Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

2l4 Àz országgyűlés képviselőházának Ferencnek esak talán volt egy kis judiciuma és Szilágyi Dezsőnek is volt. Ha tehát ez így van, akkor kérdezem: nem furcsaság-e — hogy enyhén szóljak — hogy a kormányzat úgy bújik ki az esküdtszék életének feltámasztása elől, hogy arra hivatkozik: én eleget tettem a törvénynek, mert a törvényjavaslatot beterjesztettem. 1922-ben beterjeszteni egy törvényjavaslatot és azt 1930-ban még mindig' nem tárgyalni erre valóban nem lehet mást mondani, mint azt, hogy difficile est satiram non scribere. Felmutatom a t. Ház előtt az éppen most aktuális kérdésekkel, a mostani pénzügyi kérdésekkel kapcsolatban az 1923. évből való 325. számú törvényjavaslatot, amely az 1923 június 29-én Innsbruckban kötött jegyzőkönyvi megállapodást óhajtja törvénybe iktatni. A Ház az 1923. évi október 15-én beterjesztett ezt a törvényjavaslatot nem tárgyalta le, ez soha törvénybe iktatva nem lett, és azok a nemzetközi megállapodások, amelyekre annyiszor hivatkozunk, hézagosan vannak elintézve, amint hézagosan van elintézve minden olyan kérdés, amely, mint az esküdtszék kérdése is, ilyen módon, ilyen kibúvóval intéztetik el, amely a törvényalkotás komolyságát és a törvényhozás munkájának komolyságát is veszélyezteti. T. Ház, eszméljünk rá arra, hogy azokban az időkben is. amikor az effajta jelenségek csak szórványosan mutatkoztak, odamenekült a magyar igazmondás az újságok hasábjain keresztül leleplező tiszta erővel az igazságszolgáltatásnak esküdtbírósági csarnokaiba, előszólították a népet és a nép igazmondása kormányokat söpört el máról-holnapra. Mindenható kormánynak mutatkozó erősség máról-holnapra bukott volt azért, mert a nép igazmondó ereje vonta meg tőle a bizalmat. Nem választás útján, nem választási meihanika útján való töbíbség az, amely hivatott annak kimondására, hogy mi a köztudat igazsága, hanem a nép igazmondó ereje, amelynek törvényes gyakorlata és törvényes erőssége megszentelt törvényben van biztosítva Magyarországon. Ezt a törvényt nem lehet elhallgattatni, ezt a törvényt nem szabad megnémítani, ezt a törvényt nem lehet praktikákkal elodázni. Aki érzi és tudja, hogyan söpör a nép igazmondó köztudata a maga független erejével, az igazat ad nekem. Ez nem összehasonlítás és nem bírálat a bírák ellen. A bírák egyénileg a legkülönbek, a bírák tudásra, jellemre a legnagyobbak, de az intézmény és szervezet maga az, amely deklasszifikáló módon, ahelyett, hogy felépítené és kiépítené a legmagasabb csúcsig a bírói szervezetet, az esküdtszékig, nem akadályozza meg azt, hogy bizonyos ügyekben a bíráktól való elvonatkoztatása és elvétele deklasszifikáló módon az egyes bírói rendszer kiépítésével folytattassék. Ma a novelláris alkotások egész területeket emésztettek fel. Mindig azt mondották, hogy a restanciát akarják csökkenteni, mindig azt mondották, hogy a munkabírással arányban álló munkaelosztást akarunk. Helyette mi történt? A perek felszaporodása az egész vonalon és elégületlenség az egész vonalon. Azokkal a nagyokkal vagyok egy nézeten, akik azt mondották ebben az időben: apró ötletekkel és rövidlátó hatalmaskodással lehet a szintet tartani, de gyökeres reformot és emelkedett álláspontot képviselni lehetetlen. Annak a rutinnak, amely a