Képviselőházi napló, 1927. XXVIII. kötet • 1930. május 13. - 1930. május 28.

Ülésnapok - 1927-395

Az országgyűlés képviselőházának 3 ben a tekintetben súlyos hibák történtek. A kereskedelemügyi miniszter úr már sok ízben adott ki megkereséseket a társminiszter urakhoz. Egyik legutóbbi minisztertanácson is szóba került ez a kérdés, és az egyes intézmények nyomatékosan felhívattak, hogy a késedelmes^ ki f izietéseket sürgősen eszközöljék. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Az építőipari törvényjavaslat készen van és kizárólag azért nem került még ide, mert a kereskedelemügyi miniszter úr elhatározta, hogy mielőtt ezt kibocsátja, még egyszer meghallgatja az érdekeltséget. Ha betegsége nem akadályozta volna, talán már ez meg is történt volna, de így felhatalmazást fogok tőle kérni, hogy t én eszközöljem az érdekeltség meghallgatását és akkor semmi akadálya sem lesz annak, hogy a kérdés a képviselőház elé kerüljön. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A fegyverműves ipar tárgyában is hangzott el felszólalás. Tagadhatatlan, hogy a kiváló és nagy jelentőségű, régebben igen nevezetes és szépet produkáló magyar fegyverműves ipar nagy nehézségekkel küzd a vámtételek miatt. Már körülbelül egy hete utasítást is adtam ki, hogy a kérdést vegyék vizsgálat alá, de már ma vagyok bátor kijelenteni, ho

