez már nem olyan állítás, amelyet így könnyen meg lehet kockáztatni. Fel kell hívnom t. képviselőtársamat, méltóztassék elŐállani és bizonyítani, (Ügy

t van! a jobboldalon.) mert ez olyan gyanúsítás, amelyet a legnagyobb mértékben alaposnak tartok abból a szempontból, hogy ebben a tekintetben tisztán kell látnunk. Nekem nincs erről tudomásom. Az én. minisztériumomban ilyen esetekről soha nem hallottam és meg vagyok róla győződve, hogy ilyen eset egyik minisztériumban sem fordult elő. Méltóztassék tehát ezért a kijelentésért helytállva alkalmat adni, hogy bebizonyíthassam, hogy nincs az az ajtó, amely tiszteletet parancsolna nekem, ha a legkisebb gyanú is támad fel abban az irányban, hogy a kapu mögött visszaélések történnek, az állam megkárosításával vagy a közéleti tisztaság és tisztesség ellen, bármiféle fondorlattal. (Helyeslés a, jobboldalon.) Azt mondja képviselőtársam, hogy a sajtószabadság nem teljes. Legyen szabad kijelentenem, hogy erre vonatkozóan a miniszterelnök úr és vele egyetértésben én is, nem egyszer tettünk nyilatkozatot. Azért hangsúlyo-' zom a miniszterelnök úr nyilatkozatát, mert itt az összkormánynak biztosított jogokról lévén szó, kell, hogy az ő állítására hivatkozzam. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy ami a sajtóval szemben fennálló r kivételes hatalmat illeti, nyomban meg szándékozik azt változtatni és szüntetni a kormány ^ amint az új sajtótörvényt a t. Ház magáévá teszi. (Farkas István: Amint ezt a kivételes rendelkezést törvénybe iktatja, azonnal megszünteti!) Én esak azt akarom megállapítani, mi a tartalma annak a kivételes hatalomnak, amely még fennáll. Fennáll ma az a joga a belügyminiszternek, hogy abban az esetben, ha az állam rendkívül nagy érdekeit sérti valamely sajtótermék, annak megjelenését, vagy terjesztését betilthassa, és áll az a joga a kormánynak, hogy a maga részéről elbírálja, vájjon akarja-e engedélyezni, vagy nem — természe38