jogászi skolasztika alapján kifejlődik a szakbíróban, nincs érzéke arra, hogy mit jelent a felburjánzása olyan S 95. ülése 193Ô május 21-en, szerdán. belzebubi erőknek, amelyek betörnek az állami élet egészséges mehanizmusába, mint szú őrlik az állam fáját és nem tudunk hozzájuk férni. Lecsapunk rájuk, amikor egy-egy horogra kerül, de azt a gondolatot a népből kiirtani már nagyon nehéz. Higgyék el, hogy Szilágyi Dezső nem hiába mondja azt, hogy az olyan rendszerben, ahol a nép igazmondó ereje így le van nyűgözve, ahol az újságíró tolla remeg, ahol fél a szakbíró élé állani, ott a viszonyok megteremtik és fenntartják azt az organizmust, amely kifejleszti a korrupciót és mindennemű hitvány érdekközösségeket hoz napvilágra. Ilyenkor, t. Képviselőház, higgyék el nekem, fogalomzavar áll be az igazság tekintetében. Pedig nincsen nagyobb veszedelem egy országra annál, mint ha a nép köztudatában nincsen meg az igazságba vetett igazi hit és bizalom, mert ez a nép erkölcsi felfogásának egészségét veszélyezteti. Ha a nép azt látja és azt tapasztalja, hogy amíg ő éhezik és nyomorog, amíg az Ő gazdasági elnyomatása és gazdasági elsatnyúlása, életerőinek és gazdasági képességeinek elsorvadása nem hatja meg azokat, akiknek ezeken segíteniök kellene, ha azt látja, hogy egy rendszer él itt, amely mellett bűnös emberek dúskálhatnak a javakban, akkor megrendül a hite abban a nagy államfenntartó gondolatban, amelyet nemzeti géniusznak neveztek és neveznek. Elnök: A képviselő úrnak lejárt a rendelkezésre álló ideje. Méltóztassék beszédét befejezni. Gál Jenő: Csak egy mondatot szíveskedjék megengedni. Az igazságszolgáltatás rendjének kell megváltoznia és a sajtószabadság rendjének kell régi jogaiba visszahelyeztetnie, hogy ott állhasson éberen és félelem nélkül az,, aki eljegyezte magát a közéleti tisztaság ellenŐrzésével. Tisztatollú újságírók és népbíróság karöltve, együtt, esküt tett polgár és lelkiismereti fogadalmat tett újságíró együtt menthetik meg ezt az országot attól a dekadenciától, amelybe belejutottunk, és amelyen, ha nem segítünk, elpusztulunk valamennyien és elpusztul velünk az ország. Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagy érdeklődéssel vártam az írásban benyújtott interpellációnak szóbeli indokolását, mert megvallom őszintén, amikor t. képviselőtársaim három ilyen nagy gondolatot: a közélet tisztaságát, a sajtó szabadságát, és az esküdtbíróság kérdését érinti írásban benyújtott interpellációjában, való baja olyan témaköröket érintett, amelyek öszszefüggéséről lehet beszélni, de amely összefüggések tekintetében, sajnos, . itt ma komoly indokolást nem hallottunk. (Zaj.) Sajnálattal látom ezt, mert hiszen t. képviselőtársammal mindig szívesen szoktam vitatkozni és ma abiban a szomorú helyzetben vagyok, hogy rövidre kell fognom válaszomat, • mert t. 'képviselőtársam néhány politikai frázist mondott el. Azt kellene mondanom, hogy amit ő kifogásolt egy régi jogászra való hivatkozással — nem mondotta meg, hogy kicsoda az illető, — (Gál Jenő: A kódex szerzője!) hogy t. i. apró ötletekkel és hatalmaskodással nem lehet kérdéseket eldönteni, azt fogom én most ő rá vonatkoztatni, hogy tudniillik ilyen nagy kérdéseket apró ötletekkel, politikai fogásokkal és a hang hatalmaskodásával nem lehet eldönteni. (Ügy van!