0

""'' szó sem lehet arról, hogv kész fegyver behozatalára vonatkozólag történjék messzemenő enyhítés, hanem csakis olyan anyagok tekintetében, amelyeket itthon beszerezni nem tudnak, illetőleg amelyek feldolgozására szükség vän. (Helyeslés.) A betoniparnak képesítéshez kötésére vonatkozólag a törvényelőkészítés folyamatban van. Még egy pillanatra meg akarok állani a húsiparosok kérdésénél. (Halljuk! Halljuk!) Először is méltóztattak a húsárusító üzemek vasárnapi munkaszünetével foglalkozni. (Br. Podmaniczky Endre: Ez fontos!) Ebben a tekintetben nem tudok más álláspontot elfoglalni, mint ahogy ezt az ipart nagyon bajos kivenni az általános vasárnapi munkaszünet keretéből. En elismerem azokat a szempontokat, hogy fontos lenne, hogyha a munkásnép — elsősorban az, aki jégszekrénnyel nem rendelkezik —, a nyári hónapokban reggel vehesse meg & húst, amelyet délben elfogyaszt. (Helyeslés.)^ De méltóztassék elgondolni, ez nagyon nagy sérelme lenne azoknak a húsipari segédeknek, akik szombaton este féltízig vannak az üzletben. (Jánossy Gábor: Talán fakultative!) Ez egyúttal azt jelentené, hogy este féltízig tartanak nyitva a hentesek, és másnap jókor reggel újra munkába kellene állani, tehát úgyszólván egy napja sem volna annak a húsipari munkásnak, vagy húsiparosnak, amikor magát kiipihenhesse. Viszont ha szombat este féltízig tart nyitva a húsiparos, akkor már csak egy éjszakára kell eltenni azt a húst, úgyhogy az másnapig a nyári bőségben se romoljék meg. Azt, hogy fakultativá tegyük a kérdést, megfontolás tárgyává tettük, de ez a húsipari munkásságra nagyon visszahatna, mert éppen szombat délután van kettőzött forgalma a húsipari székeknek, és így azok a munkások, akik az egész héten munka nélkül vannak és .'talán csak szombat délután jutnak valami keresethez és alkalmaztatnak a fokozott kiszolgálásnál, esnének el ettől az alkalmazástól is. En azért azt hiszem, hogy mivel itt nem döntő jelentőségű közegészségügyi érdekről van szó, ; ezt az általános tilalmat áthágni ebben a kérdésben nem lenne szükséges. (Várnai Dániel: Eddig még senki sem lett beteg e miatt!—Malasits Géza: Senki . ülése 1930 május 21-én, szerdán. 205 sem hált bele abba, hogy vasárnap nem lehet húst vásárolni!) . . , A husi párosság kérdésével kapcsolatban elhangzott egy másik kifogás is egy legutóbb megjelent rendelettel kapcsolatosan, amely liberálisabb, szabadabb magyarázatát adta annak, hogy mindenki a sajátvágású sertéseit értékesíthesse. A húsiparosság panaszai, ha teoretikusan nézzük a kérdést, indokoltak. De méltóztassék lemenni a falvakba, ahol ezek a kérdések a gyakorlatban ielentkeznek: ott fogják látni, hogy a húsiparosságnak rendesen semmi köze^sincs ezekhez a vágásokhoz, mert ott nincs Eúsiparos. En nem egy községet, hanem az egyik legnagyobb várost, Debrecent kérdeztem meg; Debrecen város polgármesterétől kértem hivatalos jelentést ezzel a kérdéssel kapcsolatosan, s ő azt jelentette, hogy a gazdák egyáltalán nem árulnak a piacon húst Debrecen városában. Ennek jelentősége" ott van, ahol a kisember a maga sertését nemcsak hogy egészen elfogyasztani nem tudja, de annak eladásából akarja pótolni a maga szűkös jövedelmét. Nem szabad tehát attól a.kisembertől messzebbmenő korlátozás által éjinek lehetőségét elzárni. Nagyon messze ez a kérdés úgy sem fog kiterjedni, mert a fennmaradó egészségügyi óvó intézkedések azok, amelyek a gazdaközönség árusítását leginkább megnehezítik. Ezek az óvóintézkedések nagyon meg fogják nehezíteni a feldolgozásnak túlterjeszkedését. Ugyanez a panasz merült fel a kenyérsütés szabaddátételével kapcsolatosan is. Bocsánatot kérek, aki különösen a vidéki, de fővárosi viszonyokra is emlékszik, tudja, hogy jobban ment pékjeinknek, — merem mondani.. — amikor az a néhány soroksári asszony is megjelent a maga cipójával a budapesti piacon. (Ügy van! Ügy vari!) Hogy valaki a saját termelésű gabonájából készült lisztjét kenyér alakjában piacra hozhassa, ezt a lehetőséget sem a termelőtől, sem pedig a fogyasztótól elzárni nem szabad. (Elénk helyeslés.) A rendeletbe azonban becsúszott egy hiba. T. i. az van mondva benne, hogy abban az esetben is süthet valaki kenyeret, ha nem a saját termelésű gabonáját őröltette meg. Ez a hiba korrigálva leisz. (Helyeslés. — F. Szabó Géza: A pékfeje; -delmek mit szólnak hozzá

1

?!) T. Ház! A termelés tényezői közül a munkáskérdéssel óhajtanék még néhány szóban foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Már az előbb megemlékeztem a magyar ipari munkásságról, amely a kereskedelmi tárca körébe tartozik. Nagyon kérem ezt a munkásságot s nagyon kérem azokat, akik képviselői, méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ha termelés kérdésével foglalkozunk,

f akkor itt mint első és legfontosabb tényező a munkásság szerepel. Nagyon súlyos probléma ez akkor, amikór éppen egy termelési, és értékesítési válsággal kapcsolódik össze s merül fel a munkáskérdések megoldása. Meg vagyok győződve, hogy ha á termelés a maga nyugodt menetében mehetne, ha az értékesítési lehetőségek jobbak lennének az országban, abban a pillanatban ezek a kérdések is, melyek a munkásságnak szociális problémáit« illetik, könnyebben és megfelelőbben lennének megoldhatók. (Ügy van! Ügy van!

f a jobboldalon.) Addig is, míg^ennek a lehetősége eljön, azt hiszem, szükséges és fontos, hogy azok az intézmények, amelyek a munkásság által, felpanaszolt kirívó sérelmeket orvosolni hivatottak, a legjobban és leggyorsabban kiképeztessenek, így ezennel Mjelenthetem, hogy a munkaközvetítő-választmányt a legközelebbi napok-